Ugrás a tartalomhoz

Interleukin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az IL-1a szerkezete

Az interleukinok a fehérvérsejtek és a szervezet más sejtjei által előállított rövid proteinek, szignálmolekulák, amelyek a citokinek egyik csoportját alkotják. Többségüket helper T-limfociták, monociták, makrofágok és endoteliális sejtek szintetizálják. Az interleukinek elősegítik a T- és B-limfociták, valamint a vérképző sejtek fejlődését és differenciálódását. Megfelelő működésük alapvető az immunrendszer számára, hiányuk általában autoimmun vagy immunhiányos betegségekhez vezet. Az emberi genomban több mint 50 interleukin és hasonló fehérje génje található meg.[1]

Elnevezésük

[szerkesztés]

Az "interleukin" kifejezést 1979-ben vezették be a Svájcban megrendezett Második Nemzetközi Limfokin Konferencián, hogy egységesítsék a különböző kutatócsoportokban az interleukin-1-re (limfocita aktiváló faktor, mitogén protein, T-sejt helyettesítő faktor III, B-sejt aktiváló faktor, B-sejt differenciációs faktor, heidikin) és interleukin-2-re (TSF, stb.) alkalmazott elnevezéseket.[2][3][4]

A szó összetevői a latin eredetű inter (jelentése "között", "közti") és a leukin, amely arra utal, hogy a molekulák többséget leukociták (fehérvérsejtek) termelik és azok is a célpontjaik (bár azóta kiderült, hogy más sejttípusok is bocsátanak ki interleukinokat). Az interleukinok alcsoportja a limfokinek, amelyeket limfociták állítanak elő és az immunválaszt szabályozzák.

Fontosabb képviselőik

[szerkesztés]

Interleukin-1

[szerkesztés]

Az interleukin-1 alfa és interleukin-1 béta (IL-1α és IL-1β) olyan citokinek, amelyek az immunválaszt, a gyulladási folyamatot és vérképzést szabályozzák.[5] Emberből és egérből egyaránt kétféle IL-1 receptort (I és II típusú) sikerült klónozni; mindkettőnek három sejten kívüli immunglobulin-szerű doménja van, de szekvenciájuk csak 28%-ban egyezik.[6] A receptorok a sejtmembránba ágyazott és szabadon úszó (szolubilis) formában egyaránt előfordulnak: feltételezik, hogy a szolubilis forma a transzmembrán alak transzláció utáni módosításának maradéka.

Mindkét IL-1 receptor szekvenciája konzervatív, az evolúció során keveset változott és ugyanazon a kromoszómahelyen (ember esetében a 2. kromoszóma q12 régiójában) találhatók.[7] Mindkét receptor képes kötni az IL-1 mindhárom formáját (IL-1α, IL-1β és IL-1 receptor antagonista).

Interleukin-1-nek a központi idegrendszer működésében is szerepe lehet, legalábbis azoknál az egereknél, amelyekből hiányzik az IL-1 receptor génje romlott a hippokampuszhoz kapcsolódó memória.[8][9] Ez a hatás visszafordítható, ha a receptorgént tartalmazó prekurzor idegsejtet juttatnak az egér hippokampuszába és hagyják azokat asztrocitákká differenciálódni.[8]

Interleukin-2

[szerkesztés]

Az interleukin-2-t lektinnel vagy antigénnel stimulált T-limfociták termelik és különféle élettani hatásokat indukál. Megindítja a receptorával rendelkező T-sejtek proliferációját, egyes B-sejtek esetében pedig növekedési faktorként, valamint az ellenanyagtermelés beindítójaként viselkedik.[10][11] Szerkezete alapján hasonlít az IL-4-hez és a granulocita-makrofág kolóniastimuláló faktorhoz (GMCSF).[11]

Interleukin-3

[szerkesztés]

Az IL-3 a hematopoiézist (a vérsejtek képződését) azon belül a granulociták és makrofágok differenciálódását ás működését szabályozza.[12][13] A molekulát aktivált T-sejtek és hízósejtek állítják elő;[12][13] aktiváláshoz a transzláció után egy N-terminális szignálszakasz levágása szükséges.[13]

Az egészséges T-limfociták (valamint a T-sejtes limfómák sejtjei) csak antigénekkel, mitogénekkel vagy kémiailag történő aktiválás után szintetizálnak IL-3-at. A mielomonocitikus leukémia sejtjei folyamatosan választják ki a molekulát, feltételezések szerint ez az állapot okozza a leukémia kialakulását.[13]

Interleukin-4

[szerkesztés]

Az IL-4-et a CD4+ T-sejtek bocsátják ki, amelyek a B-sejtek osztódását és differenciálódását segítik.

