Jura (időszak)

A jura a mezozoikum idő középső időszaka, amelynek kezdetét 201,3±0,2 millió évre teszik és ~145,0 millió éve ért véget. E „Hüllők kora” vagy „Dinoszauruszok kora” néven ismert időegység a triász időszakot követte és a kréta időszakot előzte meg. Kezdetét a nagy triász–jura kihalási esemény jelzi, a végén azonban nem történt tömeges pusztulás. A kezdetét és a végét a globális referenciarétegsorokkal rendelkező kiválasztott helyek alapján definiálták. A kormeghatározással kapcsolatos bizonytalanság ténylegesen mintegy 5–10 millió évet jelent, ami e helyek korának megállapításából adódik. Jelenleg az a tendencia érvényesül, hogy az egyre pontosabb kormeghatározások már nem befolyásolják az időszak kezdetének és végének kiválasztását, mivel így a határ dátuma nem változik.

A jura kronosztratigráfiai fogalom közvetlenül kapcsolódik a Németország, Franciaország és Svájc hármas határánál elnyúló Jura-hegységhez. Alexander von Humboldt fedezte fel, hogy a főként mészkőből álló hegyi terület a korát tekintve nem illik bele az Abraham Gottlob Werner által definiált sztratigráfiai rendszerbe, és 1795-ben a „Jurakalk” nevet adta a számára.^[4][5][6] Az Alexandre Brogniart által megalkotott^[7] „Jura” név a kelta jor szótőből származik, melynek latinizált formája, a juria erdőt jelent (mint például a „Jura” erdős hegység).^[4][5][8]

A jurában a dinoszauruszok mellett a növényvilágban a nyitvatermők uralkodtak, erős xeromorf sajátosságokkal. A domináns nyitvatermő osztályok közé tartoztak a cikászok, a bennettitalesek, a fenyők és a páfrányfenyők.

Kimméria összeütközött Eurázsiával, így kialakult a Kimmérida-hegységrendszer. A Neo-Tethys-óceán tágulásának következtében óceáni litoszféra és pelágikus üledékek képződtek: ammonitico rosso, biancone és radioralit. A Közép-Atlanti-óceán kinyílt. Ez az időszak Gondwana részekre szakadásának kezdete, riftek, telérek, árbazaltok képződtek.

A kora jura kor során a Pangea szuperkontinens feltöredezett az északi Laurázsiára és a déli Gondwanára; a Mexikói-öböl megnyílt az Észak-Amerika és a mai Yucatán-félsziget közötti hasadék mentén. A jura időszakban az Atlanti-óceán északi része aránylag keskeny volt, míg a déli nem nyílt meg a kréta időszakot és a Gondwana akkori feltöredezését megelőzően.^[9]

A Tethys-tenger bezárult, és megjelent a Neotethys-medence. Az éghajlat meleg volt, nincs eljegesedésre utaló bizonyíték. Ahogy a triász idején is, egyik sark közelében sem volt szárazföld, és nem léteztek kiterjedt jégsapkák.

A jura geológiai rekordja Nyugat-Európában jó állapotú, ahol kiterjedt tengeri lerakódások jelzik azt a kort, amikor a kontinens nagy része egy sekély trópusi tenger alá merült; a legismertebb helyek közé tartozik a világörökség részét képező Dorset és Kelet-Devon tengerpartja („Jurassic Coast"), valamint Holzmaden^[10] és a Solnhofen-mészkő késő jura kori csúcslelőhelyei. Ezzel szemben az észak-amerikai rekord a mezozoikum legkevésbé ismert része, amihez csak néhány felszíni kibúvás tartozik.^[11] Bár az epikontinentális Sundance-tenger hagyott hátra késő jura kori üledékeket az Egyesült Államok északi síkságain és Kanadában, a legtöbb korabeli felszíni lerakódás kontinentális, ahogy az alluviális Morrison-formáció is.

A jura a kalcit tengeri geokémia kora volt, melyben az alacsony magnéziumtartalmú kalcit képezte a kalcium-karbonát elsődleges szervetlen tengeri alkotóelemét. A karbonát keményfelszín emiatt nagyon gyakori volt, a kalcit ooidokkal, a kalcit cementációval és a főként kalcit csontvázakkal rendelkező gerinctelen faunákkal együtt.^[12]

A sokféle súlyos batolit közül az első a Kordillerák északi részén jelent meg a középső jura kor kezdetén a Nevadai orogenezis részeként.^[13] Fontos jura időszaki kibúvások találhatók Oroszországban, Indiában, Dél-Amerikában, Japánban, Ausztrálázsiában és az Egyesült Királyságban.

