Teke (sport)

A 28,5 m hosszú, többsávos (sávonként 1,7 m széles) pálya első 6,5 métere a játékostér, a pályatest felőli végén az 5,5 m hosszú és 35 cm széles gurítódeszkával. A következő 19,5 m hosszú – hazánkban általában kék színű – műanyag lemezekből összerakott pályatest a játéktér, melynek szélén helyezkedik el a golyóelvezető csatorna, melybe hibás gurításnál kerül a golyó (az 1950-es években épített pályákon még oldalfal van – ma már elektromos jelzővel a hibás gurítás jelzésére). A bábuállás 1,7 m széles, kb. 1,5 m hosszú, oldalfala 2 cm-es furnérlemez, alsó részén gumírozással. Az általában fehér műanyagból készült kilenc bábu magassága egyenként 40 cm, szélessége 11 cm, tömege 1750-1800 gramm. Ezek 1 m átlóhosszúságú rombusz alakban helyezkednek el középen. Mögöttük van a golyó-visszavezető csatorna a hátsó gumifallal, amelyről nem pattanhat vissza a golyó a bábukhoz. A tekegolyó tetszőleges színű és mintázatú tömör műanyag, átmérője 16 cm, tömege 2,8-2,9 kg.

A tekéhez hasonló játék már az ��kori Egyiptomban is létezett. A legkorábbi, kb. 7 000 éves leletet egy piramis maradványai között találták. Az ókori görögök is ismerték a tekejátékot, de előfordult ez az elnevezés a pogány germánok egyik kődobó játékaként is. A játék egyre népszerűbb lett, s már Iulius Caesar korában eljutott a kikapcsolódás ezen formája Itáliába. (Az adriai tenger környéki országokban ebből alakult ki később a bocsa.^[1]) A kereskedők, iparosok, céhes legények vándorlásaik során eljuttatták Németalföldre, onnan Észak-Európába, Angliába. Németalföldön különösen kedvelt játék lett.

Az első írásos forrás Hugo von Trimberg (1260–1309) thauerstadti igazgató tollából ered: „Der Renner” című, mintegy 27 000 strófás költeményéből kiderül, hogy a tekét nemcsak ismerték, hanem kedvelték is. A golyót ekkor még dobták, vagy gurították a bábuk felé. A szabályok nem voltak papírra vetve, ezért a játékosok kézzel-lábbal irányítva próbálták a golyó útját befolyásolni, a vereséget pedig nehezen viselték el. A játék kedvelői a nép és a katonák soraiból kerültek ki. Csak szabadban játszották: vásárok, búcsúk, lövészegyleti ünnepségek alkalmával. A pálya lehetett kerek vagy négyszögletes térség attól függően, hogy dobták, vagy gurították a golyót.

A XIV. században a német területeken megjelent a kocsmák mellett a kuglizás (a német kugel szóból ered, ami magyarul golyót jelent). A golyót eleinte domború, kemény földön gurították, később agyagréteggel vonták be a pályát. A pálya egyenetlenségét többféle módon próbálták jobbá tenni: homokkal, zúzott kővel, egyes kocsmákban agyaggal kevert állatvérrel törekedtek a golyó útjának akadálytalan célba érésére. A játékostér közepére tölgyfapalló került, a nyitott helyeket lugasokkal védték. A kezdetben nyitott pályákat idővel lefedték, az időjárás viszontagságai által okozott károkat ezáltal kiküszöbölve.

A német torna-apostol Guths-Muts 1796-ban már a sportszerű játékok közé sorolta a tekejátékot. A tekézés sportbeli fejlődése a modern sportélet kialakulásának korszakában, a XIX. század végén és a XX. század elején indult meg. Európában Németország volt az úttörő. 1885. június 7-én Drezdában alapították meg a német tekeegyesületek központi szövetségét, 227 tagegyesület csatlakozott a szervezethez. A szabályok azonban továbbra sem voltak teljesen egységesek, az asphalt verzió mellett Németországban, Dániában, Hollandiában a bohle, míg Belgiumban, Hollandiában, Luxemburgban, Németországban a schere változatot is játszották.

