„Mickey Gilley” változatai közötti eltérés

Mickey Gilley
1970
Életrajzi adatok
Születési név	Mickey Leroy Gilley
Született	1936. március 9.[1][2] Branson
Elhunyt	2022. május 7. (86 évesen) Branson
Házastársa	1953: Geraldine Garrett 1962: Vivian McDonald 2020: Cindy Loeb
Gyermekei	3
Pályafutás
Műfajok	country
Aktív évek	1957-2022
Hangszer	zongora énekhang
Díjak	csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán
Tevékenység	zenész énekes zongorista dalszerző
Kiadók	Playboy Records Charly Records Epic Records Dot Records
A Wikimédia Commons tartalmaz Mickey Gilley témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Mickey Gilley (Branson, 1936. március 9. – Branson, 2022. május 7.) amerikai countryénekes, dalszerző.

Gilley gyerekkorában unokatestvéreivel, Jerry Lee Lewisszal és Jimmy Swaggarttal zenélt. A templomban gospel, az iskolai bulikon Boogie-woogie szólt. Korán megnősült, otthagyta az iskolát, és alantas munkákat vállalt. Miután Jerry Lee Lewis a rock and roll egyik legnagyobb sztárja lett, Gilley is profi zenész akart lenni.

1957-ben megjelent Gilley debütáló kislemeze a Minor Recordsnál, de csak helyben fogyott jól. Az elkövetkező néhány évben számos kislemezt vett fel, de nem sikerült bekerülniük a listákra. A Sun Record szintén nem hozott eredményt, így Gilley az 1960-as évek közepétől a country felé fordult. A texasi és louisianai klubéletben elért egy bizonyos szintű ismertséget, de sosem sikerült kilépnie híres unokatestvére árnyékából. Első sikerét csak 1968-ban érte el.

1970-ben egy partnerével megnyitotta a Gilley's-t, egy hatalmas méretű klubot Pasadenában, nyilván azért, hogy a saját kislemezei a helyi zenegépbe^[3] kerüljenek. Hugh Hefner (a Playboy kiadója) vette át a terjesztést. Egy régi George Morgan-sláger, a „Room Full of Roses” − 1974-ből − mindenki meglepetésére az országos listák első helyére került, és a popslágerlistákra is feljutott.

Más slágerek hosszú sora következett. 1978-ban a Playboy-kiadó megszűnt, és Gilley az Epic Recordsra váltott. 1979-ben John Travoltával elkészült az Urban Cowboy című film, amely a vidéki életet a nyilvánosság elé tárta. A film kulcsjeleneteit a Gilley's Clubban forgatták, és maga Gilley is szerepelt benne. Egy időre Gilley szupersztár lett. „Stand By Me” című kislemeze felkerült a slágerlisták élére, akárcsak a „True Love Ways” és a „That's All That Matters To Me”. Saját rádióműsort és számos díjat kapott, 1980-ban a zenekarával Grammy-díjat is.

A sikersorozat az 1980-as évek végéig tartott. Aztán anyagi nehézségekbe ütközött, és fel kellett adnia klubját, amely rövid idő múlva leégett. Ezután a Missouri állambeli Bransonban színházat, majd kávézót vezetett. Különféle hátrányos helyzetű és marginalizált csoportok, köztük a Hank Snow's Child Abuse Fund mellett is kampányolt.

2009 nyarán Gilley leesett egy lépcsőről, és részlegesen lebénult. Átmenetileg tolószékbe kényszerült. 2022 májusában halt meg Bransonban, 86 évesen. A texasi Pasadenában egy utcát neveztek el róla (Mickey Gilley Boulevard).

• 1979: Urban Cowboy (r.: James Bridges)

• 1980: Grammy-díj
• Hollywood Walk of Fame
• Delta Music Museum Hall of Fame

• https://gilleys.com/
• https://gilleys.com/pages/mickey-gilley
• https://projects.latimes.com/hollywood/star-walk/mickey-gilley/index.html
• https://web.archive.org/web/20060621073618/http://www.sec.state.la.us/museums/delta/delta-mickey.htm
• https://www.oldies.com/artist-songs/Mickey-Gilley.html
• https://musicbrainz.org/artist/e5e17a46-5f66-4ee7-8377-0c3ddb257eb8