Wikipédia

York City FC

angol labdarúgó-egyesület
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. május 31.

A York City Football Club angol labdarúgócsapat. Székhelye Yorkban, Észak-Yorkshire-ben található. A klub jelenleg az angol ötödosztályban, azaz a National League-ben szerepel. Az 1922-ben alapított York City 1929-ben csatlakozott az Angol Labdarúgó Ligához. Története legnagyobb részét alacsonyabb osztályokban töltötte. Az 1970-es években két szezont töltöttek a másodosztályban, ennél magasabbra máig nem jutottak. A 2003/04-es szezon végén elvesztették ligatagságukat, azaz kiestek a negyedosztályból.

York City
Csapatadatok
Teljes csapatnévYork City Football Club
BecenévThe Minstermen, Yorkies
SzékhelyYork, Anglia
Alapítva1922
Klubszínekpiros, kék
StadionBootham Crescent
Vezetőedzőanglia Gary Mills
Elnökanglia Jason McGill
BajnokságFootball League Two
Statisztika
Legtöbb mérkőzés539, Barry Jackson
Legtöbb gól143, Norman Wilkinson
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Hivatalos honlap
York City honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz York City témájú médiaállományokat.

A York a kupákban rendre jobban szerepel, mint a bajnokságban, 1955-ben például az FA Kupa elődöntőjéig jutottak. A Ligakupa 1995/96-os kiírásában pedig 3-0-ra verték az Old Traffordon azt a Manchester Unitedet, mely az idény végén a bajnoki címet és az FA Kupa serlegét is elhódította.

A csapat a Yorkban található Bootham Crescent nevű stadionban játssza hazai meccseit. A körülbelül 9000 fő befogadására alkalmas létesítményt korábban Bootham Crescentnek hívták, jelenlegi nevét a Nestlével kötött szponzori megállapodás részeként kapta.

Klubtörténet

szerkesztés

A York Cityt először 1908-ban alapították meg amatőr csapatként. Egyesek szerint azonban a klub már 1897-ben, a York and District League (a yorki területi bajnokság) létrejöttekor is megvolt.[1] 1908-ban a csapat csatlakozott a Northern League-hez, de két évvel később ki is lépett, hogy részt vegyen a Yorkshire Combination, a Yorkshire League elődjének megalapításánál. 1912-ben vált profivá a gárda és belépett a Midland League-be, ahol három szezont töltöttek el és körülbelül a 10. hely körül mozogtak. Utolsó idényük az 1914/15-ös volt, majd 1917-ben, az első világháború alatt felbomlottak.[2]

 
Csapatkép 1922-ből

A klubot 1922-ben újra megalapították a régi csapat tagjai és ismét beléptek a Midland League-be.[3][4] Itt hét szezont töltöttek el, az 1924/25-ös és az 1926/27-es idényekben hatodikként végeztek, ebben a bajnokságban ez volt a legjobb eredményük. 1929-ben szavazás útján felvételt nyertek az Angol Labdarúgó Liga harmadosztályának északi csoportjába, ahol egészen 1958-ig maradtak. A York legtöbbször a tabella alján végzett, de az 1952/53-as és az 1954/55-ös szezonban is a negyedik helyen zártak.

A kupákban sokkal jobban szerepeltek, hamar kiérdemelték az "óriásölő" jelzőt.[5] Az 1937/38-as évadban harmadosztályú csapatként az élvonalbeli West Bromwich Albion TCt és Middlesbrough-t is kiejtették az FA Kupából. A negyeddöntőig jutottak, ahol a Huddersfield Townnal szemben estek ki újrajátszás után. A legjobb kupaszereplésüket az 1954/55-ös szezonban produkálták, amikor az FA Kupa elődöntőjéig jutottak. A menetelés során Arthur Bottom nyolc gólt szerzett és többek között a Stanley Matthewst is soraiban tudó Blackpoolt is kiejtették. Az elődöntőben a Newcastle United volt az ellenfelük. Az első meccs 1-1-es döntetlennel zárult, az újrajátszott találkozón viszont a City 2-0-ra kikapott.

