José Mourinho

José Mourinho
Személyes adatok
Teljes név	José Mário dos Santos Mourinho Félix
Születési dátum	1963. január 26. (61 éves)
Születési hely	Setúbal, Portugália
Állampolgárság	portugál
Magasság	180 cm
Testtömeg	70 kg
Becenév	The Special One
Poszt	középpályás
Edzőség
Időszak Klub 2000 Benfica 2001–2002 Leiria 2002–2004 Porto 2004–2007 Chelsea 2008–2010 Internazionale 2010– Real Madrid
A Wikimédia Commons tartalmaz José Mourinho témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

José Mário dos Santos Félix Mourinho (Setúbal, 1963. január 26. –) portugál labdarúgóedző, jelenleg a Real Madrid vezetőedzője.

A XXI. század első évtizedének egyik legsikeresebb és legelismertebb edzője. Négyszer nyert egymás után bajnoki címet - kettőt a Porto-val, és kettőt a Chelsea-vel, továbbá a Porto-val (2004-ben) és az Internazionaléval (2010-ben) Bajnokok Ligája és UEFA-kupa győztes is. Háromszor (2004-ben, 2005-ben és 2010-ben) választotta meg az IFFHS a világ legjobb edzőjének.

Mourinho fiatalként futballista akart lenni, de nem volt kiemelkedő tehetség, és már 18 éves korában már az apjának segédkezett a meccsek elemzésével. Ezek után Sir Bobby Robson másodedzője lett a Benficánál, és az angol tréner magával vitte a Barcelonához is. Robson távozása után Mourinho maradt a Barcánál, mint van Gaal segítője, és ez nagyon pozitívan hatott a munkájára, mivel 2 teljesen más, de kiváló edzőtől tanulhatott. Hazaérkezve nem akart egyből egy nagy klubhoz szerződni, de a Benfica ajánlatának nem tudott nemet mondani. A csapattal vezették is a bajnokságot, de a tulajdonosok jó pár, Mourinhonál meghatározó játékost eladtak, így az edző elhagyta a klubot. A 2001-02-es szezonra a Leiria menedzsereként bravúrt hajtott végre: a kiesőjelölt csapattal januárban 3. helyen állt. Erre a teljesítményre felfigyelt az FC Porto vezetősége, és alkalmazta szezon közben a trénert.

Mourinho 2002 év elején érkezett a Portohoz, ami akkoriban mély válságban volt. Maximális célkitűzés volt a számára, hogy a csapatot az UEFA-kupát érő helyekre vezesse, és ezt Mourinho meg is tette. Nyáron olyan új, portugál játékosokat szerződtettek, akikről azt gondolták, hogy megállják a helyüket. Így kerültek a csapathoz olyan, ma is elismert labdarúgók, mint Deco, Ricardo Carvalho vagy Paulo Ferreira. Mourinho bizalma nagy volt az új játékosok iránt, hiszen sem ő, sem az új csapattagok nem nyertek még semmilyen trófeát. Ehhez képest Mourinho első teljes szezonjában bajnok, kupagyőztes és UEFA-kupagyőztes lett. Az Európai Szuperkupán a Milannal szemben kikaptak 1-0-ra, de volt esélyük akár győzni is, és ez nagy erőt adott nekik: a 2003-04-es szezonban megvédték bajnoki címüket, és bejutottak a Bajnokol Ligájának a döntőjébe, többek közt a Manchester Unitedet is kiejtve, és ott legyőzték a Real Madridot is búcsúztató AS Monacót. Ezek után Mourinho a Chelsea-hez igazolt.

