Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület
Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület (广西壮族自治区 Guǎngxī Zhuàngzú Zìzhìqū) | |
Rövidítés: 桂 pinjin rövidítés: Guì | |
Név eredete | 广 guǎng – régió neve 西 xī – nyugat "Nyugat-Guang" |
Közigazgatás | |
Ország | Kína |
Közigazgatási szint | Autonóm tartomány |
Székhely | Nanning |
Prefektúrák (地区) | 14 |
Megyék (县) | 109 |
Járások (乡) | 1396 |
A KKP tartományi bizottságának titkára | Liu Qibao |
Kormányzó | Lu Bing |
Terület | 236 700 km², 9. a rangsorban |
ISO 3166-2 | 45 |
Népesség | |
Teljes népesség | 50 126 804 fő (2020)[1] |
Népsűrűség | 207 fő/km² |
Főbb nemzetiségek | Han – 62% Zhuang – 32% Yao – 3% Miao – 1% Dong – 0,7% Gelao – 0,4% |
GDP 2004 | |
GDP | 332 milliárd CNY, 17. a rangsorban |
GDP per fő | 6790 CNY, 28. a rangsorban |
A zárójelben szereplő rangsorok Kína tartományi szintű közigazgatási egységeinek összehasonlításában értendőek. | |
Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület témájú médiaállományokat. |
Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület (egyszerűsített kínai: 广西, pinjin: Guǎngxī), 1958 óta hivatalosan Kuanghszi Csuang Nemzetiségi Autonóm Terület (egyszerűsített kínai: 广西壮族自治区, pinjin: Guǎngxī Zhuàngzú Zìzhìqū, csuangul: Gvangjsih Bouxcuengh Swcigih) Kína egyik déli tartománya, annak Vietnámmal közös határa mellett. Az itt élő csuangák 14 milliós lélekszámukkal Kína második legnagyobb nemzetiségének számítanak. Teljes lakossága 1995-ben 46 millió, 2004-ben 48 millió fő volt, területe 236 700 km², amelynek 85%-a hegyvidék. A fővárosa Nanning, további jelentős városai még Kujlin ( ), Vucsou ( ), Jülin ( ) és Pejhaj ( ). A tartomány elhelyezkedése miatt mindig a kínai civilizáció határterületének számított.
Történelem
[szerkesztés]I.e. 214-ben alapított itt államot egy kínai tábornok. Ez nem volt Kína része, hanem önálló állam volt i.e. 111-ig, amikor a kínai császári csapatok meghódították a vidéket. A császári hatalom azonban csak névleges volt, ténylegesen különféle törzsfők uralták a területet. Újra 1253-ban hódította meg a mongol Jüan ( )-dinasztia. Rendes tartományt szerveztek itt. Nyugalmat azonban nem tudtak teremteni, folytatódtak a törzsi villongások egymás ellen. 1858-ban a tartományban – és Vietnám északi részén – vívták a II. ópiumháború harcait. A háború eldöntetlenül végződött, a Kuanghszi ( ) tartományba betörő francia csapatokat visszaverték, de a tartományi hadseregnek a francia uralom alatt álló Vietnám elleni támadása is sikertelen maradt.
A Kínai Köztársaság kikiáltása után a tartományi hadurat úgy hívták, hogy Li Cung-zsen ( ). Hadserege csuanga harcosokból állt. Megakadályozták, hogy bárki más betörjön a tartományba, de csak rövid időre lehetett őket távoli vidékekre vezényelni. 1949-ig maradt hatalmon Li Cung-zsen ( ). Kezdetben a Kuomintang támogatója volt, majd szembefordult vele, de nem lett sohasem a kínai kommunisták szövetségese. A II. világháborúban a japánok elszigetelték a tartományt mind a Kuomintangtól, mind a kommunistáktól. 1944-ben a vasútvonalak ellenőrzését erővel átvették a japánok, de egyebekben a hatalom Li Cung-zsen ( ) kezében maradt egészen 1949-ig. Akkor nem vállalta a végső összecsapást a közelbe érkező kommunistákkal, és a Kínai Népköztársaság kikiáltása után két hónappal a tartomány betagolódott a Népköztársaságba.
A tartományt 1958-ban alakították át a csuanga nép nemzetiségi területévé. A lakosság többsége azonban akkor már régen han kínai volt.
A Teng Hsziao-ping ( ) reformjai utáni gazdasági fellendülésből kezdetben kimaradt e vidék. Azonban legújabban erőteljes iparosítás indult meg és a mezőgazdaságban is megerősödött a piacra termelő szektor.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Tabulation on 2020 China Population Census by County
Források
[szerkesztés]- Polonyi Péter: Kína Hongkonggal, Makaóval, Tajvannal, Tibettel; Panoráma Kiadó, 2002, ISBN 963-243-799-3; 718. old.