1958-ban a York alapító tagja lett a negyedosztálynak, miután a harmadik vonal északi és déli csoportjából létrejött egy külön harmad- és negyedosztály. Nagyszerű szezont produkált a csapat és csak rosszabb gólkülönbsége miatt nem zárt másodikként.[6] Harmadik helyen így is feljutottak a harmadosztályba, onnan azonban egy szezon után kiestek.[7] Az 1964/65-ös idényben szintén harmadikként jutottak fel[8] és ismét visszazuhantak egy szezon után.[9] Hat év múlva a City ismét feljutott a harmadik vonalba[10] a későbbi angol válogatott csatárnak, Phil Boyernek is köszönhetően. Ezután már sikerült is bent maradniuk,[11] igaz, első két szezonjukban csak jobb gólkülönbségüknek köszönhetően.[12]

Az 1973/74-es évadban vezették be a Labdarúgó Liga osztályaiban a "három feljutó, három kieső" rendszert. Ebben az idényben a remek játékot produkáló York harmadik helyezettként feljutott a másodosztályba. Első szezonjukban a 15. helyen végeztek, ami máig a legjobb helyezésük. Ugyanebben az idényben az Old Traffordon 46 802 néző látta, hogy 2-1-re kikaptak a Manchester Unitedtől, ez máig élő nézettségi klubrekord. A következő évadban már csak a 21. helyig jutottak, ami azt jelentette, hogy visszakerültek a harmadosztályba. Ezután a korábbi Manchester United-menedzser, Wilf McGuinness irányításával a negyedosztályig zuhantak. Az 1981/82-es szezonban 12 hazai meccsen képtelenek voltak nyerni, ami negatív klubrekord, ekkor ráadásul a ligán kívüli Altrincham verte ki őket az FA Kupából. Az 1983/84-es idényt bajnokként zárták a negyedosztályban 101 ponttal, amivel új rekordot állítottak fel a Labdarúgó Ligában.[13] 1985 januárjában hatalmas meglepetésre hazai pályán 1-0-ra megverték az Arsenalt[14] az FA Kupában Keith Houchen büntetőjével. Ezután a York a Liverpoolt is meglepte, a hazai pályán elért 1-1-es döntetlen után azonban az Anfield Roadon 7-0-s vereséget szenvedtek.

1993-ban a City ismét feljutott a harmadosztályba, miután a Wembley stadionban legyőzték a Crewe Alexandrát a rájátszás döntőjében.[15] Az 1995/96-os évadban 4-3-as összesítéssel kiejtették a Manchester Unitedet a Ligakupából. Az első meccsen a York az Old Traffordon 3-0-ra verte a tartalékos Unitedet.[16] A visszavágóra már erős csapattal érkeztek a manchesteriek, de így sem sikerült kivívniuk a továbbjutást. A következő idényben az Evertont sikerült kiejteniük.[17] Az első meccs 1-1-gyel végződött, a visszavágón viszont 3-2-re nyert a City.

 
Chris Brass és Viv Busby ölelkezik egy győztes meccs után (2004)

2001 decemberében az akkori elnök, Douglas Craig úgy döntött, 4,5 millió fontért eladja a csapatot és a stadiont, majd kiderült, ha 2002. április 1-jéig nem talál vevőt, a gárdát kizárják a Labdarúgó Ligából.[18] Márciusban a B&Q Team versenyzője és tulajdonosa, John Batchelor felvásárolta a Yorkot,[19] azt ígérte, új stadiont építtet, a szurkolói alapítványnak adja a részvények 24%-át és a szurkolókat is bevonja majd a döntésekbe. Ezek azonban csak ígéretek maradtak, 2003-ban ezért a szurkolói alapítvány átvette az irányítást.[20][21]

A York a 2003/04-es szezonban képtelen volt nyerni utolsó 20 bajnokiján, ezért kiesett az ötödosztályba. 75 év után vesztették el ligatagságukat. 2004 novemberében a vezetőség menesztette az akkori menedzsert, Chris Brasst,[22] akit Billy McEwan[23] követett a kispadon. McEwannel 17. helyen végzett a City az ötödik vonalban.[24] ezután egy nyolcadik hely következett,[25] majd a rájátszást is sikerült kiharcolni, ahol kikaptak a Morecambe-tól.[26] A 2007/08-as szezont gyengén kezdte a gárda, ezért McEwannek távoznia kellett,[27] helyét asszisztense, Colin Walker vette át ideiglenesen.[28] Vele 14. helyen végzett a csapat és bejutott az FA Trophy elődöntőjébe is. 2008 novemberben Walkernek is mennie kellett,[29] helyére az ificsapat menedzsere, Neil Redfeam ült le, majd a vezetőség a Port Vale korábbi vezetőedzője, Martin Foyle mellett döntött.[30]

Klubszínek és címerek

szerkesztés
     
 
 
A legelső mez.

