Thallóczy János

Thallóczy János horvátul: Ivan Talovac^[1] 15. századi horvát nemes volt, a Tallóci nemesi család tagja. 1439-től 1445-ig (haláláig) Vrána városának priorjaként szolgált, Szlavóniában.

A Thallóczy (horvátul Talovac) család tagja volt, akik magyar vazallusok voltak, és befolyásos horvát család a horvátországi Cetina régióban. Testvére Matija vagy Tallóci Matko volt, aki az akkori magyar vazallus Stefan Lazarević szerb despota udvaránál szolgált.

Thallóczy 1440-ben lett Nándorfehérvár, az akkor magyar tulajdonú mai Belgrád kasztellánja(várnagya), amikor testvére, Matko szlavóniai bánként szolgált (1435-től). Másik testvére, Franko Talovac (magyarul: Franko Thallóczi alias de Ragusio) követte a nándorfehérvári kasztelláni posztot.  Harmadik testvére, Petar Talovac szintén horvát bán is volt. Elképzelhető, hogy Thallóczy a saját érdemei mellett a nándorfehérvári helytartói tisztséget is a magyar udvari kapcsolatoknak köszönhette.

1440-ben Thallóczy sikeres katonatiszt volt, mint a többnyire helyi szerbekből álló magyar erők parancsnoka Belgrád akkori oszmán ostrománál. A helyőrséget a horvátországi Thallóczy csapatain (körülbelül 500 fős) kívül cseh és olasz zsoldosok is megerősítették, akik íjászok voltak. A helyi szerb lakosság is segítette a védőket Iván nem volt azonnal tisztában az oszmán erők méretével, és kezdetben az volt a szándéka, hogy legyőzze őket a nyílt csatatéren. Amikor kiment a kastélyból, és rájött, hogy erői hátrányban vannak az oszmánokhoz képest, visszavonult a városba. A csata során Thallóczy erői a történelem során először használtak puskákat az oszmánok ellen.

1441 után Talovac a Dubica Župa zsupánja volt. 1442 decemberében Cetina grófjaként emlegették Horvátországban. Talovac egyben Vrana priorja is volt, 1439 és 1445 között. Pakrac ^[2] első helytartójaként, valamint a Szent János Lovagrend tagja is volt.

• Bánlaki: A magyar nemzet hadtörténelme. Nándorfehérvár ostroma a török által 1440-ben. https://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0010/724.html