Ugrás a tartalomhoz

„Laval Nugent” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Netelo (vitalap | szerkesztései)
16 szerkesztés
− 2 kategória; ± 2 kategória (a HotCattel)
 
(13 közbenső módosítás, amit 13 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
{{Személy infobox
⚫
[[Kép:Nugent.jpg|bélyegkép|jobbra|250 px|Laval Nugent gróf portréja (Eduard Kaiser [[litográfia|litográfiája]], (1848).]]
|kép=Nugent.jpg

⚫
|Laval Nugent gróf portréja (Eduard Kaiser [[litográfia|litográfiája]], (1848)
⚫
'''Laval Nugent von Westmeath''' (Ballynacor, [[Írország]], [[1777]]. [[november 3.]] – [[Károlyváros]], [[1862]]. [[augusztus 21.]]) gróf, császári és királyi tábornagy, a 30. gyalogezred tulajdonosa, az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharcban]] a császári csapatok egyik tábornoka, [[Albert Nugent]] apja.
}}
⚫
'''Laval Nugent von Westmeath''' (Ballynacor, [[Írország]], [[1777]]. [[november 3.]] – [[Károlyváros]], [[1862]]. [[augusztus 21.]]) gróf, császári és királyi tábornagy, a 30. gyalogezred tulajdonosa, az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharcban]] a császári csapatok egyik tábornoka, [[Albert Nugent]] apja.


== Élete ==
== Élete ==
1793-ban lépett a császári hadseregbe. Részt vett a [[napóleoni háborúk|Napóleon elleni háborúk]]ban. Kiváló katona volt, ezért gyorsan haladt előre a ranglétrán. [[1800]]-ban kiérdemelte a [[Katonai Mária Terézia-rend]]et, [[1809]]-ben már vezérőrnagyként [[Habsburg–Lotaringiai János főherceg|János főherceg]] vezérkari főnöke volt, részt vett a [[győri csata|győri csatában]]. Rövid időre nyugalomba vonult, majd 1813-ban ismét szolgálatba lépett. Csapataival [[1814]]-ben a [[Pó]] vidékén, [[1815]]-ben [[Joachim Murat]] nápolyi király ellen harcolt, majd [[Nápoly]] katonai parancsnoka lett. [[1816]]-ban [[VII. Piusz pápa]] római herceggé emelte. 1817-től 1820-ig [[I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király]] szolgálatában maradt, majd hazatérése után az [[Osztrák Tengerpart]] kormányzója lett. [[1838]]-ban táborszernaggyá léptették elő. [[1842]]-től kinevezték [[Illíria]], [[Belső-Ausztria]] és [[Tirol]] katonai főparancsnokává. E minőségében megbízták egy tartalék hadtest felállításával, melynek feladata [[Joseph Wenzel Radetzky|Radetzky]] tábornagy [[itália]]i hadseregének támogatása volt.
1793-ban lépett a császári hadseregbe. Részt vett a [[napóleoni háborúk|Napóleon elleni háborúk]]ban. Kiváló katona volt, ezért gyorsan haladt előre a ranglétrán. [[1800]]-ban kiérdemelte a [[Katonai Mária Terézia-rend]]et, [[1809]]-ben már vezérőrnagyként [[Habsburg–Lotaringiai János főherceg|János főherceg]] vezérkari főnöke volt, részt vett a [[győri csata|győri csatában]]. Rövid időre nyugalomba vonult, majd 1813-ban ismét szolgálatba lépett. Csapataival [[1814]]-ben a [[Pó]] vidékén, [[1815]]-ben [[Joachim Murat]] nápolyi király ellen harcolt, majd [[Nápoly]] katonai parancsnoka lett. [[1816]]-ban [[VII. Piusz pápa]] római herceggé emelte. 1817-től 1820-ig [[I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király]] szolgálatában maradt, majd hazatérése után az [[Osztrák Tengerpart]] kormányzója lett. [[1838]]-ban táborszernaggyá léptették elő. [[1842]]-től kinevezték [[Illíria]], [[Belső-Ausztria]] és [[Tirol]] katonai főparancsnokává. E minőségében megbízták egy tartalék hadtest felállításával, melynek feladata [[Joseph Wenzel Radetzky|Radetzky]] tábornagy [[itália]]i hadseregének támogatása volt.