Interleukin 5

[szerkesztés]

Az IL-5 (vagy eozinofil differenciációs faktor, EDF) az eozinofil granulociták növekedését és aktivációját segíti,[14][14][15] így fontos szerepet játszik azokban a betegségekben, ahol az eozinofilek száma emelkedett (pl. asztma).[15]

Interleukin-6

[szerkesztés]

Az IL-6 (vagy B-sejt stimulációs faktor-2 és interferon béta-2) számos biológiai hatással rendelkezik.[16] Alapvető szerepe van a B-sejtek végső differenciálódásban, hogy ellenanyagtermelő sejtekké váljanak; de fokozza a mielómák és plazmacitómák növekedését, az idegsejtek differenciálódását, hepatocitákban pedig az akut fázisú reagensek (gyulladásjelző markerek) termelését.[16][17]

Proteinszekvenciája alapján több más citokin hasonlít az IL-6-ra;[16][17][18] ide tartozik a granulocita kolóniastimuláló faktor (GCSF) és a mielomonocitikus növekedési faktor (MGF). Mindkettő egyes vérsejtek képződését irányítja.[18] Ennek a citokincsaládnak a tagjai 170-180 aminosavból álló glikoproteinek, amelyekben négy cisztein két diszulfid kötéssel stabilizálja a szerkezetet.[18] Alakjuk a többi interleukinhez hasonlóan kompakt, globuláris.[19]

Interleukin-7

[szerkesztés]

Az IL-7 a B- és T-sejtek korai fejlődési szakaszának növekedési faktora.[20]

Interleukin-8

[szerkesztés]

Az IL-8-at makrofágok, epiteliális és endoteliális sejtek, valamint a légjáratok simaizomsejtjei termelik[21] Az endoteliális sejtek vezikulumokban, az ún. Weibel-Palade testekben tárolják az IL-8-at.[22][23] Az ember genomjában az CXCL8 gén kódolja.[24] A génről egy 99 aminosavból álló prekurzor peptid íródik át, amelyből ezután utólagos módosulások által különféle aktív izoform változatok jönnek létre.[25] A makrofágok sejtkultúrában alapvetően egy 72 aminosavból álló változatot választanak ki.[25]

Elsődleges feladata a veleszületett immunválasz szabályozása. Több receptora is van, legismertebbek a CXCR1 és a CXCR2 (az előbbi gyakoribb és hatékonyabb is).

Interleukin-9

[szerkesztés]

Az IL-9 a helper T-sejtek IL-2 és IL-4-független fejlődését segíti elő.[26] Közeli szerkezeti rokonai az IL-2 és az IL-15.[27]

Interleukin-10

[szerkesztés]

Az IL-10 más, gyulladást elősegítő citokinek termelését gátolja. Célpontjai közé tartozik az aktivált makrofágok és helper T-sejtek által szekretált interferon-gamma, az IL-2, az IL-3, a tumornekrózis-faktor α és a GMCSF. Szerkezetét tekintve egy 160 aminosavból álló peptid, melynek szerkezetét négy konzervatív helyen lévő cisztein és diszulfid kötéseik stabilizálják.[28] Nagyon hasonlít az IL-10-hez az Epstein-Barr vírus BCRF1 proteinje és a ló herpeszvírus 2 E7 proteinje, amelyek szintén az antivirális immunválaszt indukáló interferon-gammát semlegesítik.[29]

Interleukin-11

[szerkesztés]

Az IL-11 elősegíti a megakariociták fejlődését, amelyekből aztán vérlemezkék lesznek, aktiválja a csontot lebontó oszteoklasztokat és gátolja a nyálkahártyák epitéliumában a sejtek növekedését.[30]