Mourinho 2004 júniusában érkezett az angol Chelsea-hez, ahol évi 4,2 millió fontos fizetésével (ami 2005-re 5,2 millióra emelkedett) az egyik legjobban fizetett edző lett.^[1] Érkezése után egy sajtókonferencián azt nyilatkozta: "Kérem ne nevezzenek arrogánsnak, de Bajnokok Ligáját nyertem, és úgy gondolom, én különleges vagyok." Így kapta a "The Special One", vagyis "A különleges" becenevet.^[2]

Mourinho a Porto-ból szervezte át a szakmai stábját a klubnál, a segédedző Baltemar Brito, a fitneszedző Rui Faria, a játékosmegfigyelő André Villas-Boas és a kapusedző Silvino Louro lett. Steve Clarke, az egyori Chelsea-játékos is a klubnál maradt, aki segédedzőként dolgozott már korábbi edzőknél a csapatnál. Mourinho tovább folytatta költekezés terén azt, amit előde, Claudio Ranieri abbahagyott. Több, mint 70 millió fontot költött új igazolásokra; olyan játékosok érkeztek, mint Tiago Mendes (10 millió fontért) a Benficától, Didier Drogba (24 millió fontért) az Olympique Marseille-től, Mateja Kežman (5,4 millió fontért) a PSV Eindhoventől, és a Porto-páros, Ricardo Carvalho (19,8 millió fontért) és Paulo Ferreira (13,3 millió fontért).

Első szezonjában december elején a Chelsea a tabella első helyét foglalta el, és bekerültek a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjébe. Első trófeáját, a Ligakupát 2005 februárjában szerezte, mikor a csapata Cardiffban hosszabbítás után 3–2-re győzött a Liverpool ellen. A Chelsea tovább bővítette trófeáinak számát, mikor rekordok sorozatát felállítva 50 év után megszerezték újabb élvonalbeli bajnoki címüket. A Bajnokok Ligájában azonban elbukták a döntőbe jutást, miután a későbbi győztes Liverpool győzte le őket az elődöntőben egy vitatható góllal.^[3]

A következő szezon jól indult a csapat számára. A Szuperkupában 2–1-re győzték le az Arsenalt. Miután szinte az egész idényben a tabella első helyén álltak, a Manchester United elleni 3–0-s győzelemmel bebiztosították újabb bajnoki címüket. Ez volt Mourinho negyedik trófeája a klubnál. Miután a sikeredző megkapta a győzteseknek járó medálját, bedobta azt a nézők közé. Nem sokkal ezután újabb medált kapott, de az is a szurkolóké lett.

A 2006–07-es szezon kezdetekor felvetődött, hogy Mourinho elhagyja a klubot, mivel megromlott a viszonya a tulajdonossal, Roman Abramoviccsal, azonban tisztázta a félreértéseket, és azt nyilatkozta, hogy két esetben távozna: ha nem ajánlanának neki 2010 júniusáig új szerződést, vagy ha elbocsátanák.^[4] Majd kijelentette, a szezonban mind a négy trófea megszerzése lesz a cél, hogy a Chelsea legyen az első Angliában, akiknek ez sikerül.

A Mourinho körüli spekulációk ellenére a csapat ismét megnyerte a Ligakupát, ezúttal az Arsenalt győzték le 2–1-re a döntőben a Millennium stadionban. Ennek ellenére a négy trófea megszerzése meghiúsult, mikor 2007. május 1-jén a Liverpool –két éven belül másodszor– kiütötte őket a Bajnokok Ligájából tizenegyesekkel az Anfielden, miután a két csapat összesítésben 1–1-re állt. Napokkal később a bajnoki címet is elbukták a Manchester Uniteddel szemben, mivel csak 1–1-es döntetlent értek el az Arsenal ellen az Emirates Stadionban 2007. május 6-án. A Chelsea az FA-kupában állhatott bosszút a Uniteden, mikor 1–0-ra győztek a döntőben Didier Drogba góljával. Ez volt a Chelsea negyedik, és Mourinho első FA-kupája, és az első döntő, amit az új Wembley stadionban rendeztek. Mourinho ezzel az összes lehetséges kupát megnyerte a csapattal a Premier League-ben.

A következő szezon első mérkőzésén a Chelsea máris felállított egy új angol rekordot veretlen hazai mérkőzések tekintetében. A csapat 64 mérkőzéses rekordja a Liverpool rekordját múlta felül, akik 1978 és 1981 között voltak sorozatban veretlenek hazai pályán.^[5] Ennek ellenére a Chelsea szezonkezdése nem a vártnak megfelelően alakult. Kikaptak az Aston Villától, majd gólnélküli döntetlent játszottak hazai pályán a Blackburn Roversszel. Első Bajnokok Ligája mérkőzésükön is csak egy 1–1-es döntetlent értek el a norvég Rosenborg ellen.

