Jangsao-kultúra
| Jangsao ()-kultúra | |
| Korszak | Újkőkorszak |
| Abszolút kormeghatározás (általános) | kb. i. e. 5000-3000 között |
| Földrajzi kiterjedés | Honan (), Senhszi () és Sanhszi () tartományok, Kína |
| Vezérleletek | festett kerámiaedények, kőeszközök, település-maradványok |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jangsao ()-kultúra témájú médiaállományokat. | |
| Átírási segédlet | |
| Jangsao ven-hua | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 仰韶文化 |
| Egyszerűsített kínai | 仰韶文化 |
| Mandarin pinjin | Yǎngsháo wénhuà |
A Jangsao ()-kultúra az elsőként felfedezett és legjobban ismert kínai neolitikus kultúra. A kultúra Honan () tartomány Miencse () (渑池) megyéjében lévő Jangsao () (仰韶) faluról nyerte a nevét, ahol a svéd Johan Gunnar Andersson (1874–1960) archeológus folytatott ásatásokat 1921-ben. A Jangsao ()-kultúrához több mint ezer archeológiai helyszín kapcsolható a Sárga-folyó völgyében. A Jangsao ()-kerámiákat számos periódusra és stílusra lehet felosztani, de mind megegyezik abban, hogy a vöröses alapon fekete vagy sötétbarna motívumokkal díszítettek.
Jellemzői
[szerkesztés]
1953-ban egy gyár alapjainak lerakása közben a Jangsao ()-kultúrához tartozó, i. e. 5. évezredre datálható teljes neolitikus falu maradványait fedezték fel Hszi'an () város Panpo () (半坡) nevű külterületén. 12–40 négyzetméteres kőházakat találtak, egy 160 négyzetméteres, közösséginek tételezett házzal együtt. Az ajtók és kapuk általában délre néztek. A legtöbb eszközt (ásót, baltát, reszelőt, edényt, tűt, horgot) kőből készítették, és ismerték a szövés technikáját. A településtől elkülönítve volt egy fazekasnegyed, és a településtől északra a felnőttek számára egy 250 síros temetőkert, mely utóbbiban a férfiakat és nőket külön temették. A felnőttek sírjában személyes és praktikus tárgyakat helyeztek el, a nőkében átlagosan többet mint a férfiakéban. A gyerekeket urnában és a falun belül helyezték el. A lakók halászatból, kölestermesztésből, kutya- és disznótartásból éltek. A Panpo ()ban talált edények festettek, ezért az itteni kultúrát festettkerámia-kultúrának is nevezik. Az edények alakja nem túl változatos (kuan (), pen (), ping és fu formák). A vöröses alapszínre fekete ábrákat festettek (hal, béka, szarvas, madár, maszk, geometrikus ábrázolások). Az állítólag matriarchátusra épülő Panpo település az egész világon az egyik legteljesebben fennmaradt neolitikus mezőgazdasági közösség. 1958-ban állították fel Panpoban a lelőhelyet bemutató múzeumot.
Csiangcsaj () (姜寨) településen (Senhszi () tartományban) egy másik jól elrendezett falut találtak. A falu közepén egy szabad tér volt, körülötte helyezkedtek el a házak öt csoportban. Minden csoport közepén egy magasabb ház állt, körülötte 10–12 kisebbel. A falut 2 méter széles és 2 méter mély vizesárok vette körbe, melyen túl három temetőt is találtak, 170 felnőtt maradványaival. A gyerekek urnáit itt is a lakóhelyhez közel helyezték el.
A Pujang () (濮阳) város melletti Hszisujpo ()ban (西水坡) fedezték fel egy Jangsao ()-kultúrához tartozó sírban a legkorábbi ismert sárkányábrázolást, amelyet kagylóhéjból raktak ki.
A Jangsao () kultúrát Panpo () és Miaotikou () (廟底溝) fázisra szokás osztani. A kelet-kínai Tavenkou ()- és Lungsan ()-kultúra számos vonatkozásban szoros kapcsolatokat mutat a Miaotikou () fázissal, ezért azt gyakran a kelet-kínai kultúrkörhöz is sorolják.
-
Csónak alakú cserépkorsó -
Háromlábú cserép főzőedény -
Vizes korsó -
Fu-típusu cserépüst -
Óriás szalamandra motívummal díszített cserépkorsó -
Feltárt sír: emberi csontváz kagylókból kirakott állatmotívumokkal -
Egy korabeli falu makettje
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Chang 1999: Kwang-chi Chang. "China of Eve the Historical Period." In The Cambridge History of Ancient China. From Origins of Civilization to 221 B.C. (Ed. Michael Loewe, Edward L. Shaughnessy) Cambridge University Press 1999. pp. 37-73. ISBN 0-521-47030-7
- ↑ Keightley 1983: Keightley, David N. (ed.) The Origins of Chinese Civilization. University of California Press. Berkeley, Los Angeles, London.
További információk
[szerkesztés]- ↑ Gimeno: Daniel Gimeno (szerk): Nagy civilizációk – Ókori Kína. Ford. Bánki Dezső. Budapest: Kossuth. 2010. = Nagy civilizációk, 5. ISBN 978-963-09-6095-3
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Újkőkori kultúrák Kínában | ||
|---|---|---|
| A Sárga-folyó középső szakasza | ,_tubo_cong_a_sette_piani_in_nefrite,_3330-2200_ac..JPG) | |
| A Sárga-folyó felső szakasza | ||
| Átírások | ||
| A Jangce középső és felső szakasza | ||
| A Jangce alsó szakasza A Huaj-folyó vidéke | ||
| Északkelet Kína | ||
| Dél-Kína | ||
| Tibet | ||
| Tajvan | ||
