Ugrás a tartalomhoz

Dedinszky József (politikus)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Dedinszky József
országgyűlési képviselő
országgyűlési képviselő
Született1823.
Makó
Elhunyt1876. július 2.
Apátfalva
Párt? (1848)
Radicál Párt[1] (1849)
Felirati Párt[2] (1861)
Deák-párt (1865-1876)
VálasztókerületCsanád vármegye
nagylaki ker.
HázastársaBlaskovics Sarolta (Lotti) (1840–1881)
Foglalkozáspolitikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Dedinszky József témájú médiaállományokat.
Ez a szócikk a politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Dedinszky József (egyértelműsítő lap).

Dedinai és hodochini Dedinszky József (Makó, 1823. – Apátfalva,[3] 1876. július 2.)[4] ügyvéd, politikus, kormánybiztos az 1848–49-es szabadságharcban, később Csanád vármegye alispánja.

Életpályája

Az 1848-1849-es országgyűlésen Csanád vármegye képviselőjeként vett részt, az országgyűlés alsóházának egyik korjegyzője volt.[5][6] Az Országos Honvédelmi Bizottmány Csanád megyei honvédtoborzási kormánybiztossá nevezte ki.[7][8] A magyar országgyűlés alsóházának 1848. szeptember 18-i ülésén az urbéri viszonyok azonnali megszüntetését javasolta.[9] A képviselőház 1848. december 11-i ülésén a magyar korona meglétének és állapotának vizsgálatára létrehozott vizsgálóbizottság tagjának választották.[10][11] Képviselősége alatt több önálló indítványt is tett, például „a csatában elvérző nemzetőrök családainak kitartásáról”,[12] legnagyobb jelentőségű javaslata 1848. december 30-án „az urbéri kárpótlás végrehajtása iránt hozandó határozat tárgyalása elhalasztásáról” szólt,[13][14] indoklása szerint: „bűnnek tartaná, ha a „jelen veszélyes időkben” ilyen kérdés tárgyalásával „a haza védelmétől" zárnák el az utat”.[15]

1849. március 2-ától a képviselőház igazoló bizottmányának tagja,[16] áprilistól a Radicál Párt tagja lett, megszavazta a trónfosztást is.[1]

A szabadságharc alatti tevékenységéért[17] annak leverése után a „főbenjáró bűnösök” közé sorolták,[18] és a császári törvényszék 1850. július 31-én felségárulás miatt halálra ítélte,[19][20] de uralkodói kegyelem révén mentesült az ítélet végrehajtása alól,[21] és a büntetést kegyelemből 3 évi várfogságra változtattak.[22][23] Ügyvédi tevékenységétől eltiltották, utazási korlátozását 1856-ban oldották fel. 1860. decemberétől Csanád vármegye főügyésze, majd alispánja.[1] A nagylaki választókerületben[24] 1861-től 1876-ban bekövetkezett haláláig több választás alkalmával is országgyűlési képviselővé választották. Felirati párti országgyűlési képviselő 1861-ben,[1] dokumentálhatóan 1865-től a Deák-párt tagja, és e párt képviseletében nyerte a nagylaki választókerületben az 1865-ös, az 1868-as, valamint az 1872. évi országgyűlési választást[1] a balközépi Szontagh Pál ellenében.[25]

1871-ben Csanád vármegye alispánjává választották, ezt a tisztséget 1876-ban bekövetkezett haláláig látta el.[26]

A magyar zene, ezen belül is a magyar cigányzene népszerűsítője és támogatója volt, Nyizsnyay Gusztáv nagy mecénásának is számított. Ő szervezte Reményi Ede hegedűművész makói koncertjét, amelyre a művészt személyesen szállította a városba,[27] és látta vendégül ottani tartózkodása alatt.[28]

1876-ban, 53 éves korában önkezével vetett véget életének. Tettének oka a korabeli híradások szerint az volt, hogy „jót állt másokért, akik cserben hagyták”. Nejének, klobusiczi Blaskovics Saroltának (1840-1881)[29] írt búcsúlevelében azt írta: „Becsületérzésem nem engedi, hogy életben maradjak.”[30] Tettének oka valószínűsíthetően összefügg azzal, hogy a csanádmegyei pénztárban tizenötezer forint hiányt találtak.[31] Halála alkalmából a Fővárosi Lapokban így méltatták: „Dedinszky, ki már a 48-diki parlamentnek is tagja volt, Csanádmegye alispánja és négy ízben volt országgyűlési képviselője, a közügyek régi bajnoka, jólelkű és igen népszerű férfiú volt, kit csak a legsúlyosabb anyagi viszonyok vihettek a kétségbeejtő lépésre. Makó középületein gyászlobogók hirdetik a veszteséget és a közönség részvétét. Az elhunyt alispán 53 éves volt.”[32]