A csapat játékosai a történelem során a legtöbbször vörös mezben és fehér nadrágban futballoztak, a klub legelső szezonjában (1922/23) azonban a mez gesztenyebarna, a nadrág fehér, a sportszár pedig fekete volt.[31] Az 1930-as évek során több alkalommal csokoládébarna-krémszín csíkos mezben játszott a csapat, ezzel utalva a város édességgyárára. Ezt azonban később egy jellegzetes piros színű szerelésre cserélték. A hivatalos magyarázat szerint azért, mert sok, a korábbihoz hasonló mez volt abban az időben a bajnokságukban. 1974-ben, a másodosztályba való feljutás után a csapat szerelésének elejére került egy fehér "Y". Ezt a mezt "Y-fronts"-nak, azaz "Y-os elejű"-nek is becézték. 1978-ban visszatért az egyszínű vörös mez tengerészkék nadrággal.

2003 júniusában a York megegyezett a Nike-val,[32] azóta ők gyártják a csapat mezeit. 2004-ben a színösszeállításból kikerült a tengerészkék és a fehér került a helyére. A 2008/09-es idényben a fehér színt a sötétkék váltotta fel.[33] A 2007/08-as idényben egy harmadik számú szerelés is megjelent, világoskék mezzel és sportszárral, valamint gesztenyebarna nadrággal.[34][35]

A York City eredeti címerén a yorki apátság és a város jelképeként szolgáló rózsa volt látható. Az 1970-es években egy Y alakú fehér logót használt a csapat. Ezt 1978-ig használta a csapat, az új címeren a Bootham Gát és két oroszlán volt látható, eredetileg az egész teljesen fehér volt, 1982-ben jelent meg a színes változata.

Amikor John Batchelor felvásárolta a klubot (2002), annak neve "York City Soccer Club"-ra változott, ez a címeren is megjelent. Batchelor távozása után visszatért a "Football Club" név, és új címert is szerettek volna a vezetők, ezért pályázatot írtak ki az egyik helyi újságban. A kiválasztott és máig használt logó néhány eleme hasonlít York címéréhez. Ezen is öt oroszlán látható, közülük négy tengerészkék és egy fehér Y-on helyezkedik el. Az Y két szára között található az ötödik, fehér színű oroszlán. A logó többi része piros.

Az első szponzor, melynek neve megjelent a City mezén, a Cussins & Light Ltd volt, mely 1982-től 1984-ig támogatta a csapatot. Ezt követte a Cameron's (1984–1985), a Hansa (1985–1990), a Flamingo Land (1990–1991), a Portakabin (1991–2001), az Evening Press (2001–2003) és a Phoenix Software (2003–2005. 2005-ben a CLP egy jól jövedelmező szponzori szerződést írt alá a csapattal.[36]

Stadionok

szerkesztés
 
A KitKat Crescent 2007-ben

1922 és 1932 között a York City a Fulfordgate-en játszotta hazai meccseit. Ezután a csapat megvásárolta a Bootham Crescentet,[37] egy réig krikettstadiont és a körülötte lévő földterületet. Ez a létesítmény sokkal közelebb volt a vasútállomáshoz és a szurkolótábor többségéhez, mint a Fulfordgate. A York nem bontotta le a Bootham Crescentet, hanem futballstadionná alakította azt. Építtetett egy főlelátót és az egyik fölé tetőt emeltetett. A pályát 1932. augusztus 31-én nyitották meg. A legtöbb nézőt 1938 márciusában regisztrálták, akkor 28 123-an voltak kíváncsiak egy Huddersfield Town elleni meccsre.