Interleukin-12

[szerkesztés]

Az IL-12 diszulfidkötésekkel összetartott heterodimer, vagyis egy 35 kilodaltonos alfa és egy 40 kilodaltonos béta alegységből tevődik össze. Feladata a Th1 sejtes immunválasz stimulációja, vagyis az olyan kórokozók elleni védekezés, mint a Leishmania, Toxoplasma, kanyaróvírus vagy HIV. Ezenkívül fokozza a természetes ölősejtek hatékonyságát;[31][32] sajnos az autoimmun folyamatokban is (mint a sclerosis multiplex vagy autoimmun bélgyulladás). Utóbbi esetben az IL-12 gátlásával enyhíthetőek a tünetek. A rendellenes Th2 immunválasszal járó kórképekben viszont segíthet a rekombináns IL-12 beadása.[33][34]

Interleukin-13

[szerkesztés]

Az IL-13 többféle hatással rendelkező citokin, amely az immunválasz és a gyulladás szabályozásában játszik szerepet.[35] Gátolja a gyulladást elősegítő citokineket és az IL-2-vel együtt szabályozza az interferon-gamma szintézist. Szerkezete kissé hasonlít az IL-4-ére.[36]

Interleukin-15

[szerkesztés]

Az IL-15-nek is több funkciója van: stimulálja a sejtes immunválaszt[37] és a T-limfociták proliferációját.

Interleukin-17

[szerkesztés]

Az IL-17-et az aktivált memória T-sejtek bocsátják ki és a neutrofil granulociták stimulálásával gyulladást indukál.[38] Számos autoimmun betegség lefolyásában is szerepet játszik (allergiák, asztma, pszoriázis, stb.) Egyes kutatások szerint a tumorok kialakulásában és az átültett szervek kilökődésében is részt vesz.[39]