A kora jura kori emeletek a késő triász kori padokhoz hasonló minta szerint terjedtek el; a kibúvások sűrűbben fordulnak elő délen és ritkábban északon, ahol inkább a lábnyomok gyakoriak.^[14] A jura későbbi részében Afrikában elszaporodtak az olyan nagy és ikonikus dinoszaurusz csoportok, mint a sauropodák és az ornithopodák.^[14] Ezen a kontinensen a középső jura kori rétegek nem annyira jó állapotúak és nem is annyira jól tanulmányozottak.^[14] A késő jura kori rétegek, az egyedülálló tanzániai tendaguru-faunát leszámítva szintén alig őrződtek meg.^[14] A Tendaguru-formációban a késő jura élővilága nagyon hasonló volt az észak-amerikai Morrison-formációéhoz.^[14]

Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

A jura időszakban a tengerek elsődleges gerincesei a halak és a tengeri hüllők voltak. Az utóbbiak közé tartoztak az evolúciójuk csúcsán álló ichthyoszauruszok, a plezioszauruszok, a plioszauruszok, valamint a Teleosauridae és Metriorhynchidae családokba tartozó tengeri krokodilok. A gerinctelenek világában több új csoport is feltűnt, köztük a rudisták (zátonyépítő kagylók) és a belemniteszek. A jurában sokféle kérges és talajfúró (szklerobionta) közösség is kifejlődött, és jelentősen megnőtt a karbonát héjak és keményfelszínek bioeróziója. A Gastrochaenolites ichnotaxonok különösen gyakorinak számítottak.

A jura időszak során a tizenkétféle planktonikus élőlény közül négy vagy öt erős evolúciós terjedésbe kezdett, illetve ekkor jelent meg.^[15]

A szárazföldön a nagy testű archosaurus hüllők megőrizték dominanciájukat. A jura a sauropodákként ismert nagy növényevő dinoszauruszok, például a Camarasaurus, az Apatosaurus, a Diplodocus és a Brachiosaurus aranykora volt, melyek az időszak végéig kóboroltak a Földön; fő táplálékuk a pusztákon élő harasztok, a pálmaszerű cikászok és bennettitalesek vagy az adaptációik miatt magasabbra növő tűlevelűek voltak. Ezekre az állatokra az olyan nagy theropodák vadásztak, mint a Ceratosaurus, a Megalosaurus, a Torvosaurus és az Allosaurus. E dinoszauruszok mindegyike a hüllőmedencéjűek csoportjába tartozik. A késő jura korban a kis coelurosaurusokból kifejlődtek az első madarak. A madármedencéjűek kevésbé voltak dominánsak, mint a hüllőmedencéjűek, de például a stegosaurusok és a kis ornithopodák fontos szerepet játszottak, mint kis és közepes, illetve nagy méretű (de nem sauropodaméretű) növényevők. A levegőben gyakoriak voltak a pteroszauruszok, melyek az eget uralva több ökológiai fülkét töltöttek be, mint a mai madarak.

A Lissamphibia csoport megmaradt része fejlődött az időszak során, így megjelentek az első farkos és lábatlan kétéltűek.

A triász időszakra jellemző száraz, kontinentális körülmények lassan enyhültek a jura során, különösen a magasabb szélességi körökön, a meleg, nedves éghajlat pedig lehetővé tette, hogy a felszínt buja dzsungelek borítsák be.^[16] A nyitvatermők aránylag változatosak voltak a jura időszakban.^[15] A flórát a tűlevelűek uralták, ahogy a triász alatt is; ez volt a legváltozatosabb csoport és a fák többsége is közülük került ki. A ma is létező tűlevelű családok közül a jura idején elterjedtek közé tartozik az Araucariaceae, a Cephalotaxaceae, a Pinaceae, a Podocarpaceae, a Taxaceae és a Taxodiaceae.^[17] A kihalt mezozoikumi család, a Cheirolepidiaceae uralta az alacsony vegetációt, a cserjés bennettitalesekkel együtt.^[18] Az erdőkben a cikászok szintén elterjedtek voltak, a ginkgókhoz és a páfrányfákhoz hasonlóan.^[15] Az aljnövényzet fő alkotóelemei a kisebb harasztok lehettek.