A második világháborúban egy bomba közvetlenül a stadion mellett csapódott be, jelentősen megrongálva azt. A háború után aztán újjáépítették, ekkor még mindig nem volt tető a lelátó nagy része fölött. 1959-ben villanyvilágítás került a Bootham Crescentbe, melyet október 28-án egy Newcastle United elleni barátságos meccsen avattak fel.

Az 1980-as évek közepén a klub körülbelül 300 000 fontot költött a stadion felújítására. Anyagi forrásként az 1984/85-ös FA Kupa-menetelésből származó pénz szolgált. Ebben az idényben az Arsenallal és a Liverpoollalis összecsapott a York.

A felújítások során a vendégcsapatok kényelmét szolgáló helyiségek kerülték a főlelátó mögé, a bejárathoz forgósorompót szereltek és több ülőhelyet hoztak létre a Popular Standen, melynek köszönhetően 2883 ülőhelyre lehetett jegyet váltani a stadionban Összesen ekkor 13 185-en fértek el a Bootham Crescentben.

 
A KitKat Crescent átlagos nézőszáma 1932-től 2007-ig

1994-ben csökkent a stadion befogadóképessége a Taylor-jelentés miatti átalakítások miatt, valamint a létesítmény egy részét a szurkolók kérésére családbaráttá alakították. 1995-ben a York 122 000 fontért új reflektorokat szereltetett fel, amik kétszer annyi fényt adnak, mint az előzőek és a liga minden elvárásának megfelelnek. Néhány ezer fontért egy csatornarendszer is került a pálya alá, ami jelentősen jobbá teszi a feltételeket télen. Az 1990-es évek végén saját víztornya is lett a stadionnak.

A York 2003-ban szeretett volna átköltözni a Huntington Stadiumba, de végül nem hagyták el a Bootham Crescentet, mivel kaptak egy 2 millió fontos kölcsönt a stadionok fejlesztésével foglalkozó Football Stadia Improvement Fundtól.[38] 2005 januárjában egy szponzori szerződés részeként a stadion KitKat Crescentre keresztelték át.[39] A létesítmény jelenleg 9196 néző befogatására alkalmas.

Új stadion

szerkesztés

2004. február 4-én a York City vezetősége közleményt adott ki, mely szerint a csapat egy egyezség értelmében 2015-ig marad a Bootham Crescentben. 2007 februárjában a vezetőség kilátásba helyezte egy új stadion építését, mely a 2010-es évek elejére készülne el.[40] Ez nemcsak a York otthonául szolgálna, de koncerteket is rendeznének benne.[41]

A csapat új otthona hasonló lenne, mint a Dartford stadionja, a Princes Park, de több néző befogadására lenne alkalmas.

Szurkolók és riválisok

szerkesztés 
York City a viszonylag magas szurkolói támogatottságnak örvendő csapatok közé tartozik az ötödosztályban. A 2007/08-as szezonban átlagosan 2443 néző volt kíváncsi a hazai meccseikre.[42] A klubnak több szurkolói klubja[43] van Angliában, például a Harrogate Minstermen[44] vagy a Jorvik Reds, akik főként transzparenseikről ismernek. Ők már csak a klub által előre jóváhagyott zászlókkal, feliratokkal léphetnek be a stadionba.[45] York városában található a York Nomad Society[46] nevű huligáncsoport, melyet gyakran hoznak összefüggésbe a klubbal. Mint minden más profi klubnak, a York Citynek is vannak olyan szurkolói, akik korábbi viselkedésük miatt nem léphetnek be a KitKat Crescentbe.[47]

A csapat a hazai meccsekre ki szokott adni egy 44 oldalas meccsfüzetet "City Review" néven, melyet 3 fontért lehet megvásárolni. 2002 februárjában elindult egy független szurkolói magazin is "Ginner's Left Foot" címmel.[48] A City kabalája egy oroszlán, melyet "Yorkie the Lion"-nak vagy egyszerűen "Yorkie"-nak hívnak. Főként arról ismert, hogy humoros műsort ad elő a nézőknek a meccsek előtt.[49][50]

A gárda két fő riválisa a Hull City[51] és a Scarborough. A Hull és a York közötti rangadókat a tigrisek és oroszlánok harcának is szokták nevezni, utalván a két csapat kabalaállatára. A két csapat rivalizálása mostanában nem túl intenzív, mivel rendszeresen más osztályokban indulnak. A City további riválisai még a Doncaster Rovers, a Hartlepool United, a Darlington és a Bury.