[[1848]] őszén a Magyarország elleni támadás előkészítésére [[Stájerország]]ban szervezett egy mintegy ötezer főből álló hadtestet. A hadtest [[Johann Wilhelm Burits|Burits]] vezérőrnagy vezette dandára [[november 8.|november 8-án]] a [[friedaui csata|friedaui ütközet]]ben (ma: [[Ormož]], Szlovénia) vereséget szenvedett [[Perczel Mór]] vezérőrnagy Dél-Stájerországba betörő csapataitól. A [[Téli hadjárat (1848–49)|téli hadjárat]]ban Nugent mintegy hatezer fős hadtestének feladata a [[Dunántúl]] déli felének birtokba vétele és [[Eszék]] várának elfoglalása volt. Miután [[Kossuth Lajos]] a feldunai hadsereg megsegítésére [[Győr]]be rendelte Perczel Mór hadtestét, Nugent csapatai benyomultak a Dunántúlra és [[1849]]. [[január 10.|január 10-én]] megszállták [[Nagykanizsa|Nagykanizsát]], [[január 30.|január 30-án]] [[Pécs]]et, majd ostromgyűrűbe zárták Eszék várát. A mintegy háromezer főnyi várőrség [[február 13.|február 13-án]] a büntetlenség fejében átadta a várat.
[[1848]] őszén a Magyarország elleni támadás előkészítésére [[Stájerország]]ban szervezett egy mintegy ötezer főből álló hadtestet. A hadtest [[Burits|Burits]] vezérőrnagy vezette dandára [[november 8.|november 8-án]] a [[friedaui csata|friedaui ütközet]]ben (ma: [[Ormož]], Szlovénia) vereséget szenvedett [[Perczel Mór]] vezérőrnagy Dél-Stájerországba betörő csapataitól. A [[Téli hadjárat (1848–49)|téli hadjárat]]ban Nugent mintegy hatezer fős hadtestének feladata a [[Dunántúl]] déli felének birtokba vétele és [[Eszék]] várának elfoglalása volt. Miután [[Kossuth Lajos]] a feldunai hadsereg megsegítésére [[Győr]]be rendelte Perczel Mór hadtestét, Nugent csapatai benyomultak a Dunántúlra és [[1849]]. [[január 10.|január 10-én]] megszállták [[Nagykanizsa|Nagykanizsát]], [[január 30.|január 30-án]] [[Pécs]]et, majd ostromgyűrűbe zárták Eszék várát. A mintegy háromezer főnyi várőrség [[február 13.|február 13-án]] a büntetlenség fejében átadta a várat.


Március végén, miután a [[délvidék]]i császári seregek főparancsnokává [[Josip Jelačić]]ot nevezték ki, Nugent ismét visszahúzódott Stájerországba, és egy újabb hadtest szervezésébe kezdett. A nyári hadjáratban csapataival ismét benyomult a Dunántúlra, [[július 30.|július 30-án]] megszállta [[Kaposvár]]t, [[augusztus 3.|augusztus 3-án]] Pécset, majd a [[Duna]] mentén észak felé vonulva átvette [[Anton Csorich|Csorich]] tábornoktól a [[Komáromi erődrendszer|komáromi várat]] ostromzár alatt tartó császári seregek parancsnokságát. [[Julius Jacob von Haynau|Haynau]] megbízásából ő kezdte meg [[Klapka György|Klapka]] várparancsnokkal a tárgyalásokat a vár átadásának feltételeiről.
Március végén, miután a [[délvidék]]i császári seregek főparancsnokává [[Josip Jelačić]]ot nevezték ki, Nugent ismét visszahúzódott Stájerországba, és egy újabb hadtest szervezésébe kezdett. A nyári hadjáratban csapataival ismét benyomult a Dunántúlra, [[július 30.|július 30-án]] megszállta [[Kaposvár]]t, [[augusztus 3.|augusztus 3-án]] Pécset, majd a [[Duna]] mentén észak felé vonulva átvette [[Anton Csorich|Csorich]] tábornoktól a [[Komáromi erődrendszer|komáromi várat]] ostromzár alatt tartó császári seregek parancsnokságát. [[Julius Jacob von Haynau|Haynau]] megbízásából ő kezdte meg [[Klapka György|Klapka]] várparancsnokkal a tárgyalásokat a vár átadásának feltételeiről.


A szabadságharc után tábornaggyá léptették elő és megkapta a [[Katonai Mária Terézia-rend]] parancsnoki keresztjét.
A szabadságharc után tábornaggyá léptették elő és megkapta a [[Katonai Mária Terézia-rend]] parancsnoki keresztjét.


==Jegyzetek==
== Felhasznált források ==
{{jegyzetek}}
⚫
* Hermann Róbert: 1848–1849 – A szabadságharc hadtörténete, Korona Kiadó, Budapest – 2001, ISBN 9639376213

⚫
* Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676
== Források ==
⚫
* Hermann Róbert: 1848–1849 – A szabadságharc hadtörténete, Korona Kiadó, Budapest – 2001, ISBN9639376213
⚫
* Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN9633273676
* [[Révai nagy lexikona]]
* [[Révai nagy lexikona]]


== Külső hivatkozás ==
{{Császárpárti vezetők az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején}}
{{Császárpárti vezetők az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején}}


{{nemzetközi katalógusok}}
⚫
{{DEFAULTSORT:Nugent Laval}}
⚫
1848–49-es forradalom és szabadságharc
⚫
[[Kategória:A napóleoni korszak szereplői]]
⚫
[[Kategória:Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc fontosabb alakjai]]
[[Kategória:Osztrák katonák]]
[[Kategória:19. századi katonák]]


