Északi flórabirodalom

Az északi flórabirodalom (Holarktisz, vagy Boreálisz) a Föld hat (hét) nagy flórabirodalmának egyike. Átfogja a teljes északi mérsékelt égövet – így Európát, Ázsia északi részét és Észak-Amerikát is. Fajai az egykori Laurázsia harmadidőszaki növényzetének utódai.

Mivel Laurázsia viszonylag régen elkülönült Gondwanától, a Holarktiszon meglehetősen sok a más flórabirodalmakban elő nem forduló növénycsalád, illetve -nemzetség:

• fenyőfélék (Pinaceae),
• nyírfafélék (Betulaceae),
• platánfélék (Platanaceae),
• kenderfélék (Cannabaceae),
• fűzfafélék (Salicaceae),
• zellerfélék (Apiaceae),
• bodzafélék (Caprifoliaceae),
• hunyorfélék (Helleboraceae),
• boglárkafélék (Ranunculaceae),
• borbolyafélék (Berberidaceae),
• szegfűfélék (Caryophyllacea),
• békabuzogányfélék (Sparganiaceae),
• harangvirágfélék (Campanulaceae),
• a varjúhájfélék (Crassulaceae) legtöbb faja,
• rózsafélék (Rosaceae) több nemzetsége, mint például a rózsa (Rosa),
• szappanfafélék (Sapindaceae) több nemzetsége, mint például a juhar (Acer).

A birodalom erdészetileg fontos flóraterületei:

• Az arktikus flóraterület növényzete szegényes; a fás szárú növények szinte teljesen hiányoznak;

• A pacifikus–észak-amerikai flóraterület a Sziklás-hegység vonulatától nyugatra található. A fás fajok közül aránylag kevés lombhullató; sok a fenyő és közöttük sok az endemikus, monotipikus nemzetség (Pseudotsuga, Libocedrus, Sequoia, Sequoiadendron);

• Az atlantikus–észak-amerikai flóraterület flórája az európai növényzet közeli rokona – több vikariáló fajjal, közös nemzetségekkel (tölgy, bükk, dió, gesztenye, nyír stb.);

• Az észak-amerikai–boreális flóraterület Észak-Amerika északi része; déli határa a tajga déli határa Észak-Kanadában és Alaszkában. Ez a tajga lényegesen fajgazdagabb eurázsiai analógjánál. Fő erdőalkotó fái:
• balzsamfenyő (Abies balsamea),
• duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii),
• cukorjuhar (Acer saccharum),
• kanadai fekete luc (Picea mariana).

• Az atlantikus–európai flóraterület Európa a Golf-áramlat hatásának kitett nyugati partvidékét és a közeli szigeteket öleli fel. A flóraterület éghajlata óceáni, enyhe.

• Makaronézia flóraterület néven a Madeira-, az Azori- és a Kanári-szigeteket vonják össze. Ez azt jelenti, hogy a természetföldrajzi értelemben Makaronéziához sorolt Zöldfoki-szigetek a hasonnevű flóraterületnek nem részei; növényföldrajzilag ez a szigetcsoport az óvilági trópusok flórabirodalmához tartozik;

• az eurázsiai–boreális flóraterület nagyjából Eurázsia boreális fenyves övével azonos. Óriási kiterjedésű, de igen fajszegény; erdőit három fenyőféle dominálja:
  • erdeifenyő (Pinus spp.),
  • lucfenyő (Picea spp.),
  • vörösfenyő (Larix spp.);
  • jegenyefenyő (Abies spp.);

Az egyes fajok relatív gyakorisága erősen függ a csapadék éves mennyiségétől: a (lombhullató) vörösfenyő csak az öv legkontinentálisabb éghajlatú részein kerül túlsúlyba.

• a közép-európai flóraterület átfogja a kelet-európai lombelegyes fenyveseket és a közép-európai lombos erdőket a mediterrán térségig. A mediterrán, atlanti és kontinentális kölcsönhatások aránylag gazdag flórát hoztak létre;

• a mediterrán flóraterület a Földközi-tenger medencéjét öleli körül úgy, hogy átnyúlik a Fekete-tenger déli partvidékére is. Jellegzetes fajai geofitonok. Sok faj képviseli az ajakosvirágúakat és a hüvelyeseket. Északi, átmeneti jellegű, határvidékét többnyire három részre tagolják;

• a kontinentális-pusztai flóraterület a Kelet-európai-síkság keleti részét öleli fel az Urálig;

• a pontuszi flóraterület a Fekete-tenger északi környezete (egyes rendszerekben ehhez sorolják keleten a Kaukázust és délen Anatóliát is);

• a szubmediterrán flóraterület a Mediterráneumot a kontinentális, a közép-európai és az atlanti flóraterülettől választja el.

• a turáni flóraterület (aralo-kaspi flóraterület) Európa és Közép-Ázsia határvidéke;

• a többség szerint a kelet-ázsiai flóraterületen fejlődtek ki a mérsékelt övi lombfák, de legalábbis a juharfélék és a liliomfa-virágúak. Ez az egyetlen olyan térség, ahol az esős trópusi klíma fokozatosan megy át a mérsékelt övibe. Fás flórája Európáéhoz hasonló, de sokkal gazdagabb.

• A növénytakaró globális és regionális felosztása a flóra alapján. Kempelen Farkas digitális tankönyvtár, 2008. [2019. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva].
• Növényföldrajz és társulástan
• Kempelen Farkas digitális tankönyvtár: Erdészeti ökológia