Györffy István (néprajzkutató)
| Györffy István | |
 | |
| Született | 1884. február 11.[1] Karcag |
| Elhunyt | 1939. október 3. (55 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (41-1-69)[3] |
 A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Györffy István témában. | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Györffy István témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szigeti és nádudvari Györffy István (Karcag, 1884. február 11. – Budapest, 1939. október 3.)[4] néprajzkutató, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Györffy György történész[5] és F. Györffy Anna grafikusművész édesapja.
Pályája
[szerkesztés]
Édesapja szigeti és nádudvari Györffy István, édesanyja Ágoston Mária volt, aki később férjhez ment Hagymássy Mártonhoz.[6] Egyetemi tanulmányait Kolozsváron és Budapesten végezte. 1909-től a Magyar Nemzeti Múzeum gyakornoka volt. 1910-ben a kolozsvári egyetemen szerzett bölcsészdoktori diplomát. 1912-től múzeumi segédőr lett. 1917-ben a moldvai csángók között dolgozott, 1918-ban részt vett a félbeszakadt Lénard-féle kisázsiai expedícióban. Ez évben a múzeum igazgatóőrévé nevezték ki. 1926-tól egyetemi tanár. 1929-től magántanár. 1932-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1934-től a néprajz első nyilvános rendes tanára a budapesti egyetemen.[7] 1938-tól a Táj- és Népkutató Központ vezetője lett. Halálát nyúltvelőbénulás okozta. Felesége Papp Anna volt.
A Fiumei Úti Sírkertben található (41-1-69), a Nemzeti sírkert részeként 2004 óta védett sírjára unokái, Farkas Ádám szobrász és Farkas Zsófia készítették el új síremlékét, melyet 2024. február 19-én avattak fel.[8]
Kutatásai
[szerkesztés]Györffy István volt a budapesti egyetemen a magyar néprajz első professzora, a tudomány egyik hazai megteremtője. Foglalkozott a kunság néprajzi problémáival, különböző néprajzi csoportok kialakulásának körülményeivel (hajdúk, matyók). A népviselet és népművészet körében végzett kutatásai alapján kiváló monográfiákat írt. Bizonyos mértékig a népi írók falukutató irodalmának volt az előfutára. Neve a Györffy István Kollégium, illetve a belőle kinövő Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (NÉKOSZ) mozgalom révén vált ismertté Magyarországon.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Főbb művei
[szerkesztés]- A Nagykunság és környékének népes építkezése (Néprajzi Értesítő, 1908–09);
- A feketekörösvölgyi magyarság települése. Az erdélyi magyarság eredete (Földrajzi Közlemények, 1913);
- Dél-Bihar népesedési és nemzetiségi viszonyai negyedfélszáz év óta (Földrajzi Közlemények, 1915);
- A Lenárd-féle kis-ázsiai expedíció (1921);
- Nagykunsági Krónika (Karcag, 1922);
- Az alföldi kertes városok. Hajdúszoboszló települése (Néprajzi Értesítő 1926);
- Hajdúböszörmény települése (Föld és Ember, 1926; Szeged, 1927);
- Das Bauwesen der Hirten im ungarischen Tiefland (Debrecen, 1927);
- A hajdúk eredete (Protestáns Szemle, 1927);
- A szilaj pásztorok (Budapest, 1928);
- A matyókról (Népünk és Nyelvünk, 1929);
- A cifraszűr (Budapest, 1930);
- Gazdálkodás. Viselet (A magyarság néprajza, I–II. Budapest, 1933–34);
- A magyar tanya (Földrajzi Közlemények 1937);
- A néphagyomány és a nemzeti művelődés [1] (Budapest, 1939);
- Magyar falu, magyar ház (Budapest, 1943)
Családja
[szerkesztés]
Ferenciek tere 2.
Somogyi Árpád alkotása
Fia Györffy György (1917-2000) történész.
Emlékezete
[szerkesztés]1940-ben, Zsindelyné Tüdős Klára alapította meg, és volt egyetemi professzoráról nevezte el a Győrffy-kollégiumot, melyet paraszti származású, tehetséges gyermekek felkarolására, oktatására hozott létre.[9]
Az ő nevét viseli Karcagon a Györffy István Nagykun Múzeum és a Györffy István Általános Iskola, Budapesten pedig a Népligettel szemközti oldalon, a Könyves Kálmán körútról az Üllői út és az Elnök utca között futó egyik utca, a korábbi Pénzverde épülete mögött.
Irodalom
[szerkesztés]- Enyedi György: Györffy István és a magyar településföldrajz (Földrajzi közlemények, 32. 1984. 4. 353-356.)
- Ökrösné Bartha Júlia: Kartográfiai törekvések a török néprajztudományban (Jászkunság, 40. 1994. 1. 30-34.)
- S. Pável Judit [Közreadta, jegyzetekkel ellátta]: Bátky-, Györffy- és Visky-levelek a Pável-hagyatékból (Savaria, 22. 1995/1998. 4. 27-46.)
- Pejkovszka Penka: Magyar értelmiség az újkori bolgár kultúra fejlődésében (Begegnungen Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest, Bd. 2, 1996, 87-97)
- Györffy György: István Györffy, a pioneer of Hungarian ethnography (Hungarian heritage, 1. 2000. 1-2. 19-28.)
- Illyés Gyula: A magyar nép tudósa (Ingyen lakoma, Bp., 1964).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum-névtér. (Hozzáférés: 2020. június 30.)
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum-névtér. (Hozzáférés: 2018. szeptember 14.)
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. XIV. ker. állami halotti akv. 727/1939. folyószáma alatt.
- ↑ Györffy István. multunktara-tfsz.hu (Hozzáférés: 2016. március 3.)[halott link]
- ↑ https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DTRS-CRG?i=560&wc=M6W2-Q38%3A101520501%2C105200301%3Fcc%3D1542666&cc=1542666
- ↑ Solymossy Sándor szegedi státusát szervezték át Budapestre.
- ↑ Györffy István síremléke. Köztérkép.hu, Kalaposlány műlapja
- ↑ Az életmentő jelmeztervező (magyar nyelven). Cultura.hu, 2015. július 31. (Hozzáférés: 2021. november 19.)
Források
[szerkesztés]
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Illyés Gyula: A magyar nép tudósa - Elektronikus Periodika Adatbázis Archívum
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 642. o.
- Magyar néprajzi lexikon II. (F–Ka). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1979. 373–374. o. ISBN 963-05-1287-4
- Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár - Életrajzi bibliográfia (GY)