Az öreg halász és a tenger (regény)

Az öreg halász és a tenger
Szerző	Ernest Hemingway
Eredeti cím	The Old Man and the Sea
Ország	Amerikai Egyesült Államok
Nyelv	angol
Műfaj	regény
Előző	A folyón át a fák közé
Következő	Szigetek az áramlatban
Díjak	regény-Pulitzer-díj (1953) Nobel-díj (1954)
Kiadás
Kiadó	Charles Scribner's Sons
Kiadás dátuma	1952
ISBN	ISBN 978-0-684-80122-3 (angol)
Sablon • Wikidata • Segítség

„Az öreg halász és a tenger” lehetséges további jelentéseiről lásd: Az öreg halász és a tenger (egyértelműsítő lap).

Az öreg halász és a tenger (The Old Man and the Sea) Ernest Hemingway amerikai író 1952-ben kiadott kisregénye, amely alkotójának 1954-ben megszerezte az irodalmi Nobel-díjat. A mű Santiagónak, az egyszerű kubai halásznak a tengerrel folytatott heroikus küzdelmét mutatja be, amelyben a főhős Hemingwaynek az emberről alkotott végső gondolatát is megfogalmazza:

A művet Ottlik Géza fordította magyarra,^[1] azonban Hemingway regényének megtévesztő címet adott – melyről 2009-ben egy hévízi konferencián Zalán Tibor tartott előadást^[2] – (az eredeti cím: „Öreg ember és a tenger”), mivel részletes leírásokkal bizonyítható a műből, hogy Santiago horgászik, és nem halászik.

Alább a cselekmény részletei következnek!

A mű egy rövid bevezetővel indul, mely elmondja mindazt, ami eddig történt: „A halász már öreg volt, kis csónakján egyedül halászott a tengeren, a Golf-áramlat mentén, s immár nyolcvannégy napja, hogy nem fogott semmit. Eleinte, negyven napig egy fiú is vele ment mindig. De aztán, hogy negyven napig nem fogtak semmit, a fiú szülei azt mondták, hogy az öreg most már igazán és végérvényesen salao, ami a legsúlyosabb szó a balszerencsés emberre, úgyhogy a fiú, parancsukra, ettől fogva egy másik hajóval ment halászni, és fogtak is mindjárt az első héten három nagy halat.”

A fiú azonban nem csak ezt a negyven napot töltötte az öreggel. 5 éves volt, amikor Santiago először kivitte magával a tengerre, s azóta elválaszthatatlan jó barátok lettek. A fiú, ahogy telt az idő egyre inkább gondoskodott az idősödő Santiagóról. Élelmet, kávét, újságot vitt neki minden nap, s kedvenc beszédtémájuk a baseball.

A 85. napon a halász immár magában evez ki a tengerre, messzire megy, mert eljött az ősz, a nagyhal ideje. Az óceánon a fregattmadár jelezte számára, hogy nagy zsákmányt rejt a víz mélye. A sejtése beigazolódott. Horgára akadt egy nagy hal, amely jó két napon át vonszolja őt csónakostul. A harmadik napon sikerül elejteni a zsákmányt, s megindul a hazasegítő passzátszél is. Ám jönnek a cápák, melyek közül jó néhányat hősies küzdelemben megöl Santiago, a partra azonban már mégis csak a nagy hal csontvázával tér vissza. Kezei tönkrementek a hal súlya alatt, szervezetét igen megviselte a tengeri kaland. Manolin, az érte aggódó fiú szinte sírva fakad, amikor meglátja állapotát. Kávét hoz neki, őrzi álmát, s kijelenti, hogy ismét együtt fognak halászni, mert még nagyon sokat kell tanulnia az öregtől. Santiago azonban már alszik, s ismét oroszlánokkal álmodik, mint eddig szinte minden éjjel életében.

Santiagón külsőre is igen látszottak az öregség jelei: teste elgyötört volt, válla széles a rengeteg munkától, arcát a nap sütötte barnára, bal keze órákon át zsibbadt, mégis tartotta a halat, testén egymást érték a kötél vágta sebek, a kevés alvás miatt beszéde zavarodott volt, hangos beszédével pedig magányosságát igyekezett legyőzni.

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

• Az öreg halász és a tenger; ford. Ottlik Géza; Új Magyar Kiadó, Bp., 1956

Dániel Anna Margot királyné gobelinjei című regényének főszereplője, Lonka kétszer is olvasta a művet.

• A kisregény szövege Archiválva 2011. április 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A mű tartalma (doksi.hu)

• Az életmű csúcsán – Egy lépéssel közelebb (Műelemzések középiskolások részére) Írta, összeállította: Nagy István Attila
• Részlet a regényből

Ez az irodalmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!