Interleukinok az emberben

[szerkesztés]
Név Termelő[40] Célpont Funkció[40]
Receptor[40][41] Sejt[40]
IL-1 makrofágok, B-sejtek, monociták,[42] dendritikus sejtek[42] CD121a/IL1R1, CD121b/IL1R2 Helper T-sejtek stimuláció [42]
B-sejtek érés és proliferáció [42]
Természetes ölősejtek aktiváció[42]
makrofágok, endotélium, egyéb gyulladás,[42] kis mennyiségbewn akut fázisú reakciót, nagyban lázat okoz
IL-2 Th1-sejtek CD25/IL2RA, CD122/IL2RB, CD132/IL2RG aktivált[42] T-sejtek és B-sejtek, természetes ölősejtek, makrofágok, oligodendrociták stimulálja a T-sejtek fejlődését és differenciálódását. Immunterápiában alkalmazzák rákos vagy szervátültetés miatt szupresszált immunrendszerű betegeknél. HIV-pozitív betegek esetében a CD4+ T-sejtek számának növelésére használhatják.
IL-3 aktivált T-sejtek,[42] hízósejtek, természetes ölősejtek, endoteliális sejtek, eozinofilok IL3RA|CD123/IL3RA, CSF2RB|CD131/IL3RB hematopoietikus őssejtek a mieloid őssejtek differenciálódása és proliferációja[42] pl. eritrocitává vagy granulocitává
hízósejtek növekedés, hisztaminkibocsátás[42]
IL-4 Th2-sejtek, frissen aktivált naív CD4+ sejtek, memória CD4+ sejtek, hízósejtek, makrofágok CD124/IL4R, CD132/IL2RG aktivált B-sejtek proliferáció és differenciáció, IgG1 és IgE szintézis.[42] Fontos szerepet játszik az allergiás immunválaszban (IgE)
T-sejtek proliferáció[42]
endotélium A vaszkuláris sejt adhéziós molekula (VCAM-1) termelés fokozásával a limfociták tapadásának elősegítése.[43]
IL-5 Th2-sejtek, hízósejtek, eozinofilok CD125/IL5RA, CD131/IL3RB eozinofilok termelés
B-sejtek differenciáció, IgA-termelés
IL-6 makrofágok, Th2 sejtek, B-sejtek, asztrociták, endotélium CD126/IL6RA, CD130/IR6RB aktivált B-sejtek plazmasejtekké való fejlődés
plazmasejtek ellenanyagkiválasztás
hematopoietikus őssejtek differenciáció
T-sejtek az akut fázis reakciót indukálja, vérképzés, sejtdifferenciáció, gyulladás
IL-7 csontvelői sztrómasejtek és tímusz sztrómasejtek CD127/IL7RA, CD132/IL2RG pre-B-sejtek, pre-T-sejtek, természetes ölősejtek (NK-sejtek) a fehérvérsejtek differenciációja és proliferációja, B-, T- és NK-sejtek, fejlődése, fennmaradása
IL-8 vagy CXCL8 makrofágok, limfociták, epiteliális sejtek, endoteliális sejtek CXCR1/IL8RA, CXCR2/IL8RB/CD128 neutrofilok, bazofilok, limfociták Neutrofil kemotaxis
IL-9 Th2 sejtek, CD4+ helper sejtek CD129/IL9R T-sejtek, B-sejtek IgM, IgG, IgE termelés, stimulálja a hízósejteket
IL-10 monociták, Th2 sejtek, CD8+ T-sejtek, hízósejtek, makrofágok, egyes B-sejtek CD210/IL10RA, CDW210B/IL10RB makrofágok citokintermelés[42]
B-sejtek aktiváció [42]
hízósejtek
Th1 sejtek gátolja a Th1 sejtek citokintermelését (IFN-γ, TNF-β, IL-2)
Th2 sejtek stimuláció
IL-11 csontvelő-sztróma IL11RA csontvelő-sztróma akut fázis proteinek termelése, oszteoklasztok képződése