Felesége, Blaskovics Sarolta, férje halála után Ó-Bessenyőn telepedett le, és az ottani vöröskereszt nőegylet megalapítója, majd alelnöknője lett. 1881-ben 41 éves korában rövid betegség után halt meg.[33]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d e Bölöny József–Jónás Károly. Dedinszky József, Magyarország törvényhozó testületei A Magyar Országgyűlés tisztségviselőinek adatai 1848–1990, 98. o. (2015) 
  2. ↑ Rendkívüli melléklet a Magyar Sajtó 128. számához. Pest, június 5-én 1861. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház XXXVII-ik ülése jún. 5-én
  3. ↑ (1876) „Öngyilkosság”. Vasárnapi Újság XXIII. (28.), 444. o. (Hozzáférés: 2016. február 13.) 
  4. ↑ Makói evangélikus egyházközség halotti anyakönyve, 10/1876.
  5. ↑ (1888. július 1.) „Egy nagy évforduló”. Vasárnapi Újság 35. (27.), 441–443.. o. (Hozzáférés: 2016. február 13.) 
  6. ↑ Gracza György. Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története II., 15. o. (1894) 
  7. ↑ 1848. szeptember 17-től az OHB 633. rendelete alapján, Hadtörténelmi Közlemények 1998. 1. szám, Függelék: Az 1848-49-es kormánybiztosok adattára, 57. oldal.
  8. ↑ Hermann Róbert: A kormánybiztosi rendszer 1848–1849-ben. epa.oszk.hu. (Hozzáférés: 2015. augusztus 17.)
  9. ↑ Pap Dénes. A magyar nemzetgyülés Pesten 1848-ban 2., 262. o. (1866) 
  10. ↑ dr. Sebestény Sándor történész, ny. országgyűlési szakfőtanácsos, főiskolai docens, Polgári Szemle 2012. decemberben megjelent 8. évfolyam 3-6. szám
  11. ↑ Az 1848/49. évi országgyűlés. Bev.: Beér János, Csizmadia Andor, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1954, 330–331. o.
  12. ↑ Beér, János, Csizmadia Andor. Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés, 169. o. (1954) 
    Hivatkozik rá:Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század. Szeged, 1978Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875 228. o.
  13. ↑ Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története 1898.
  14. ↑ Deák Ferencz beszédei, II. kötet 1848-1861. Összegyűjtötte: Kónyi Manó, Budapest, Franklin-Társulat, Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda, 1886. 145. oldal
  15. ↑ Varga, János. Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben. Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14.. Salgótarján: Nógrád Megyei Levéltár, 16. o. (1988). Hozzáférés ideje: 2015. december 10. 
  16. ↑ (1849. március 4.) „Nemzeti Gyűlés”. Közlöny, hivatalos lap (44), 154. o. 
  17. ↑ (1850. december 31.) „Haditörvényszéki ítéletek”. Pesti Napló 1 (244), 60. o. 
  18. ↑ Bartha Albert (1929. október 28.). „A „főbenjáró bűnösök” üldözése”. Ellenzék 50 (247), 7. o. 
  19. ↑ Magyar Hírlap, 1850. augusztus 4.
  20. ↑ Vasárnapi Újság 1894. április 15. 41. évfolyam 15. szám
  21. ↑ Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875, Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (1978. december 3.) 
  22. ↑ (1850. április 8.) „Haditörvényszéki ítéletek”. Pesti Napló 1 (24), 4. o. 
  23. ↑ Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1999. Studium Historica 2. (Szeged, 1999.) 367. oldal
  24. ↑ Magyarország vármegyei tisztikara a reformkor végétől a kiegyezésig, 261, 264. oldal. Belvedere, Szeged, 2003.. (Hozzáférés: 2014. október 19.)
  25. ↑ (1872. június 20.) „Képviselőválasztások”. Fővárosi Lapok (139.), 605.. o. 
  26. ↑ Csanád megye Levéltára 1710-1950 (A Csongrád megyei Levéltár kiadványai I. Szeged, 1984.) A kapitalizmus kora 122. oldal www.archivportal.arcanum.hu keresés: Dedinszki József névre. Uo. 261. oldal Csanád megye alispánjai 1740-1950. listájában is szerepel.
  27. ↑ (1864. november 26.) „Reményi Ede alföldi körútja”. Szegedi Híradó 6 (95), 2. o. 
  28. ↑ (1864. december 3.) „Reményi Makón”. Szegedi Híradó 6 (97), 2. o. 
  29. ↑ Dedinszky Józsefné Blaskovics Lotti gyászjelentése
  30. ↑ (1876. július 6.) „Dedinszky József”. Fővárosi Lapok (152.), 715.. o. 
  31. ↑ (1876. július 7.) „Dedinszky József”. Fővárosi Lapok (153.), 720.. o. 
  32. ↑ (1876. július 5.) „Dedinszky József”. Fővárosi Lapok (151.), 710.. o. 
  33. ↑ (1881. február 24.) „Ó-Bessenyőn vasárnap temették el nagy részvét mellett özv. Dedinszky Józsefné, szül. Blaskovics Sarolta asszonyt”. Fővárosi Lapok (44.), 229.. o. 

Források

Commons:Category:József Dedinszky
A Wikimédia Commons tartalmaz Dedinszky József (politikus) témájú médiaállományokat.

További információk

  • Dr. Barna János - Sümeghy Dezső: Nemes családok Csanádvármegyében. Makó, [1913], ifj. Gaál László ny. VIII, 241 o. reprint kiad. Bp., Heraldika Kiadó, 1998.
  • Nemes családok. (Szerk. Pettkó Béla és ifj. Reiszig Ede). Bp., Magyar Heraldikai és Geneológiai Társaság, 1905.
  • Pálmány Béla: Az 1848-49. évi népképviselők névtára. = A magyar országgyűlés 1848/49-ben. Szerk. Szabad György. Bp., [1998].
  • Az 1848-1849. ��vi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Bp., Magyar Országgyűlés, 2002.
  • (1994. március 14.) „Képek a '48-as forradalom és szabadságharc makói arcképcsarnokából”. Délvilág Csongrád Megyei Hírlap 51 (61), 8. o. 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dedinszky_József_(politikus)&oldid=26351462”