Statisztikák és rekordok

szerkesztés

Barry Jackson tartja a pályára lépési rekordot a York Ciynél 539 lejátszott mérkőzéssel, mögötte Andy McMillan a második 492 találkozóval.[52] Kapusként Tommy Forgan lépett a legtöbbször pályára a csapatban, ő 428 alkalommal védhette a York kapuját. A gólrekordot Norman Wilkinson tartja 143 találattal. A bajnokságokban (127) és az FA Kupában (16) is külön-külön ő tartja a rekordot.

A legnagyobb arányú győzelmét 1957-ben, a harmadosztály északi csoportjában aratta a csapat, amikor 91-re verte a Southportot. Legsúlyosabb vereségüket 1936-ban, a Chester City elleni 12-0-s meccsen szenvedték el.

1938. március 5-én 28 123 néző látogatott ki a Bootham Crexcentbe egy Huddersfield Town elleni fA Kupa-meccsre. Máig ez a legnagyobb hazai nézőszám a Yorknál. Mivel a szabályok miatt a stadion befogadóképessége jelentősen lecsökkent, nem valószínű, hogy a közeljövőben ez a rekord megdől.

A City legdrágábban eladott játékosa Jonathan Greening, akit 1998 márciusában 1 millió fontért igazolt le a Manchester United. A legdrágábban vásárolt játékos pedig Adrian Randall, akit 1995 decemberében 140 000 fontért szerződtetett a csapat a Burnley-től.

2009. február 11-én új angol rekordot állítottak fel azzal, hogy a Kiddersminster Harriers elleni FA Trophy-meccs büntetőpárbajában sorozatban 25 tizenegyest értékesítettek.[53]

Játékosok

szerkesztés

Jelenlegi keret

szerkesztés
# Poszt Név
1   K Jonathan McDonald
2   V Ben Purkiss
3   V Mark Robinson
4   V Darren Kelly
5   V David McGurk [54]
6   V Daniel Parslow
7   CS Onome Sodje
8   V Mark Greaves (kapitány)
9   CS Daniel McBreen
11   KP Simon Russell
12   KP Ben Wilkinson
13   K Josh Mimms
14   KP Steven Hogg
# Poszt Név
15   KP Simon Rusk
16   CS Richard Brodie
17   KP Levi Mackin
18   CS Adam Boyes
19   KP Liam Shepherd
20   V Andy McWilliams
22   V Josh Radcliffe
23   CS Adam Smith
24   K Michael Ingham
25   V Shaun Pejic [55]
26   CS Simon Brown
27   KP Christian Smith

Kölcsönben

szerkesztés
# Poszt Név
10   CS Craig Farrell (kölcsönben az Oxford Unitednél)[56]

Az év játékosai

szerkesztés
Szezon Díjazott
1973–74   Phil Burrows
1974–75   Chris Topping
1975–76   Micky Cave
1976–77   Brian Pollard
1977–78   Gordon Staniforth
1978–79   Gordon Staniforth
1979–80   Ian McDonald
1980–81   Eddie Blackburn
1981–82   Keith Walwyn
1982–83   Derek Hood
1983–84   John MacPhail
1984–85   John MacPhail
1985–86   Simon Mills
1986–87   Keith Walwyn
1987–88   Dale Banton
1988–89   Ian Helliwell
1989–90   Chris Marples
1990–91   Steve Tutill
 
Szezon Díjazott
1991–92   Jon McCarthy
1992–93   Paul Stancliffe
1993–94   Paul Barnes
1994–95   Jon McCarthy
1995–96   Andy McMillan
1996–97   Tony Barras
1997–98   Steve Bushell
1998–99   Barry Jones
1999–2000   Barry Jones
2000–01   Alan Fettis
2001–02   Alan Fettis
2002–03   Chris Brass
2003–04   Darren Dunning
2004–05   Dave Merris
2005–06   Clayton Donaldson
2006–07   Neal Bishop
2007–08   David McGurk