Észak-Európában, Németországban, Svájcban, valamint Kanadában mára jeges változata, a curling alakult ki.^[2]

Amerikába a kereskedők juttatták el ezt a játékot. Itt a XIX. századi szesz- és hazárdjáték tilalom alkalmával a tekézést is betiltották. Azonban az „élelmes” emberek megtalálták a „kiskaput”. A kilenc bábu helyett tízet állítottak és nem rombusz alakban – mint a tekében –, hanem háromszögben. A pálya is rövidebb, a bábuk valamivel kisebbek lettek. A golyó nagyobb lett és három lyukat fúrtak az ujjaknak, valamint a számolást is megváltoztatták. Így alakult ki a bowling, ami a teke kettes tarolásának felel meg.^[3]

1926. június 3-án Stockholmban nemzetközi tekemérkőzés volt, s ekkor 5 ország (Finnország, Németország, Hollandia, Svédország és az Amerikai Egyesült Államok) megalakítja az IBA-t, azaz az Internationale Bowling Association-t.^[4] Azonban a csapatok létszáma (3, 5, 6, 8, 10 fő) és a versenytáv is (100, 120, 200 teli) állandóan változott. A II. világháború alatt az IBA szétesett. A háború után nem volt semmiféle nemzetközi szövetség, Ausztria mégis meghirdette 1949-ben az Európai Bajnokságot, melyen hazánk is részt vett.

1952. január 27-én Hamburgban Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, az NSZK, Jugoszlávia, Svédország, Svájc és Luxemburg (amelyet Belgium képviselt) küldöttei elhatározták, hogy az IBA-t újra fel kell állítani. Ezen országok először csak európai szervezetre gondoltak. Az erős amerikai bowling hatására végül úgy döntöttek, hogy az új világméretű szervezet 2 részből áll: a tízbábus (Tenpin) bowlingból és a három kilencbábus (Ninepin) szekcióból: Asphalt, Bohle és Schere, melyben minden szekció megtartja a saját önállóságát. Az új szervezet neve a francia René Weiss javaslatára Fédération Internationale des Quilleurs (FIQ) lett. 1959-ben 17, 1969-ben 41, 1975-ben 52, 1981-ben 64, 1991-ben 79, 1995-ben 89, 2007-ben 134, 2010-ben 141 nemzeti szövetség volt tagja a szervezetnek.

1992-től a nemzetközi szövetség a francia FIQ mellett az angol nevet is használja: WNBA (World Ninepin Bowling Association). A három részes tagozódás megmarad – bohle, schere, de az asphalt szekció új neve Classic (NBC – Ninepin Bowling Classic).

Hazánkban már a középkorban használták a teke szót, így nevezték azt a kőgolyót, amelyet harci eszközként az ostromló vár faláról a támadó ellenségre gurítottak. Mivel a háborúban használták a tekét, szerepelt a harci gyakorlatok között is: lovagok, harcosok népszerű sportja lett a középkorban. Nehéz játék volt, mert rátermettséget, erős testi munkát, nagy figyelmet kívánt. A haditechnika fejlődésével nem igényeltek nagy fizikai kifejtést a harci gyakorlatok, így a harci játékok közül lassan eltűnt. Helyébe nálunk is a kuglizás jött.

A tatárjárás után az elnéptelenedett országba IV. Béla király által Erdélybe telepített szászok építettek először pályákat a parajdi sóbányákban termelt tükörsima sólemezek mozaikszerű összerakásával. Nagyszebenben megépültek az első tekepályák, ahol a város lakói összemérték tudásukat, ügyességüket. Ekkor még a két szélső bábu nélkül 7 fára, 3 × 3 dobásos tarolásból állt a verseny. A XIV. században egyre többen építettek kezdetleges kuglipályát. Mátyás király udvarában szintén kedvelt játék volt, noha csak néhány elemében hasonlított a mai tekéhez.

Egyes helyeken vagy betiltották a tekézést, vagy megszabták a pénzdíjak felső határát. Lipót császár rendelettel tiltotta meg a tekézést országaiban, így Magyarországon is, de, mint általában a népi játékok tilalma, nem bizonyult hatásosnak. Nálunk – a kocsmalátogatási tilalom fenntartásával – a református iskolákban a diákoknak engedélyezték a tekézést. Mátyus István orvos, az első magyar testnevelési szakíró a XVII. században a kedvelt népi játékok között említi a csűrök vagy más néven tekejátékot.

Az 1800 utáni években találkozunk a teke erdélyi bölcsőjében – Nagyszebenben – a „döngölt” pályákkal. Itt Fleischer Michel, a takács cég atyamestere és betűvető a Kigelbaum und Kigelräume című szász nyelvű brossúrájában leírja, hogy 1817-ben a várostáblán aranybetűvel kiírt Kigelmaister (tekebajnok) az évben a legtöbbet ütő Joan Konnert volt a Bayergassai Grosshausse-ból.

