Aposztázia

Ez a szócikk a vallási fogalomról szól. Hasonló címmel lásd még: aposztáziaformák.

Az aposztázia (görög: ἀποστασία) vagy hitehagyás valamely vallásos hit elhagyása egy másik kedvéért és az ennek nyomán előálló állapot.^[1] A hitehagyó a görög eredetű szóval az aposztata, arab szóval a murtadd (مرتد).

A római katolikus kánonjogban háromféle hitehagyást említenek meg:^[2]

• a keresztény hit elhagyása, vagy úgy hogy a megkeresztelt katolikus csatlakozik egy másik nem-keresztény valláshoz, vagy úgy ateista vagy agnosztikus lesz (apostasia a fide)
• a felszentelt pap elhagyja az egyházi szolgálatot és visszatér a civil életbe
• a fogadalmat tett szerzetes vagy apáca elhagyja a rendjét a visszatérés szándéka nélkül

A muszlimok szerint (hasonlóan a kereszténység nézetéhez) a saját vallásuk az egyetlen igaz vallás, ezért az iszlám hit elhagyása Isten elleni lázadásnak (ridda = visszafordulás) minősül. A hitehagyás több mint húsz iszlám többségű országban bűncselekménynek minősül,^[3] és egyes országokban halállal is büntetik, ha az egyén az iszlám ellen beszél. Az al-Abbász-tól (wd) származó hadísz előírjaː "aki megváltoztatja a vallását, azt öld megǃ" ^[1]

A Zsidó vallásban az aposztázia egyet jelent az erkölcstelen életstílus^[4] elfogadásával. A Septuaginta fordításában az aposztázia a moréd és szored szavak fordítása, addig a rabbinikus irodalom a mumar, mesummod vagy apikóresz fogalmakat használja. Sok kitért zsidó személyről feljegyezték hogy a zsidósággal szemben hitvitákban vett részt és a zsidóság ellen cselekedett.^[5] A tömeges kitérésre asszimilációként hivatkoznak.