Vlatko Marković

Az Iskra Bugojno csapatában kezdte a labdarúgást. 1956 és 1958 között a Čelik Zenica labdarúgója volt. 1958 és 1965 között a Dinamo Zagreb csapatában játszott és két-két jugoszláv bajnoki ezüst- és bronzérmet nyert az együttessel. A jugoszláv kupát három alkalommal nyerte el zágrábi csapattal: 1960-ban, 1963-ban és 1965-ben.

Az 1966–67-es idényben az osztrák Wiener SC labdarúgója volt és csatárként szerepelt. 30 mérkőzésen 19 gólt szerzett. Idény közben egy mérkőzésen a belga La Gantoise csapatában is pályára lépett, mint hátvéd. A következő idényben az Austria Wien csapatában fejezte be az aktív labdarúgást.

1958 és 1959 között három alkalommal szerepelt a jugoszláv U21-es válogatottban. 1961. május 7-én Belgrádban mutatkozott be a jugoszláv válogatottban Magyarország ellen. A találkozó 4–2-es magyar győzelemmel zárult. Tagja volt az 1962-es chilei világbajnokságon negyedik helyezést elért csapatnak, ahol a csapat legjobb játékosának választották. 1962. szeptember 30-án az NSZK ellen lépett utoljára pályára a jugoszláv csapatban. A mérkőzés 3–2-es nyugatnémet győzelemmel ért véget.

Edzői diplomáját a zágrábi egyetemen szerezte. 1970-ben az NK Zagreb csapatánál kezdett edzőként tevékenykedni. 1971 és 1973 között a jugoszláv U23-as válogatottnál is dolgozott. 1973-ban a belga Standard Liège, 1974 és 1976 között a francia OGC Nice edzője volt. A nizzai csapattal az 1975–76-os idényben bajnoki ezüstérmet szerzett. 1977-ben hazatért. Egy idényen át a Hajduk Split, majd két idényen át a Dinamo Zagreb vezetőedzője volt. A Hajdukkal bajnoki bronzérmes (1977–78), a Dinamoval ezüstérmet (1978–79) és jugoszláv kupát nyert (1980). Az 1980–81-es idényre visszatért az OGC Nice együtteséhez. 1983-ban egy rövid ideig ismét a Dinamo Zagreb csapatánál tevékenykedett. 1985–86-os és 1988–89-es szezonokban az osztrák Rapid Wien vezetőedzője volt átmeneti időre. Először Otto Barićot, majd Hans Kranklt helyettesítette a kispadon. Barić a VfB Stuttgartnál próbált szerencsét, de idő előtt visszatért Bécsbe, míg Kranklnak még folyamatban volt az edzői szakképesítésének a megszerzése.^[2][3] Az 1990-es évek elején két alkalommal ismét a Dinamo Zagreb szakmai irányítója volt. 1992–93-ban a horvát válogatott szövetségi kapitánya volt. Egy barátságos mérkőzésen ült a kispadon 1993. június 25-én, Zágrábban Ukrajna ellen, ahol 3–1-es horvát győzelem született.

1999. december 18-án választották a Horvát labdarúgó-szövetség elnökévé.^[4] 2002-ben és 2006. decemberben 16-án újabb ciklusra elnökké választották.^[5] Egyik kezdeményezője és támogatója volt a magyar-horvát pályázatnak a 2012-es Európa-bajnokságra.^[1] 2012. május 15-én lemondott az elnök tisztéről.^[6][7]

  Jugoszlávia

• Világbajnokság
  • 4. helyezett: 1962, Chile

  Dinamo Zagreb

• Vásárvárosok kupája (VVK)
  • döntős: 1962–63
• Jugoszláv bajnokság
  • 2.: 1959–60, 1962–63
  • 3.: 1961–62, 1963–64
• Jugoszláv kupa
  • győztes: 1960, 1963, 1965
  • döntős: 1964

  Austria Wien

• Osztrák bajnokság
  • 3.: 1967–68

  OGC Nice

• Francia bajnokság
  • 2.: 1975–76

  Hajduk Split

• Jugoszláv bajnokság
  • 3.: 1977–78

  Dinamo Zagreb

• Jugoszláv bajnokság
  • 2.: 1978–79, 1990–91
• Jugoszláv kupa
  • győztes: 1980

  Rapid Wien

• Osztrák bajnokság
  • 2.: 1985–86
• Osztrák kupa
  • döntős: 1986

• Vlatko Marković adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon (angolul)

• Vlatko Marković Archiválva 2013. december 11-i dátummal a Wayback Machine-ben a fifa.com adatbázisában