Mourinho ezután 2007. szeptember 20-án váratlanul elhagyta a csapatot. Ő volt a Chelsea történetének legsikeresebb edzője, hat trófeát nyert három év alatt, valamint minden hazai mérkőzésükön veretlen volt a csapat.

Mourinho-t 2008. június 2-án nevezték ki az olasz Internazionale vezetőedzőjének, a csapatnál Roberto Mancini-t váltotta, és három éves szerződést kötött.^[6][7] Első sajtókonferenciáján, 2008. június 3-án csak olaszul beszélt, amit elmondása szerint három hét alatt tanult meg.^[8]

Segédedzőjének a korábbi Inter játékost, Giuseppe Baresi-t választotta, Rui Faria fitneszedző, Silvino Louro kapusedző és André Villas Boas megfigyelő lett, aki a Chelsea-nél és a Portonál is dolgozott együtt a portugál edzővel.^[9]

Első interjújában kijelentette, hogy csak két-három új játékost szeretne igazolni csapatába a nyár folyamán.^[10] 2008. július 15-én a brazil Alessandro Faiolhe Amantino, vagyis Mancini lett Mourinho első igazolása, aki 12,5 millió euróért váltott klubot.^[11] 2008. július 28-án a ghánai középpályás, Sulley Ali Muntari érkezett 14 millió euróért.^[12] 2008. szeptember 1-jén, a nyári átigazolási időszak utolsó napján Mourinho egy harmadik játékost is az Interhez hozott a portugál Ricardo Quaresma személyében 18 millió fontért.^[13] Annak ellenére, hogy többször is kijelentette, ismét együtt akar dolgozni Frank Lamparddal, az angol végül a Chelsea-nél maradt.

2008. augusztus 24-én Mourinho megnyerte első olasz trófeáját, az olasz szuperkupát, miután az Inter büntetőkkel 6–5-re győzte le az AS Roma csapatát.^[14] Ebben a szezonban bajnok lett az Interrel, de a BL-ből búcsúztatta őket a döntőben vereséget szenvedő Manchester United, és a kupából is kiestek. Mourinho ezért jelentős erősítéseket hozott: érkezett Diego Milito és Thiago Motta a Genovától, Wesley Sneijder a Real Madridtól, Lúciót a Bayern Münchentől, és a Barcelona Samuel Eto'o-t (illetve több mint 40 millió eurót) adta Zlatan Ibrahimovicért. Az Internek fennállása legsikeresebb szezonja lett a 2009-10-es, amikor Mourinho mindent megnyert a csapattal, amit lehetett: BL-t, kupát és bajnokságot. Érdekesség, hogy mindhárom sorozatban Diego Milito szerezte azt a gólt, amivel csapata megnyerte az adott sorozatot. A csapat kulcsjátékosai a karmester Sneijder, a szélen robotoló Eto'o, a védelmet irányító Lúcio (és Júlio César kapus), valamint a gólokat termelő Milito voltak.

Miután 2010. május 22-én az Internazionale-val megnyerte a Bajnokok ligáját, másnap bejelentette, hogy érkezik Madrid-ba. A Real Madrid 16 millió eurót fizetett az Internazionale-nak, José Mourinho 4 éves szerződést írt alá a királyi gárdával.