A kor másik fontos növénycsoportja a Caytoniacea magvaspáfrányok voltak, melyek az elképzelés szerint bokor és kisebb faméretűek lehettek.^[19] A ginkgók főként a középső és északi szélességi körökön voltak gyakoriak.^[15] A déli félgömbön a kőtiszafafélék különösen sikeresek voltak, míg a ginkgók és a Czekanowskiale-k ritkán fordultak elő.^[16][18]

Az óceánokban a modern vörösmoszatok ekkor tűntek fel először.^[15]

A jurát Leopold von Buch nyomán^[6] a geokronológiai skálán kora jura (vagy liász), k��zépső jura (vagy dogger) és késő jura (vagy malm) korokra bontják.^[15] A sztratigráfiai (kőzetrétegtani) felosztásban ennek megfelelői az alsó jura, a középső jura és a felső jura. Ezek a korok a következő faunális korszakokra oszthatók tovább (az időben hozzánk közelebbi koroktól):

• Késő jura
  • tithon korszak: 152,1 ± 0,9 – ~145,0 Ma
  • kimmeridge-i korszak: 157,3 ± 1,0 – 152,1 ± 0,9 Ma
  • oxfordi korszak: 163,5 ± 1,0 – 157,3 ± 1,0 Ma
• Középső jura
  • callovi korszak: 166,1 ± 1,2 – 163,5 ± 1,0 Ma
  • bathi korszak: 168,3 ± 1,3 – 166,1 ± 1,2 Ma
  • bajoci korszak: 170,3 ± 1,4 – 168,3 ± 1,3 Ma
  • aaleni korszak: 174,1 ± 1,0 – 170,3 ± 1,4 Ma
• Kora jura
  • toarci korszak: 182,7 ± 0,7 – 174,1 ± 1,0 Ma
  • pliensbachi korszak: 190,8 ± 1,0 – 182,7 ± 0,7 Ma
  • sinemuri korszak: 199,3 ± 0,3 – 190,8 ± 1,0 Ma
  • hettangi korszak: 201,3 ± 0,2 – 199,3 ± 0,3 Ma

• szerk.: Behrensmeyer, Anna K., Damuth, J.D., DiMichele, W.A., Potts, R., Sues, H.D. & Wing, S.L.: Terrestrial Ecosystems through Time: the Evolutionary Paleoecology of Terrestrial Plants and Animals. Chicago and London: University of Chicago Press (1992). ISBN 0-226-04154-9 
• Haines, Tim. Walking with Dinosaurs: A Natural History. New York: Dorling Kindersley Publishing, Inc., 65. o. (2000). ISBN 0-563-38449-2 
• Mader, Sylvia. Biology, eighth edition (2004) 
• Monroe, James S., Reed Wicander. The Changing Earth: Exploring Geology and Evolution, 2nd ed., Belmont: West Publishing Company (1997). ISBN 0-314-09577-2 
• Ogg, Jim: Overview of Global Boundary Stratotype Sections and Points (GSSP's), 2004. 06. [2008. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 8.)
• Stanley, S.M., Hardie, L.A. (1998). „Secular oscillations in the carbonate mineralogy of reef-building and sediment-producing organisms driven by tectonically forced shifts in seawater chemistry”. Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 144, 3-19. o. 
• Stanley, S.M., Hardie, L.A. (1999). „Hypercalcification; paleontology links plate tectonics and geochemistry to sedimentology”. GSA Today 9 (2), 1-7. o. [2010. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 12.) 
• Taylor, P.D., Wilson, M.A. (2003). „Palaeoecology and evolution of marine hard substrate communities” (PDF). Earth-Science Reviews 62, 1-103. o. [2009. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 8.) 

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Jurassic című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A Wikimédia Commons tartalmaz Jura (időszak) témájú médiaállományokat.

• Examples of Jurassic Fossils. (Hozzáférés: 2010. január 8.)
• Palaeos Mesozoic: Jurassic: The Jurassic Period. Palaeos.com. [2006. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 8.)
• Jurassic fossils in Harbury, Warwickshire. [2008. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 8.)