Menedzserek

szerkesztés
A táblázatban azok a menedzserek szerepelnek, akik legalább 50 tétmeccsen irányították a csapatot.[57]
Név Állampolgárság Kezdés Távozás Meccsek Győzelem Döntetlen Vereség Győzelmi mutató (%)
Jock Collier   1928 július 1930 május 105 44 33 28 35.3
George Sherrington   1930 május 1933 május 130 50 21 59 38.5
Jock Collier   1933 május 1937 március 168 58 38 72 34.5
Tom Mitchell   1937 március 1950 február 277 95 64 118 34.3
Dick Duckworth   1950 március 1952 március 126 40 42 44 31.7
Jimmy McCormick   1953 június 1954 szeptember 51 14 13 24 27.5
Sam Bartram   1956 március 1960 július 211 85 56 70 40.3
Tom Lockie   1960 július 1967 október 367 132 81 154 36.0
Tom Johnston   1968 október 1975 január 295 106 84 105 35.9
Wilf McGuinness   1975 február 1977 október 120 27 30 63 22.5
Charlie Wright   1977 november 1980 március 114 36 28 50 31.6
Barry Lyons   1980 március 1981 december 72 21 14 37 29.2
Denis Smith   1982 május 1987 június 258 120 59 79 46.5
Bobby Saxton   1987 június 1988 szeptember 62 11 15 36 17.7
John Bird   1988 október 1991 október 155 46 48 61 29.7
John Ward   1991 október 1993 március 70 22 24 24 31.4
Alan Little   1993 március 1999 március 318 108 88 122 34.0
Terry Dolan   2000 február 2003 május 173 56 50 67 32.4
Chris Brass   2003 június 2004 november 67 14 18 35 20.9
Billy McEwan   2005 február 2007 november 131 52 31 48 39.7
Colin Walker   2007 november 2008 november 58 22 20 16 37.9

Eredmények

szerkesztés
  • Harmadosztály
    • Feljutó: 1973/74
    • Rájátszásben elődöntős: 1993/94
  • Negyedosztály
    • Bajnok: 1983/84
    • Feljutó: 1958/59, 1964/65, 1970/71
    • Rájátszás után feljutó: 1992/93
  • Ötödosztály
    • Rájátszásban elődöntős: 2006/07
  • FA Kupa
    • Elődöntős: 1954/55
  • Ligakupa
    • Negyeddöntős: 1961/62
  • FA Trophy
    • Negyeddöntős: 2007/08, 2008/09