IL-12 dendritikus sejtek, B-sejtek, T-sejtek, makrofágok CD212/IL12RB1, IR12RB2 aktivált [42] T-sejtek citotixikus T-sejtté való differenciálódás (IL-2-vel),[42] ↑ IFN-γ, TNF-α, ↓ IL-10
természetes ölősejtek ↑ IFN-γ, TNF-α
IL-13 aktivált Th2 sejtek, hízósejtek, természetes ölősejtek IL13R Th2 sejtek, B-sejtek, makrfágok Stimulálja a B-sejtek (IgE) növekedését, gátolja a Th1 sejteket és a makrofágok gyulladásos citokinjeit ( IL-1, IL-6), ↓ IL-8, IL-10, IL-12
IL-14 T-sejtek és bizonyos rosszindulatú B-sejtek aktivált B-sejtek szabályozza a B-sejtek növekedését és proliferációját, gátolja az immuglobulinkiválasztást
IL-15 mononukleáris fagociták (és egyes egyéb sejtek), különösen makrofágok vírusfertőzés során IL15RA T-sejtek, aktivált B-sejtek megindítja a természetes ölősejtek képződését
IL-16 limfociták, epiteliális sejtek, eozinofilok, CD8+ T-sejtek CD4 CD4+ T-sejtek (Th-sejtek) CD4+ kemoattraktáns
IL-17 T helper 17 sejtek (Th17) CDw217/IL17RA, IL17RB epitélium, endotélium, egyéb oszteoklasztok fejlődése, vérerek képződése, ↑ gyulladásos citokinek
IL-18 makrofágok CDw218a/IL18R1 Th1 sejtek, NK sejtek növeli az IFNγ termelést és az NK sejtek aktivitását
IL-19 - IL20R -
IL-20 Aktivált keratinociták és monociták IL20R A keratinociták proliferációját és differenciációját szabályozza
IL-21 aktivált T helper sejtek, NK T sejtek IL21R Minden limfocita, dendritikus sejtek segít stimulálni a CD8+ T-sejtek aktivációját ás proliferációját, fokozza az NK sejtek citotoxicitását, fokozza a CD40 általi B-sejt proliferációt és differenciaciót, elősegíti a Th17 sejtek proliferációját
IL-22 T helper 17 sejtek IL22R Fokozza az epiteliűlis sejtek defenzintermelését.[31] Aktiválja a STAT1 és STAT3 transzkripciós faktorokat, növeli az akut fázis proteinek (szárum amiloid A, alfa 1-antikimotripszin, haptaglobin) termelését
IL-23 makrofágok, dendritikus sejtek IL23R Az IL-17-t termelő sejtek támogatása,[31] fokozza az angiogenezist, de csökkenti a CD8+ T-sejtek infiltrációját
IL-24 melanociták, keratinociták, monocciták, T-sejtek IL20R A tumorszupresszióban, sebgyógyulásban, pszoriázisban játszik fontos szerepet.
IL-25 T-sejtek, hízósejtek, eozinofilok, makrofágok, nyálkahártya-sejtek LY6E Fokozza az IL-4, IL-5 és IL-13 termelést
IL-26 T-sejtek, monociták IL20R1 Fokozza az IL-10 és az IL-8 termelést, valamint az epiteliális sejtek felszínén a CD54 expresszióját
IL-27 makrofágok, dendritikus sejtek IL27RA A B- és T-sejtek aktivitását szabályozza
IL-28 - IL28R A vírusok elleni védekezésben játszik szerepet
IL-29 - A baktériumok elleni védekezésben játszik szerepet
IL-30 - A heterodimer IL-27 egyik lánca
IL-31 Th2 sejtek IL31RA A bőr gyulladásában játszhat szerepet
IL-32 - Elősegíti a monociták és makrofágok TNF-α, IL-8 CXCL2 termelését
IL-33 epiteliális sejtek Elősegíti a T helper sejtek 2. típusú citokintermelését
IL-35 szabályozó T-sejtek Elnyomja a T helper sejtek aktivációját
IL-36 - Szabályozza a dendtrikus sejtek és T-sejtek reakcióját