• FC Porto (2002–2004):
  • Portugál bajnokság (2): 2002–03, 2003–04
  • Portugál kupa (1): 2002–03
  • Portugál szuperkupa (1): 2003
  • Bajnokok Ligája (1): 2003–04
  • UEFA Kupa (1): 2002–03

• Chelsea (2004–2007):
  • Angol bajnokság (2): 2004–05, 2005–06
  • Angol kupa (1): 2006–07
  • Angol ligakupa (2): 2004–05, 2006–07
  • Angol szuperkupa (1): 2005

• Internazionale (2008–2010):
  • Olasz bajnokság (2): 2008–09, 2009–10
  • Olasz kupa (1): 2009–10
  • Olasz szuperkupa (1): 2008
  • Bajnokok Ligája (1): 2009–10

• Real Madrid (2010– ):
  • Spanyol kupa (1): 2010–11

• Egyénileg:
  • Portugál bajnokság Év edzője (2): 2002-03, 2003-04
  • FA Premier League Év edzője (2): 2004-05, 2005-06
  • FA Premier League Hónap edzője (3): 2004 november, 2005 január, 2007 március
  • Serie A Év edzője: 2009
  • UEFA-bajnokok ligája Év edzője (2): 2002-03, 2003-04
  • UEFA Év csapata Év edzője (4): 2003, 2004, 2005, 2010
  • World Soccer Magazine Év edzője (3): 2004, 2005, 2010
  • BBC Év személyisége, edzői díj: 2005
  • IFFHS Év edzője (3) : 2004, 2005, 2010
  • La Gazzetta dello Sport Év embere: 2010
  • FIFA Aranylabda A legjobb edző: 2010

Csapat	Nemzet	–tól	–ig	Mérleg
M	GY	D	V	Győzelem %	RG	KG	+/-
Benfica		2000. szeptember 20.	2000. december 5.	11	6	3	2	54.55	17	9	+8
União de Leiria		2001. április 14.	2002. január 20.	20	11	5	4	55	47	28	+19
Porto		2002. január 23.	2004. május 26	127	88	24	15	69.29	222	79	+143
Chelsea		2004. június 2.	2007. szeptember 20.	185	131	36	18	70.81	330	119	+211
Internazionale		2008. június 2.	2010. május 28.	108	68	25	15	62.96	185	94	+91
Real Madrid		2010. május 31.		91	70	11	10	76.92	250	73	+177
Összesen				542	374	104	64	69	1051	402	+649

Legutóbbi frissítés dátuma: 2012. január 22.

1. ↑ Victory for Mourinho as Chelsea back down. The Independent, 2005. április 6.
2. ↑ What Mourinho said. BBC Sport, 2004. június 2.
3. ↑ Motion expert says Garcia's shot did cross the line. The Independent, 2005. május 5.
4. ↑ „Jose:Respect for fans; Respect for Carling Cup”, ChelseaFC, 2007. február 24. (Hozzáférés: 2007. február 24.) 
5. ↑ "Mourinho thrilled to break new record". BBC Sport
6. ↑ Josè Mourinho joins Inter. inter.it. (Hozzáférés: 2025. június 2.)
7. ↑ Inter confirm Mourinho. skysports.com. (Hozzáférés: 2025. június 2.)
8. ↑ „E' subito Mourinho-show. "Né speciale, né pirla"”, La Gazzetta dello Sport, 2008. június 3. (Hozzáférés: 2008. június 3.) (olasz nyelvű) 
9. ↑ Mourinho takes over as Inter boss. BBC Sport. (Hozzáférés: 2025. június 2.)
10. ↑ „Jose Mourihno Charms the Italians after joining Inter”, Telegraph, 2008. július 2. (Hozzáférés: 2008. augusztus 15.) (english nyelvű) 
11. ↑ „Offical: Inter sign Mancini”, Goal.com, 2008. július 20. (Hozzáférés: 2008. július 20.) (english nyelvű) 
12. ↑ „Offical: Inter sign Muntari”, Goal.com, 2008. július 28. (Hozzáférés: 2008. augusztus 15.) (english nyelvű) 
13. ↑ Adam, Scime: Official: Quaresma Joins Inter. Goal.com, 2008. szeptember 1. (Hozzáférés: 2008. szeptember 1.)
14. ↑ Mourinho: Victory was deserved. Goal.com. (Hozzáférés: 2025. augusztus 25.)

• José Mourinho karrierjének statisztikái a soccerbase.com-on
• José Mourinho
• José Mourinho Profil az Imdb.com-on