A fürdők bérlőinek megengedték, hogy a söntésben a sakkon kívül a tekejátékot is bevezessék. A kocsmárosok is egyre nagyobb érdeklődést tanúsítottak a tekézés iránt, s hogy a törzsvendégeket megtartsák, befedték a tekepályákat, így azok télen is használhatók lettek. Ezek a pályák még mindig házon kívül álltak. Ahol nem volt elég hely tekepálya építésére, ott honosodott meg a lengőteke.

Az aszfaltpályás tekézést, amely nálunk mint versenysport honosult meg, német munkások ismertették meg magyar társaikkal. Míg a népi „kuglizás” inkább a falvakban hódított magának teret, addig a tekesport a városi egyesületekben eresztett gyökeret. 1934. június 17-én a magyar tekézés képviselői (az Előre, a BSZKRT, a Nagytétényi Hungária és a Pesterzsébeti Petőfi) megalakítják a Keleti pályaudvarnál lévő Park szállóban a Magyar Tekézők Szövetségét (MATESZ), egyben megalakul a Budapesti Tekézők Szövetsége is. Az országos szövetség első elnöke Somogyi Béla lett. A szabályokat az osztrákoktól vettük át. Ekkora már kialakul (nagyjából) a bábuk formája, a golyó- és a pálya mérete. Budapesten csak egyetlen szabványos kettes versenypálya volt a Westend kávéház pincéjében. A szövetség megalakulása után rohamosan szaporodni kezdtek a pályák, ezzel együtt a csapatok is. Hamarosan a Park szálló szuterénjében, a MÁVAG, a BSZKRT sporttelepén, továbbá a Kőbányai Kaszinóban épült kettes versenypálya. Vidéken különösen a szegedi tekézőknél nyilvánult meg nagyobb aktivitás, akik a MATESZ megalakulása után két héttel létrehozták a Dél-magyarországi Alszövetséget.

A magyar szövetség 1935-ben csatlakozott az IBA-hoz. Az 1936-os berlini olimpia előtt, 1934-ben egy nemzetközi tornán a Radócz Mihály, Ray István, Hullám Lőrinc, Podzerka Dezső és Vecsernyés Ferenc összetételű férfi csapatunk – nagy meglepetésre – a 3. helyet szerezte meg. A csapatverseny során a 100 telit négy pályán dobta le valamennyi induló. Az egyéni versenyben 200 telit dobtak 8 pályán. A napi versenyeket 8–10 ezer ember szurkolta végig a Deutschlandhalle stadionjában épített 36 tekepályán, a döntőket 15–18 ezer néző szurkolta végig. A férfiak egyéni-, páros- és csapat-, a hölgyek egyéni- és csapatversenyt vívtak a végső győzelmekért a fa alapra öntött aszfalt pályákon. Az 1940-ben Helsinkibe tervezett olimpiára épített csarnokban a 16 pálya felett már elektromos kijelzők voltak, de a II. világháború miatt ezt az olimpiát már nem rendezték meg.

Az első egyéni bajnokságot (még csak férfiaknak) 1938-ban írták ki. A női egyénit 1940-ben, a férfi és női párost 1973-ban, az összetett egyénit 1990-ben, a sprintet 2013-ban rendezték meg először. A csapatbajnokságokat a férfiak részére 1936, a nők részére 1948 óta rendezik meg. Az igazolt versenyzők száma az 1938-as 400 főről 1942-ben már 800-ra emelkedett, 1943 végén pedig az 1000 főt is meghaladta. A II. világháború alatt is volt csapat- és egyéni bajnokság. Az IBA égisze alatt az utolsó válogatott mérkőzést hazánk játszotta Németországgal Zwickauban 1942. október 25-én, melyen kikaptunk 132 fával.

Versenyzőinket megritkította a II. világháború, pályáink romokban hevertek vagy megsemmisültek. Amikor éppen csak megindult az élet, mozgolódni kezdtek a sportolók is. A dolgozók segítségével társadalmi munkában nekiláttak a pályák rendbehozatalának, újjáépítésének.

1946-ban Budapesten már ki lehetett írni az első csapat- és egyéni bajnokságot a férfiaknak. A 3 éves terv idején egymás után épültek az új pályák és alakultak az új egyesületek. Budapesten több igazolt versenyző volt 1947-ben, mint 1945 előtt az egész országban. Azzal, hogy Apró Antal lett a MATESZ elnöke (1948-1950), az állam belépett a sportágba. A cégeket államosították, s kötelezték arra, hogy dolgozóiknak a munka utáni kikapcsolódási, sportolási lehetőséget megteremtsék. Ehhez az anyagi feltételeket is biztosították. Ezzel hatalmas fejlődésnek indult a sportág. Szinte „gomba módra” megszaporodtak a legnagyobb részt 2 sávos, állítós, fabábus pályák, alakultak az egyesületek. A magasabb osztályú játékosok kalóriapénzt, munkaidő-kedvezményt, az egyesületek utazásaikhoz vasúti kedvezményt, edzőtáborozási lehetőséget kaptak. A legkiválóbbak sportállásokat is kaphattak. Ezután már nem csak az úri középosztály sportja volt a teke, hanem mindenkié.

