szellem

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From szellő +‎ -em. Created by Ferenc Kazinczy during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsɛlːɛm]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: szel‧lem
  • Rhymes: -ɛm

Noun

[edit]

szellem (plural szellemek)

  1. spirit, mentality
  2. ghost
    Synonym: kísértet
  3. mind, wit, intellect, reason
  4. genius

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szellem szellemek
accusative szellemet szellemeket
dative szellemnek szellemeknek
instrumental szellemmel szellemekkel
causal-final szellemért szellemekért
translative szellemmé szellemekké
terminative szellemig szellemekig
essive-formal szellemként szellemekként
essive-modal
inessive szellemben szellemekben
superessive szellemen szellemeken
adessive szellemnél szellemeknél
illative szellembe szellemekbe
sublative szellemre szellemekre
allative szellemhez szellemekhez
elative szellemből szellemekből
delative szellemről szellemekről
ablative szellemtől szellemektől
non-attributive
possessive - singular
szellemé szellemeké
non-attributive
possessive - plural
szelleméi szellemekéi
Possessive forms of szellem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szellemem szellemeim
2nd person sing. szellemed szellemeid
3rd person sing. szelleme szellemei
1st person plural szellemünk szellemeink
2nd person plural szellemetek szellemeitek
3rd person plural szellemük szellemeik

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]
  • szellem in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN