Kemechey Jenő

Kemechey Jenő
Élete
Született	1862. december 28. Királyhelmec
Elhunyt	1905. január 14. (42 évesen) Budapest
Házastársa	jenei Szabó Irén (1871–1958)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	próza
A Wikimédia Commons tartalmaz Kemechey Jenő témájú médiaállományokat.

Kemecsei Kemechey Jenő László (Királyhelmec, 1862. december 28. – Budapest, 1905. január 14.) újságíró, író, a Petőfi Társaság tagja.^[1]

Az ősrégi Szabolcs vármegyei nemesi származású kemecsei Kemechey család sarja, amelyet a 14. században említenek először; Szabó másképp Kemechey Pál és Ferenc 1654. október 13-án címeres nemeslevelet szereztek III. Ferdinánd magyar királytól.^[2][3] Apja kemecsei Kemechey János (1819–1902), Királyhelmec városának a főjegyzője,^[4] anyja legenyei és mándoki Galambos Maria.^[5]

Az egri papnevelő intézetben papnak készült, azután a budapesti egyetemen jogot végzett. Előbb báró Sennyey Pál főrendiházi elnök magántitkára lett, később ügyvédjelölt volt, azután a Heves- és Zemplén megyei közigazgatásban tisztviselőként dolgozott. Onnan Szegedre ment, 1891-től a Szeged és Vidéke munkatársa, szerkesztője, 1894 júliusától a Budapesti Hírlap belső munkatársaként, a lap országgyűlési tudósítójaként működött. A Dugonics Társaság osztálytitkára volt.

1897. október 30-án Vasmegyeren,^[6] feleségül vette a nemesi származású jenei Szabó Irén (Nagyhalász, 1871. november 8.–Budapest, 1958. december 6.) kisasszonyt,^[7] akinek a szülei jenei Szabó István és Muraközi Rozália voltak. Kemechey Jenő és Szabó Irén frigyéből született:

• Kemechey László Árpád (Budapest, 1898. november 7.–Róma, Olaszország, 1928. november 16.), újságíró, quirináli magyar nagykövetség sajtóattaséja, a Nemzeti Újságnak főmunkatársa és helyettes szerkesztője.^[8][9]
• Kemechey Gábor (Budapest, 1900. március 24.–Budapest, 1966. április 26.), könyvelő.^[10] 1.f.: Marton Erzsébet (Nyírmihálydi, 1899. augusztus 20.), tanítónő.^[11] 2.f. : Lippert Gabriella.
• ifjabb Kemechey Jenő (Budapest, 1901. november 25.–Balatonfüred, 1980. június 28.), vezérkari alezredes.^[12] Neje: Szepesvári Irén (született: Stockinger Irén) (*Celldömölk, 1914. május 6. – Balatonarács, 2008. február 5.),^[13][14] boldogfai Farkas Gyula (1907–1938), főhadnagy özvegye.

Több regénye és novelláskötete jelent meg, két színművét is játszották.

• Magyar gentry-történetek (elbeszélések, Budapest, 1891)
• Mara rózsái (Budapest, 1899)
• A kis király (regény, Budapest, 1899)
• Magyar mohikánok (elbeszélések, Budapest, 1901)
• Bodrogközi történetek (elbeszélések, Budapest, 1902)
• Magyarország nagyasszonyai (regényes életrajzok. Budapest, 1902)
• A föld (dráma, Budapest, 1902; Malonyai Dezsővel, Nemzeti Színház.)
• Lobogó szerelmek (novellák, Budapest, 1904)
• Az emigráns (színmű, Budapest, 1904)
• A kis király (regény, Budapest, 1906).

• Pintér Jenő. A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés, 7. kötet: A novella és regény fejlődése / Elbeszélők c. alfejezet (1930–1941.)  (Arcanum Kiadó).
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.  
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.