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ „York City {1}”, Football Club History Database (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  2. ↑ „York City FC History”, BBC.co.uk, 2007. július 2. (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  3. ↑ „York City”, Football Club History Database (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  4. ↑ „A York City rövid történelme”, Red and Blue NET. [2008. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  5. ↑ „A York City kupaszereplései”, YCFC.net. [2009. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  6. ↑ „A negyedosztály tabellája (58/59)”, Soccerbase. [2007. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  7. ↑ „A harmadosztály tabellája (60/61)”, Soccerbase. [2007. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  8. ↑ „A negyedosztály tabellája (64/65)”, Soccerbase. [2007. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  9. ↑ „A harmadosztály tabellája (65/66)”, Soccerbase. [2007. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  10. ↑ „A negyedosztály tabellája (70/71)”, Soccerbase. [2007. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  11. ↑ „A harmadosztály tabellája (71/72)”, Soccerbase. [2007. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  12. ↑ „A harmadosztály tabellája (72/73)”, Soccerbase. [2007. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  13. ↑ „A Liga pontrekordjai”, Football-League.co.uk. [2009. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  14. ↑ „York 1-0 Arsenal”, Red and Blue NET. [2008. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  15. ↑ „A rájátszás döntője”, Soccerbase. [2007. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  16. ↑ „"When City rocket the World"”, ThePress.co.uk, 2006. szeptember 24. (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  17. ↑ „York City-Everton”, ToffeeWeb.com. [2008. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  18. ↑ „"Reynolds to York's rescue"”, BBC.co.uk, 2002. január 28. (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  19. ↑ „"York unveil new owner"”, BBC.co.uk, 2002. március 15. (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  20. ↑ „"This is our club!"”, Red and Blue NET. [2003. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  21. ↑ „"Trust deal inches York to safety"”, BBC.co.uk, 2003. március 26. (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  22. ↑ „"York sack Brass after poor start"”, BBC.co.uk, 2004. november 8. (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  23. ↑ „"McEwan in charge as Busby goes"”, BBC.co.uk, 2005. február 10. (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  24. ↑ „Az ötödosztály tabellája (04/05)”, Soccerbase. [2007. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  25. ↑ „Az ötödosztály tabellája (05/06)”, Soccerbase. [2007. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  26. ↑ „"Morecambe 2-1 York (2-1 agg)"”, BBC.co.uk, 2007. május 7. (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  27. ↑ „"York City dismiss manager McEwan"”, BBC.co.uk, 2007. november 19. (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  28. ↑ „"Walker handed York manager's job"”, BBC.co.uk, 2007. december 27. (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  29. ↑ „"Manager Walker leaves York City"”, BBC.co.uk, 2008. november 21. (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  30. ↑ „"Foyle confirmed as new York boss"”, BBC.co.uk, 2008. november 24. (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  31. ↑ „A York City mezei”, Historical Football Kits (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  32. ↑ „"Minstermen agree Nike deal"”, BBC.co.uk, 2003. július 9. (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  33. ↑ „"Viva Minstermen"”, ThePress.co.uk, 2008. június 18. (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  34. ↑ „"Blue (and maroon) is the colour!"”, ThePress.co.uk, 2007. augusztus 1. (Hozzáférés: 2009. március 20.) [halott link]
  35. ↑ „A York City mezei”, Red and Blue NET. [2008. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  36. ↑ „"York secure new sponsorship deal"”, BBC.co.uk, 2005. július 21. (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  37. ↑ „A Bootham Crescent történelme”, Red and Blue NET. [2008. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  38. ↑ „"Spread the news on new York City"”, BBC.co.uk, 2007. március 28. (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  39. ↑ „"York strike sweet deal for ground "”, BBC.co.uk, 2005. január 19. (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  40. ↑ „"Speed is the essential key for City’s new ground"”, ThePress.co.uk, 2007. március 1. (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  41. ↑ „"Crunch talks loom over new 'iconic' city stadium"”, ThePress.co.uk, 2007. február 14. (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  42. ↑ „A stadion átlag nézőszáma”, Soccerbase. [2007. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  43. ↑ „Szurkolói csoportok”, YCFC.net. [2009. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  44. ↑ „"Harrogate Minstermen rally support."”, HighBeam.com, 2007. július 27. (Hozzáférés: 2009. március 20.) [halott link]
  45. ↑ „"Fans’ show of strength as rift puts City into a flag daze"”, ThePress.co.uk, 2008. október 25. (Hozzáférés: 2009. március 20.) [halott link]
  46. ↑ „Huligáncsoportok”, Ave-it.net. [2010. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  47. ↑ „Szurkolókra kirótt büntetések”, Homeoffice.gov.uk, 2006. október 10.. [2007. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  48. ↑ „"Club Guide"”, Minstermen.net. [2006. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  49. ↑ „"Mascot strike threat rocks football"”, BBC.co.uk, 2001. december 7. (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  50. ↑ „"Yorkie barred by Bees' big freeze"”, Evening Press, 2001. január 13. (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  51. ↑ „"Rivalry Uncovered!"”, FootballFansCensus.com. [2013. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  52. ↑ „A legtöbbször pályára lépő játékosok”, Minstermen.net. [2005. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  53. ↑ „Rekordok és statisztikák”, Red and Blue NET. [2007. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  54. ↑ „"York City centre-back David McGurk ruled out of FA Trophy trip to Kidderminster Harriers"”, ThePress.co.uk, 2009. január 30. (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  55. ↑ „"York City sign up defender Pejic"”, BBC.co.uk, 2009. február 20. (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  56. ↑ „"Oxford sign York striker Farrell"”, BBC.co.uk, 2009. január 31. (Hozzáférés: 2009. március 20.) 
  57. ↑ „A York City menedzserei”, Soccerbase. [2007. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 20.) 

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=York_City_FC&oldid=27174154”