Turcsányi Tihamér

(1874–1930) magyar történész, pedagógus, minisztériumi alkalmazott
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 5.

Turchányi Tihamér (Jászberény, 1874. május 19.Budapest, 1930. április 24.) történész, gimnáziumi tanár

Turcsányi Tihamér
Született1874. május 19.
Jászberény
Elhunyt1930. április 24. (55 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásatörténész,
pedagógus
SírhelyeFarkasréti temető (9/3-1-15)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Apja Turchányi Gyula (1831-1883) hírlapíró, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt főhadnagy volt. Tihamér második házasságából született gyermekei: Magda (tanár), Hedvig (gyógypedagógus), György (fizikus), Ágota (tanár), Tamás (kabarészerző).

A kalocsai Jezsuita gimnáziumban figyeltek fel nyelvtehetségére. Ott lett a rend tagja, Innsbruckban is tanult, majd betegsége miatt, pappá szentelése előtt kilépett a rendből. 1900-ban indult Nyitra vármegye levéltárosi pályázatán, de munkahelyi referenciáinak hiánya miatt nem rá esett a választás.[3]

1901-ben szerzett latin-történelem szakos tanári oklevelet, és doktorált, majd Nyitrán lett tanár. 1901-ben megírta Krassó-Szörény vármegye néprajzi viszonyai a mohácsi vész előtti időkben című művét.

1902-től pedig Lugoson tanár, a Krassó-Szörényvármegyei Múzeumiegylet és az Arany János Társaság választmányi tagja.

1905-ben Lugoson megírta a Krassó-Szörény vármegye története I. részét.

1906-ban a római Magyar Történelmi Intézetben végzett kutatásokat. 1909-ben Magyarországi monostorok gazdasási viszonyai a tatárjárás előtt címmel jelent meg műve. Később a Budapest VIII. kerületi gimnázium (akkor: bencések, ma: Fazekas Mihály gimnázium) tanára lett.

Beutazta Európát, Észak-Amerikát, Észak-Afrikát, járt Ázsiában is.

Az első világháború után román-magyar határmegállapító bizottság tagja. Tagja a Nippon társaságnak (Japán-magyar Baráti társaság)

1920-ban kirúgják a határmegállapító bizottságból, mert kompromisszumkereső magatartása nem felelt meg Dormándy Géza ezredesnek, a Romániával tárgyaló magyar delegáció vezetőjének. Ezután több művet fordított angolból (például Sárga Isten, Vörös Éva), Jávai teakirály címmel regényt is írt.

1930. április 24-én Budapesten, 56 évesen érte a halál.

Munkássága

szerkesztés
  • Nagy Iván Családtörténeti-értesítő (1899), Zólyom vármegye levéltárában őrzött nemeslevelek
  • temesvári Történeti és Régészeti Értesítő (1903)
  • Néhány krassómegyei kamarai község úrbéri állapota a 18. századvégén (1906)
  • Az 1738. évi tör. háború, tekintettel Rákóczi Józsefre), Budapesti Hírlap (1906, 08), Pesti Hírlap (1914)
  • VIII. kerületi főgimnáziumi értesítő (1907 Az Amerikai Egyesült Államok iskolái)
  • Budapesti Hírlap (1907 58. szám A kivándorlás és a nemzetiségek)
  • OKTEK (1908 505. Néhány szó a latin tananyagról)
  • Magyar Középisk. (1908 69. Amerikai tudósok nyelvekről), szegedi Új Élet (1922)

Főbb művei

szerkesztés
  • Krassó-Szörény vármegye néprajzi viszonyai a mohácsi vész előtti időkben. (Lugos, 1901)
  • A 11. és 12. századbeli magyar királyi oklevelek alkotó részeinek formulái. (Oklevéltani tanulmány Temesvár, 1903.)
  • Rogerius mester siralmas éneke a tatárjárásról. (Forráskritikai tanulmány Budapest, 1904, Századok)
  • Krassó-Szörény vármegye története (I. Lugos, 1905)
  • Magyarországi monostorok gazdasági viszonyai a tatárjárás előtt. (Kulturtörténeti tanulmány, 1909.)
  • A Bessenyeiek Zemplénben. (1916.)