Jump to content

kísértet

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkiːʃeːrtɛt]
  • Hyphenation: kí‧sér‧tet
  • Rhymes: -ɛt

Etymology 1

[edit]

kísért (to haunt) +‎ -et (noun-forming suffix)

Noun

[edit]

kísértet (plural kísértetek)

  1. ghost
    Synonym: szellem
Declension
[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kísértet kísértetek
accusative kísértetet kísérteteket
dative kísértetnek kísérteteknek
instrumental kísértettel kísértetekkel
causal-final kísértetért kísértetekért
translative kísértetté kísértetekké
terminative kísértetig kísértetekig
essive-formal kísértetként kísértetekként
essive-modal
inessive kísértetben kísértetekben
superessive kísérteten kísérteteken
adessive kísértetnél kísérteteknél
illative kísértetbe kísértetekbe
sublative kísértetre kísértetekre
allative kísértethez kísértetekhez
elative kísértetből kísértetekből
delative kísértetről kísértetekről
ablative kísértettől kísértetektől
non-attributive
possessive - singular
kísérteté kísérteteké
non-attributive
possessive - plural
kísértetéi kísértetekéi
Possessive forms of kísértet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kísértetem kísérteteim
2nd person sing. kísérteted kísérteteid
3rd person sing. kísértete kísértetei
1st person plural kísértetünk kísérteteink
2nd person plural kísértetetek kísérteteitek
3rd person plural kísértetük kísérteteik
Derived terms
[edit]
Compound words

Etymology 2

[edit]

kísér (to accompany) +‎ -tet (causative suffix)

Verb

[edit]

kísértet

  1. (transitive) causative of kísér: to make/have someone accompany/escort someone else (somewhere), to get someone to accompany/escort someone else (somewhere)
Conjugation
[edit]

Etymology 3

[edit]

kísér (to accompany) +‎ -t (past-participle suffix) +‎ -et (accusative suffix)

Participle

[edit]

kísértet

  1. accusative singular of kísért

Etymology 4

[edit]

kísért (to haunt; to tempt) +‎ -et (causative suffix)

Verb

[edit]

kísértet

  1. (transitive, rare) to make/have someone haunt/tempt someone else, to get someone to haunt/tempt someone else
Conjugation
[edit]

Further reading

[edit]
  • (ghost): kísértet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • (to have someone accompany/-ied): kísértet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN