„Szent Rájner” változatai közötti eltérés

Szent Rájner
Visszatérése Pisába a Szentföldről, Antonio Veneziano freskója, Pisa, Camposanto temető
Születése
1118 1118 Pisa
Halála
1161. június 17. (42-43 évesen) Pisa
Tisztelete
Sírhely	Pisai dóm
Ünnepnapja	június 17.
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Rájner témájú médiaállományokat.

Ranieri Scàcceri (Ranierius, Raynerius, Rainerius, Rainier, Raineri, Rainieri, Raniero vagy Regnier; Pisa, 1118 – Pisa, 1161. június 17.) itáliai remete, a római katolikus egyház szentje, Pisa es az utazók védőszentje. Ünnepnapja június 17., de a monacói Grimaldi-dinasztia tagjaként, november 19-én is ünneplik.

Ranieri élete fiatalkorában gyökeres átalakuláson ment keresztül. 1118-ban született Gandolfo Scàcceri gazdag pisai kereskedő és Mingarda Buzzaccherini gyermekeként. Fiatalságát léha életmódban töltötte, mígnem 19 évesen megismerkedett Albertóval, a remetével, aki szülővárosába, a San Vito-kolostorba költözött. Az ő példáját követve Ranieri úgy döntött, hogy elhagyja minden vagyonát, hogy teljes szegénységben éljen. Ezután zarándoklat révén a Szentföldre költözött, ahol több éven át tartó testi gyötrelmeknek és bűnbánatnak szentelte magát.

1154-ben visszatért Pisába, barátja, Ranieri Bottacci pisai admirális vezetésével, és ugyanabba a San Vito-kolostorba vonult vissza, ahol évekkel korábban találkozott Alberto remetével. Már életében elterjedt csodáinak híre. A szentség állapotában halt meg 1161. június 17-én, ez lett liturgikus emlékének napja. A legenda szerint halálakor a pisai harangok maguktól megkondultak, anélkül, hogy bárki hozzájuk ért volna.

1632-ben Szent Ranieri lett az egyházmegye és Pisa város védőszentje. Ebből az alkalomból már szentként tisztelt földi maradványait körmenetben vitték keresztül a városon, amely luminarát rendezett a tiszteletére, és az előző oltárról (amelyben jelenleg San Guido della Gherardesca ereklyéi vannak) az Incoronata kápolnába költöztették, amely ma „San Ranieri” néven ismert. A luminaria, vagy ahogyan Pisában mondják luminara hagyományát Szent Ranieri napjának előestéjén (június 17.) évente megülik, és az része a pisai június különböző ünnepeinek.

Számos csoda, legenda és érdekesség kíséri Ranieri alakját, amelyek még mindig a város kollektív képzeletében élnek. A csodák közül kiemelkedik egy ördögtől megszállt nő megszabadulása, és egy tragikusan elhunyt gyermek életre keltése. A pisaiak minden évben számítanak San Ranieri viharára, amely gyakran jellemzi az ünneplés napját. A jelenségnek tudományos alapja is van, mert ott általában június közepe táján megbolydul az időjárás. Végül a lakosság alsóbb rétegeiben gyökerező rosszindulatú hiedelem tolvajnak tekinti a szentet, ami abból adódik, hogy csontvázából hiányzik egy ujja, amit sajtlopásért kapott büntetésének tulajdonítanak. Az ujjról azonban bebizonyosodott, hogy utólag amputálták, hogy ereklyévé tegyék, ahogy az akkoriban szokás volt.

A pisai Camposanto temetőben Andrea di Bonaiuto festő (14. század) freskóba öntötte a szent életének néhány alábbi epizódját:

• Szent Ranieri megtérése
• Szent Ranieri a Szent Sírnál lemond a világ hívságairól
• Szent Ranieri megkísértései és csodái
• Szent Ranieri utazása és hazatérése
• Messina csodája

Ugyancsak a pisai Camposantóban láthatók Antonio Veneziano festő (14. század második fele) freskói:

• Szent Ranieri halála
• Szent Ranieri csodái halála után

A reneszánsz korban a pisai rend Palermo városában telepedett le, és a védőszent tiszteletére felállította a diadalívet a pisai Szent Ranieri életéből vett epizódokkal díszítve, Gabriele di Battista szobrászra bízva a művek irányítását. Az 1503 és 1505 között emelt építmény ma a genovai közösség akaratából épült és finanszírozott Szent György-kápolna külső nyílása, Antonello Gagini zsenijének munkája. Az emlékkomplexum a palermói Szent Ferenc-bazilika jobb oldali hajójában található.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Ranieri Scacceri című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Album di Pisa. Firenze: La Nazione (1972)  Giorgio Batini:
• Ranieri. Il santo dell’acqua. Ghezzano (Pisa): Felici (2007)  Francesco Mallegni-Paolo pisani:
• Mauro Ronzani: RANIERI di Pisa, in Dizionario biografico degli italiani, LXXXVI volume (Querenghi - Rensi), Róma, Istituto dell'Enciclopedia Italiana, 2016. hozzáférés: 2023-5-30*
• Ekkart Sauser: Rainer von Pisa. In: Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon (BBKL). 16. kötet, Bautz, Herzberg 1999, ISBN 3-88309-079-4, 1313–1314. h.

• Pisa