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ (2010. október 1.) „Evolutionary divergence and functions of the human interleukin (IL) gene family”. Human Genomics 5 (1), 30–55. o. DOI:10.1186/1479-7364-5-1-30. PMID 21106488. PMC 3390169. 
  2. ↑ (1990. január 1.) „Interleukin 1: the first interleukin”. Immunology Today 11 (1), 13–20. o. DOI:10.1016/0167-5699(90)90005-t. PMID 2405873. 
  3. ↑ szerk.: Habenicht A: Interleukin 1, Growth Factors, Differentiation Factors, and Cytokines. Berlin, Heidelberg: Springer, 85–102. o.. DOI: 10.1007/978-3-642-74856-1_7 (1990). ISBN 978-3-642-74856-1 
  4. ↑ (1979. december 1.) „Revised nomenclature for antigen-nonspecific T cell proliferation and helper factors”. Journal of Immunology 123 (6), 2928–9. o. PMID 91646. 
  5. ↑ (1988. július 1.) „cDNA expression cloning of the IL-1 receptor, a member of the immunoglobulin superfamily”. Science 241 (4865), 585–9. o. DOI:10.1126/science.2969618. PMID 2969618. 
  6. ↑ (1996. augusztus 1.) „Cloning and characterization of an alternatively processed human type II interleukin-1 receptor mRNA”. The Journal of Biological Chemistry 271 (34), 20965–72. o. DOI:10.1074/jbc.271.34.20965. PMID 8702856. 
  7. ↑ (1991. október 1.) „A novel IL-1 receptor, cloned from B cells by mammalian expression, is expressed in many cell types”. The EMBO Journal 10 (10), 2821–32. o. DOI:10.1002/j.1460-2075.1991.tb07831.x. PMID 1833184. PMC 452992. 
  8. ↑ a b (2011. július 1.) „Astrocytes support hippocampal-dependent memory and long-term potentiation via interleukin-1 signaling”. Brain, Behavior, and Immunity 25 (5), 1008–16. o. DOI:10.1016/j.bbi.2010.11.007. PMID 21093580. 
  9. ↑ (2003) „Impaired interleukin-1 signaling is associated with deficits in hippocampal memory processes and neural plasticity”. Hippocampus 13 (7), 826–34. o. DOI:10.1002/hipo.10135. PMID 14620878. 
  10. ↑ (1986. május 1.) „Cloning, sequence, and expression of bovine interleukin 2”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 83 (10), 3223–7. o. DOI:10.1073/pnas.83.10.3223. PMID 3517854. PMC 323485. 
  11. ↑ a b (1992. augusztus 1.) „Secondary structure of human interleukin 2 from 3D heteronuclear NMR experiments”. Biochemistry 31 (33), 7741–4. o. DOI:10.1021/bi00148a040. PMID 1510960. 
  12. ↑ a b (1987) „Characterization of a human multilineage-colony-stimulating factor cDNA clone identified by a conserved noncoding sequence in mouse interleukin-3”. Gene 55 (1), 115–24. o. DOI:10.1016/0378-1119(87)90254-X. PMID 3497843. 
  13. ↑ a b c d (1985) „Constitutive synthesis of interleukin-3 by leukaemia cell line WEHI-3B is due to retroviral insertion near the gene”. Nature 317 (6034), 255–8. o. DOI:10.1038/317255a0. PMID 2413359. 
  14. ↑ a b (1987. október 1.) „Molecular cloning, nucleotide sequence, and expression of the gene encoding human eosinophil differentiation factor (interleukin 5)”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 84 (19), 6629–33. o. DOI:10.1073/pnas.84.19.6629. PMID 3498940. PMC 299136. 
  15. ↑ a b (1993. május 1.) „A novel dimer configuration revealed by the crystal structure at 2.4 A resolution of human interleukin-5”. Nature 363 (6425), 172–6. o. DOI:10.1038/363172a0. PMID 8483502. 
  16. ↑ a b c (1986) „Complementary DNA for a novel human interleukin (BSF-2) that induces B lymphocytes to produce immunoglobulin”. Nature 324 (6092), 73–6. o. DOI:10.1038/324073a0. PMID 3491322. 
  17. ↑ a b (1991. május 1.) „Evidence for the importance of a positive charge and an alpha-helical structure of the C-terminus for biological activity of human IL-6”. FEBS Letters 282 (2), 265–7. o. DOI:10.1016/0014-5793(91)80491-K. PMID 2037043. 
  18. ↑ a b c (1989. július 1.) „Disulfide structures of human interleukin-6 are similar to those of human granulocyte colony stimulating factor”. Archives of Biochemistry and Biophysics 272 (1), 144–51. o. DOI:10.1016/0003-9861(89)90205-1. PMID 2472117. 
  19. ↑ (1992. október 1.) „Crystal structure of recombinant human interleukin-4”. The Journal of Biological Chemistry 267 (28), 20371–6. o. DOI:10.2210/pdb2int/pdb. PMID 1400355. 
  20. ↑ (1989. május 1.) „Interleukin 7: effects on early events in lymphopoiesis”. Immunology Today 10 (5), 170–3. o. DOI:10.1016/0167-5699(89)90175-8. PMID 2663018. 
  21. ↑ (2000) „Mitogen-activated protein kinases regulate cytokine gene expression in human airway myocytes”. Am. J. Respir. Cell Mol. Biol. 23 (1), 86–94. o. DOI:10.1165/ajrcmb.23.1.4014. PMID 10873157. 