⚫
{{DEFAULTSORT:Nugent Laval}}
[[en:Laval Nugent von Westmeath]]
⚫
[[Kategória:A napóleoni ]]
[[bs:Laval Nugent]]
[[Kategória:Az 1848–49-es szabadságharc császárhű katonái]]
[[de:Laval Nugent von Westmeath]]
[[Kategória:1777-ben született személyek]]
[[fr:Laval Nugent von Westmeath]]
[[Kategória:1862-ben elhunyt személyek]]
[[hr:Laval Nugent]]
[[Kategória:Az Osztrák Császári Vaskorona-rend lovagjai]]
[[it:Laval Nugent von Westmeath]]
[[ru:Нугент фон Вестмет, Лаваль]]
[[sl:Laval Nugent von Westmeath]]

A lap jelenlegi, 2023. december 31., 11:21-kori változata

Laval Nugent
Laval Nugent gróf portréja (Eduard Kaiser litográfiája, (1848)
Laval Nugent gróf portréja (Eduard Kaiser litográfiája, (1848)
Született1777. november 3.[1][2][3][4]
Wicklow megye[5]
Elhunyt1862. augusztus 21. (84 évesen)[6][1][2]
Bosiljevo[5]
Állampolgárságaír
GyermekeiBeatrix Gräfin Nugent von Westmeath
Foglalkozása
  • hadvezér
  • politikus
  • katonatiszt
Tisztségeaz Osztrák Birodalmi Tanács főrendiházának tagja (1861. április 18. – )
Kitüntetései
  • Katonai Mária Terézia-rend parancsnoka
  • Knight of the Order of St. Alexander Nevsky
  • Order of Saint Anna, 1st class
  • Szent András-rend
  • Aranygyapjas rend lovagja[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Laval Nugent témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Laval Nugent von Westmeath (Ballynacor, Írország, 1777. november 3. – Károlyváros, 1862. augusztus 21.) gróf, ír származású császári és királyi tábornagy, a 30. gyalogezred tulajdonosa, az 1848–49-es szabadságharcban a császári csapatok egyik tábornoka, Albert Nugent apja.

Élete

[szerkesztés]

1793-ban lépett a császári hadseregbe. Részt vett a Napóleon elleni háborúkban. Kiváló katona volt, ezért gyorsan haladt előre a ranglétrán. 1800-ban kiérdemelte a Katonai Mária Terézia-rendet, 1809-ben már vezérőrnagyként János főherceg vezérkari főnöke volt, részt vett a győri csatában. Rövid időre nyugalomba vonult, majd 1813-ban ismét szolgálatba lépett. Csapataival 1814-ben a Pó vidékén, 1815-ben Joachim Murat nápolyi király ellen harcolt, majd Nápoly katonai parancsnoka lett. 1816-ban VII. Piusz pápa római herceggé emelte. 1817-től 1820-ig I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király szolgálatában maradt, majd hazatérése után az Osztrák Tengerpart kormányzója lett. 1838-ban táborszernaggyá léptették elő. 1842-től kinevezték Illíria, Belső-Ausztria és Tirol katonai főparancsnokává. E minőségében megbízták egy tartalék hadtest felállításával, melynek feladata Radetzky tábornagy itáliai hadseregének támogatása volt.

1848 őszén a Magyarország elleni támadás előkészítésére Stájerországban szervezett egy mintegy ötezer főből álló hadtestet. A hadtest báró Burits vezérőrnagy vezette dandára november 8-án a friedaui ütközetben (ma: Ormož, Szlovénia) vereséget szenvedett Perczel Mór vezérőrnagy Dél-Stájerországba betörő csapataitól. A téli hadjáratban Nugent mintegy hatezer fős hadtestének feladata a Dunántúl déli felének birtokba vétele és Eszék várának elfoglalása volt. Miután Kossuth Lajos a feldunai hadsereg megsegítésére Győrbe rendelte Perczel Mór hadtestét, Nugent csapatai benyomultak a Dunántúlra és 1849. január 10-én megszállták Nagykanizsát, január 30-án Pécset, majd ostromgyűrűbe zárták Eszék várát. A mintegy háromezer főnyi várőrség február 13-án a büntetlenség fejében átadta a várat.

Március végén, miután a délvidéki császári seregek főparancsnokává Josip Jelačićot nevezték ki, Nugent ismét visszahúzódott Stájerországba, és egy újabb hadtest szervezésébe kezdett. A nyári hadjáratban csapataival ismét benyomult a Dunántúlra, július 30-án megszállta Kaposvárt, augusztus 3-án Pécset, majd a Duna mentén észak felé vonulva átvette Csorich tábornoktól a komáromi várat ostromzár alatt tartó császári seregek parancsnokságát. Haynau megbízásából ő kezdte meg Klapka várparancsnokkal a tárgyalásokat a vár átadásának feltételeiről.

A szabadságharc után tábornaggyá léptették elő és megkapta a Katonai Mária Terézia-rend parancsnoki keresztjét.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b c Nugent-Westmeath, Laval Graf (BLKÖ)
  3. ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  4. ↑ Dictionary of Irish Biography (angol nyelven). Royal Irish Academy
  5. ↑ a b various authors: Dictionary of National Biography (angol nyelven), 1885
  6. ↑ Oxford Dictionary of National Biography (angol nyelven). Oxford University Press, 2004

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Laval_Nugent&oldid=26737107”