Ferdinandy Gejza

Dr. Ferdinandy Gejza (Kassa, 1864. június 10. – Budapest, 1924. március 17.) jogtudós, egyetemi tanár

Neve több alakban is előfordul: egyes források vezetékneveként a Ferdinándy, keresztneveként pedig a Geyza változatot használják.

Hazai jogi tanulmányok után közigazgatási pályára lépett. Köztisztviselőként a honvédelmi minisztériumban teljesített szolgálatot, ahol 1907-ben osztálytanácsossá nevezték ki, majd 1912-ben - az új véderőtörvények (1912:XXX. tc.) előkészítésében szerzett elvitathatatlan érdemei elismeréséül - miniszteri tanácsosi címet adományoztak neki.

1895-ben a budapesti tudományegyetemen a jogi diszciplína egyik sajátos magyar ágazatából, a közjogból nyert magántanári képesítést. 1905-ben rendkívüli tanári címet kapott, a Magyar Tudományos Akadémia pedig levelező tagjává választotta. 1918-ban címzetes nyilvános rendkívüli tanár lett. 1919-ben honvédelmi államtitkárrá nevezték ki.

Hazánk legkiválóbb közjogászainak egyike volt. Elsősorban a magyar közjog történetével, valamint alkotmányjoggal foglalkozott. Fiatalon lelkesedett Széchenyi Istvánért, híve volt a dualizmusnak, bár az idő előrehaladtával egyre több korrekcióra tett javaslatot. Későbbi írásaiban viszont már egyértelműen az önálló magyar államiság mellett foglalt állást. Minisztériumi munkája, az egyetemi katedra, illetve tudományos tevékenysége mellett - különösen 1903 és 1905 között - élénk publicisztikai tevékenységet fejtett ki.

Budapesten, a Kerepesi úti temetőben helyezték nyugalomba, ahonnan hamvait - a Nemzeti Panteon kialakítása miatt – Hidasnémetibe telepítették át.

Nevét őrzi a Ferdinandy Gejza-díj, melyet a honvédelmi miniszter adományoz „a katonai közigazgatásban tartósan végzett kiemelkedő munka, valamint a honvédelmi igazgatás korszerűsítése érdekében kifejtett átlagon felüli teljesítményért”.

• Magyarország közjogi viszonya Ausztriához és annak történelmi fejlődése (Budapest 1892.),
• Az állampolgárságról (Budapest, 1894.)
• A felelősség elve a magyar alkotmányban (Budapest, 1895.)
• A királyi méltóság és hatalom Magyarországon (Budapest, 1895.)
• Az arany bulla (közjogi tanulmány, díjnyertes akadémiai pályamű) (Budapest, 1899.)
• Magyarország közjoga (Budapest, 1902.)
• Korona és monarchia (Budapest, 1903.)
• A pragmatika sanctio és a házi törvények (Budapest, 1903.)
• Parlamenti vizsgáló-bizottság és az országgyűlési tagok megvesztegetésének büntethetősége (Jogállam, 7. füzet 1903.)
• A rendi elemek a magyar alkotmányban (MTA székfoglaló értekezés, felolvasva. 1907. március 11-én) (Budapest, 1907.)
• A magyar alkotmány történelmi fejlődése (Budapest, 1907.)
• Staats und Verwaltrungsrecht des Königreichs Ungarn (Hannover, 1909.)
• A magyar alkotmányjog tankönyve (Budapest, 1911.)
• A szabad királyválasztás joga (válasz Ráttkay R. Kálmán dr.-nak) (Budapest, 1921.)

• Révai Nagy Lexikona
• Életrajzi Lexikon
• Magyarország története 1890-0918 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.)