  22. ↑ (1998) „Endothelial cell "memory" of inflammatory stimulation: human venular endothelial cells store interleukin 8 in Weibel-Palade bodies”. J. Exp. Med. 188 (9), 1757–62. o. DOI:10.1084/jem.188.9.1757. PMID 9802987. PMC 2212526. 
  23. ↑ (1998) „Rapid secretion of prestored interleukin 8 from Weibel-Palade bodies of microvascular endothelial cells”. J. Exp. Med. 188 (9), 1751–6. o. DOI:10.1084/jem.188.9.1751. PMID 9802986. PMC 2212514. 
  24. ↑ (1990) „Monocyte-derived neutrophil chemotactic factor (MDNCF/IL-8) resides in a gene cluster along with several other members of the platelet factor 4 gene superfamily”. Hum. Genet. 84 (2), 185–7. o. DOI:10.1007/BF00208938. PMID 1967588. 
  25. ↑ a b (2005) „The role of interleukin-8 and its receptors in gliomagenesis and tumoral angiogenesis”. Neuro-Oncology 7 (2), 122–133. o. DOI:10.1215/s1152851704001061. PMID 15831231. PMC 1871893. 
  26. ↑ (1990. június 1.) „Human P40/IL-9. Expression in activated CD4+ T cells, genomic organization, and comparison with the mouse gene”. Journal of Immunology 144 (11), 4235–41. o. PMID 1971295. 
  27. ↑ (2019. február 1.) „The tertiary structure of γc cytokines dictates receptor sharing”. Cytokine 116, 161–168. o. DOI:10.1016/j.cyto.2019.01.007. PMID 30716660. 
  28. ↑ Zdanov A, Schalk-Hihi C, Gustchina A, Tsang M, Weatherbee J, Wlodawer A (1995. június 1.). „Crystal structure of interleukin-10 reveals the functional dimer with an unexpected topological similarity to interferon gamma”. Structure 3 (6), 591–601. o. DOI:10.1016/S0969-2126(01)00193-9. PMID 8590020. 
  29. ↑ (1995. december 1.) „Subtraction hybridization identifies a novel melanoma differentiation associated gene, mda-7, modulated during human melanoma differentiation, growth and progression”. Oncogene 11 (12), 2477–86. o. PMID 8545104. 
  30. ↑ (1997) „Interleukin-11”. The International Journal of Biochemistry & Cell Biology 29 (8–9), 1059–62. o. DOI:10.1016/S1357-2725(97)00017-4. PMID 9416001. 
  31. ↑ a b c Cellular and molecular immunology, 7th, Philadelphia: Elsevier/Saunders (2012). ISBN 978-1437715286 
  32. ↑ (2008. augusztus 1.) „Interleukin-12 improves cytotoxicity of natural killer cells via upregulated expression of NKG2D”. Human Immunology 69 (8), 490–500. o. DOI:10.1016/j.humimm.2008.06.004. PMID 18619507. 
  33. ↑ (2001. június 1.) „Il-12: keeping cell-mediated immunity alive”. Scandinavian Journal of Immunology 53 (6), 529–32. o. DOI:10.1046/j.1365-3083.2001.00917.x. PMID 11422900. 
  34. ↑ (1998) „The interleukin-12/interleukin-12-receptor system: role in normal and pathologic immune responses”. Annual Review of Immunology 16, 495–521. o. DOI:10.1146/annurev.immunol.16.1.495. PMID 9597139. 
  35. ↑ (1993. március 1.) „Interleukin-13 is a new human lymphokine regulating inflammatory and immune responses”. Nature 362 (6417), 248–50. o. DOI:10.1038/362248a0. PMID 8096327. 
  36. ↑ (2015. december 1.) „Interleukin-13 as an important cytokine: A review on its roles in some human diseases”. Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica 62 (4), 341–78. o. DOI:10.1556/030.62.2015.4.2. PMID 26689873. 
  37. ↑ (2000. április 1.) „Role of IL-15 on monocytic resistance to human herpesvirus 6 infection”. The New Microbiologica 23 (2), 105–12. o. PMID 10872679. 
  38. ↑ (2002. január 1.) „IL-17: prototype member of an emerging cytokine family”. Journal of Leukocyte iology 71 (1), 1–8. o. PMID 11781375. 
  39. ↑ (2008. június 1.) „Th17 cells in human disease”. Immunological Reviews 223, 87–113. o. DOI:10.1111/j.1600-065X.2008.00628.x. PMID 18613831. PMC 3299089. 
  40. ↑ a b c d Lippincott's Illustrated Reviews: Immunology. Paperback: 384 pages. Publisher: Lippincott Williams & Wilkins; (July 1, 2007). Language: English. ISBN 0-7817-9543-5. ISBN 978-0-7817-9543-2. Page 68
  41. ↑ Cytokines - Master Regulators of the Immune System. eBioscience, 2007. május 1. [2006. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 28.)
  42. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p Cytokine tutorial, The University of Arizona Archiválva 2008. február 2-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  43. ↑ (1996. december 1.) „Biological activity of IL-4 and IL-13 on human endothelial cells: functional evidence that both cytokines act through the same receptor”. Int Immunol 8 (12), 1915–25. o. DOI:10.1093/intimm/8.12.1915. PMID 8982776. 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Interleukin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Interleukin&oldid=27171153”