Ugrás a tartalomhoz

Volapük lépésről lépésre

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Bevezetés

[szerkesztés]

A volapük a mesterséges nyelvek egyike. Szerzője Johann Martin Schleyer katolikus prelátus (1831-1912). Az első teljes nyelvkönyv 1880-ban jelent meg (Volapük, die Weltsprache – Sigmaringen). Nyelvkönyve címlapján a következő ajánlás volt olvasható: Menade bal – püki bal, azaz „Egy emberiségnek egy nyelvet”. A volapük' név a vol- világ (angol world) és a –pük nyelv (angol speech, német Sprache) összetételéből származik.

A volapük volt az első mesterséges nyelv, mely viszonylag jelentős sikert ért el. Mozgalom szerveződött körülötte, kongresszusokat rendeztek, tanárokat képeztek, folyóiratokat adtak ki, irodalmi kezdeményezések születtek. De kb. 10 év után a mozgalom lassan elhalt, aminek két fontosabb oka volt: a nyelv nem igazán bizonyult használhatónak, valamint ekkoriban jelent meg az eszperantó, ami sok volapükistát „áttérített”.

Az 1887-ben alapult Volapük Akadémia (Kadem Bevünetik Volapüka) vezetői is lassan-lassan a mozgalom elsorvadásához járultak hozzá – előbb utóbb szerették volna megreformálni a nyelvet (August Kerckhoffs – 1835-1903; Arie de Jong – 1865-1957), vagy teljesen új tervezettel jelentek meg (Woldemar Rosenberg – 1848-1918 – saját tervezete az idiom neutral). Schleyer halálakor a volapük mozgalom gyakorlatilag megszűnt.

Magyarországon is számos követője akadt, közülük a legismertebbek: Bánfi György és Pozder Károly.

A volapük nemzetközi közvetítő nyelv; a posteriori[1] (több a priori[2] vonással), eklektikus[3], nyelvtana sematikus.

A könyvről

[szerkesztés]

Könyvünk segítségével öt egyszerű lépésben lehet megismerkedni eme érdekes nyelvvel:

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. a posteriori nyelv: az etnikus nyelvek szerkezeti, lexikális és paradigmatikus elemeire épül, a forrásnyelvek közös tényeit szervezik rendszerbe
  2. a priori nyelv: nem természetes nyelvek szerkezetére és elemeire épül
  3. Több, különböző nyelvcsaládokhoz tartozó nyelven alapuló