Esztró
Esztró (Istrău) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szatmár |
Község | Majtény |
Rang | falu |
Községközpont | Kismajtény |
Irányítószám | 447204 |
SIRUTA-kód | 138253 |
Népesség | |
Népesség | 30 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 5 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 122 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 37′ 23″, k. h. 22° 38′ 50″47.623096°N 22.647119°EKoordináták: é. sz. 47° 37′ 23″, k. h. 22° 38′ 50″47.623096°N 22.647119°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Esztró (románul: Istrău) falu Romániában, Szatmár megyében.
Fekvése
Szatmár megyében, Nagykárolytól keletre, Krasznaszentmiklós mellett fekvő település.
Története
Esztró neve már az 1400-as évek közepétől többször feltűnt a korabeli oklevelekben.
1450-ben Ezthre, 1475-ben Estoro, 1489-ben Ezthro praedium alakban írták nevét.
A település ősi birtokosai a Csáky család tagjai voltak.
1489-ben a birtok negyedrészét Drágfi Bertalannak ítélték oda.
Az 1500-as években Esztró az erdődi uradalomhoz tartozott, és a szatmári várhoz volt csatolva.
1601-ben Rakamazy János veszi zálogba.
1633-ban Lokácsi Prépostváry Zsigmond kap itt birtokrészeket.
A 18. század végén, 19. század elején több földesura is volt: birtokosok voltak itt a Szabó, Pogány, Bődy és Linker családok.
A 20. század elején nagyobb birtokosa nem volt, a település ekkor a nagykárolyi járáshoz tartozott.
Nevezetességek
- Görögkatolikus templom – 1800 körül épült.
Források
- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.