Ugrás a tartalomhoz

Alpesi hófajd

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alpesi hófajd
Egy példány az Alpokban
Egy példány az Alpokban
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Galloanserae
Rend: Tyúkalakúak (Galliformes)
Család: Fácánfélék (Phasianidae)
Alcsalád: Fácánformák (Phasianinae)
Nemzetség: Tetraonini
Nem: Lagopus
Brisson, 1760
Faj: L. muta
Tudományos név
Lagopus muta
(Montin, 1776)
Szinonimák
  • Tetrao mutus
  • Lagopus mutus
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Alpesi hófajd témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Alpesi hófajd témájú médiaállományokat és Alpesi hófajd témájú kategóriát.

Az alpesi hófajd vagy havasi hófajd (Lagopus muta) a madarak (Aves) osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe, ezen belül a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Őshonos Alaszka és Kanada északi részein, Izlandon, a Spitzbergákon, Skandináviában, Szibéria északi területein a Bering-tengerig, a Kuril-szigeteken és Japánban. Megtalálható Skóciában, a Pireneusokban és az Alpokban is. Az erdőszéleket kedveli.

Alfajai

[szerkesztés]
  • Lagopus muta atkhensis
  • Lagopus muta barguzinensis
  • Lagopus muta captus
  • Lagopus muta carpathicus
  • Lagopus muta chamberlaini
  • Lagopus muta dixoni
  • Lagopus muta evermanni
  • Lagopus muta gabrielsoni
  • Lagopus muta helveticus
  • Lagopus muta hyperboreus
  • Lagopus muta islandorum
  • Lagopus muta japonicus
  • Lagopus muta kelloggae
  • Lagopus muta komensis
  • Lagopus muta krascheninnikowi
  • Lagopus muta kurilensis
  • Lagopus muta macrorhynchus
  • Lagopus muta millaisi
  • Lagopus muta mutus
  • Lagopus muta nadezdae
  • Lagopus muta nelsoni
  • Lagopus muta pleskei
  • Lagopus muta pyrenaicus
  • Lagopus muta reinhardi
  • Lagopus muta ridgwayi
  • Lagopus muta rupestris
  • Lagopus muta sanfordi
  • Lagopus muta saturatus
  • Lagopus muta townsendi
  • Lagopus muta transbaicalicus
  • Lagopus muta welchi
  • Lagopus muta yunaskensis

Megjelenése

[szerkesztés]

Az alpesi hófajd hossza 34–38 centiméter, szárnyfesztávolsága 54–60 centiméter, testtömege pedig 450–550 gramm. Ez a madár időszakonként változtatja tolla színét. Nyáron a madár háta szürkésbarna mintázatú, ami jól álcázza a sziklák között. A hasa ilyenkor is fehér marad. Mindkét nemnek van vörös színű szemrózsája, de a kakasé feltűnőbb. A téli tollruha fehér, a kormánytollak feketék, ezért ülő helyzetben feketén szegélyezett a farok; a kakasnak fekete kantárja van. A hóval fedett tájon a tömött tollazat nemcsak hőszigetel, hanem álcáz is. Ősszel és tavasszal átmeneti a tollazat színe. Nyáron mintás szürkésbarna tollazata van.[1] A kakasok későbben vedlenek mint a tyúkok. A lába nagy és tollas, a puha hótakarón elosztják a madár súlyát, és megakadályozzák, hogy besüppedjen (hócipő-effektus); a tollak ezenkívül még melegen is tartják a lábat.

Életmódja

[szerkesztés]

Magányos, de párzáskor több kakas és több tyúk összegyűlik. Tápláléka rügyek, hajtások és bogyók. Élettartama 4-5 év.

Szaporodása

[szerkesztés]

Az alpesi hófajd ivarérettségét egyéves korban éri el. A költési szezon májustól júliusig tart, ebben az időben egyszer költ. Fészkét a talajra rakja. Egy fészekaljban 6-13 viszonylag nagy méretű, sötét foltos, rozsdás-sárga tojás van. Ezeken a tojó 24-26 napig kotlik. Szinte kikelés után, a fiókák elhagyják a fészket, de csak tíz hét múlva válnak önállóvá.

Képek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Whitfield, Philip. Nagy, Márta: Állatvilág : Scolar kalauz gyerekeknek. 2000. ISBN 963-9193-39-9 Hozzáférés: 2021. augusztus 17.