Ikarus 180

Ikarus 180
Gyártási adatok
Gyártó	Ikarus Karosszéria- és Járműgyár
Gyártásban	1966–1973
Legyártva	7802 db
Típus	csuklós
Utasparaméterek
Szállítható személyek száma	180 fő
Méretek
Hosszúság	16 500 mm
Szélesség	2500 mm
Magasság	2950 mm
Tengelytáv
A-B	5500 mm
B-C	6020 mm
Tömeg	12 000 kg
Műszaki adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Motor	Csepel D-619 Rába-MAN D2156 HM 6U
Teljesítmény	192 LE / 141 kW
Rugózási rendszer	Laprugós+légrugós kombináció
A Wikimédia Commons tartalmaz Ikarus 180 témájú médiaállományokat.

Az Ikarus 180 az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár első sorozatban gyártott elővárosi-városi csuklós busza. Szóló változatai az 556-os és 557-es típusok. Az első példány (a prototípus) 1961-ben jelent meg, a jármű később a FAÜ, majd a pécsi MÁVAUT tulajdonába került, végül ebből lett a Hotelbusz (GA-79-65). Az autóbusz 1966-tól 1973-ig volt gyártásban. Összesen 7802 db busz készült a szériában, ebből 520 darab hazai célokra, melyből 416 a fővárosnak. Az utolsó hazai 180-ast a BKV 1980-ban vonta ki a forgalomból.

A nyugatnémet Henschel HS 160 USL típus mintájára 1958-ban indult a fejlesztés K-180 kód alatt. Az autóbusz formatervezője Finta László (a későbbi Ikarus 200-as család tervezője), a műszaki tervező Schmiedt Kázmér volt.^[1] A korszerűtlen alvázas, orrmotoros trambusz (Ikarus 620/630) helyett különleges, létrás fenékvázat találtak ki, kombinált lap- és légrugózással, padló alatti fekvőmotorral.

A buszt 1961-ben mutatták be (motor nélkül) a városligeti Budapesti Helyiipari Vásáron, 180 ember befogadására volt képes – innen ered a típus jelzése. Festése az ablakok felett fehér, alatta piros, a fényszórók és a hűtőmaszk magasságában, körben fekete sávval díszített volt. Újdonság volt a buszban a szervokormány és az erőforrás padló alatti elhelyezése.

A nullszéria 1963-ban készült el – még Csepel motorral –, majd a következő évben a FAÜ vette őket állományba GA-85-10 – GA-85-19 rendszámmal. 10 darab busz először az 5-ös, majd a 12-es busz vonalán állt forgalomba. A jelentkező problémák miatt (kipukkant légrugó, kiszakadt vagy lógó hátsó ajtó) a későbbi években kisebb darabszámban szerezték be őket. A hibák kijavításával kiforrottabbá vált a típus. Nagyobb változás volt 1968-ban a Csepel motort felváltó Rába-MAN D.2156 HM 6U motor.

A busz gyártását 1973-ban állították le, ezzel párhuzamosan kezdődött a 200-as család (köztük a 180-ast felváltó 280-as) sorozatgyártása. Az utolsó magyarországi Ikarus 180-ast a BKV 1980. január 20-án törölte az állományból.

Jelenleg a BKV nosztalgiaflottáját egy darab Ikarus 180-as erősíti, LZZ-330-as forgalmi rendszámmal.^[2]

• Ikarus 180 nosztalgia-autóbusz (magyar nyelven). www.bkk.hu. [2015. szeptember 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 1.)
• Újra szolgálatban a veterán Ikarus 180-as (magyar nyelven). www.bkv.hu. (Hozzáférés: 2015. szeptember 1.)
• Ikarus 180 (magyar nyelven). www.bkv.hu. (Hozzáférés: 2015. szeptember 1.)
• Ikarus 180 városi csuklós autóbusz (magyar nyelven). buszok.freeweb.hu. [2009. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 1.)
• Versenyben készültek az Ikarusok Budapestnek (magyar nyelven). www.nol.hu. (Hozzáférés: 2015. szeptember 1.)
• Az első harmonikás - Ikarus 180-as (magyar nyelven). www.origo.hu. (Hozzáférés: 2015. szeptember 1.)
• Ikarus 180 történet - Harmonikás (magyar nyelven). www.retromobil.hu. (Hozzáférés: 2015. szeptember 1.)
• Legát Tibor - Így lett kirobbanó siker a csuklós Ikarus (Magyar Narancs, 2020.01.12.)