Magyarország 1953-ban csatlakozott a nemzetközi szervezethez (FIQ). Átvettük a szabályokat, s a pályaméreteket. Bécsben vettünk részt 1957-ben először (a III.) világbajnokságon, ahol a férfi csapat mindjárt 2. lett. Szabó József (Bp. Előre) csapatban elért 894 fás eredménye az első magyar férfi világcsúcs. Az első női világcsúcsot 1959-ben Bautzenben a IV. világbajnokságon Ballagó Gézáné érte el 441 fával. Első egyéni világbajnokunk Szabó József (Bp. Előre) lett 1962-ben Pozsonyban. Az első női egyéni világbajnokunkra – Kristyán Zsuzsanna (Győri Lenfonó) – az 1976-os bécsi világbajnokságig kellett várnunk. Csapatban a nők lettek először (1974-ben Eppelheimben) világbajnokok.

A nőknek és a férfiaknak 100 vegyes volt a versenytáv 1970-ig. Több változtatással ekkorra alakult ki a ma is használatos eredményszámítás: a 12 játékos (hazai és vendég) által elért eredmény közül a legjobb 6 kap 1-1 csapatpontot, s a több elért fáért jár +2 pont. Így a mérkőzések végeredménye lehet 8:0, 7:1, 6:2, 5:3 vagy 4:4. 1970-től a VILATI gyártani kezdi az automata állítóberendezést, így az „állító gyerekek” hiánya megszűnik. 1975-től a férfiaknál 200 vegyesre változtatják a bajnokságot az NB I-ben. Ehhez 4 sávos pályákat kellett építeni. A pályatesteket először csehszlovák, majd hazai műgyantával öntik le, ezzel csökkentve a „hazai pálya” előnyét. A bábuk is műanyagok lettek, először NDK-beli, majd a nyugatnémet Schmidt cég bábuit használták.

1984-ben Vidács Györgynét választották az év magyar női sportolójának. A férfi válogatott világbajnoki aranyára 1986-ig (München) kellett várni, viszont itt született az első duplázás (a nők is világbajnokok lettek). Az 1989-es politikai és gazdasági változások a sportágat sem hagyták érintetlenül. Június 3-án a Szegedi Építők tekeszakosztálya az országban először pénzdíjas egyéni versenyt rendezett nők részére.

1989-ben a MATESZ-en belül létrejött a Bowling Szekció, 1996 júliusában pedig a Magyar Bowling Szövetség (MABOSZ). A MATESZ és a MABOSZ 1996 decemberében Magyar Bábusportok Szövetsége néven egyesült, de ezen belül mindkét szövetség megtartotta önállóságát. E szövetség neve 2003. április 14-e óta hivatalosan Magyar Bowling és Teke Szövetség.

Ekkor újra „szinte” teljesen átalakul a versenysport. A FIQ 2002-es határozatának megfelelően itthon is bevezetik a felnőtteknél és az ifjúságiaknál (mindkét nemnél) a 120 (4 × 30) vegyes gurítást (a serdülőknél marad a 4 fős csapat és a 100 (2 × 50) vegyes). Az eredményszámítás is változik: a 30 vegyesben több fát elért játékos kap 1-1 „szettpontot”. Ha egyenlő fát érnek el, fél-fél pontot kapnak a játékosok. A 120 végén dől el a csapatpont kérdése: az arány lehet 4:0, 3,5:0,5, 3:1, 2,5:1,5, vagy 2:2. (Aki 2,5 szettpontot ér el, már megkapja a csapatpontot – függetlenül a fa-eredménytől). Így a mérkőzés végeredménye is a félpontokkal változik. A pályatest is „lemezes” lett, a bábuk hasonlítanak a bowling bábukhoz. A kijelzőkön mindenki számára látható az óra, mely a 12 perces játékidőt számolja visszafelé. Ezen kívül méri a golyó sebességét, pályánként viszi automatikusan az összfát és a szett-pontokat. Az első belépésnél automatikusan adja a sárga lapot, a továbbiaknál a sárga-pirosat és a leütött bábut nem adja az eredményhez. 2015-től a VILATI a kijelzők helyett a játéktér elején a pálya felett nagyméretű monitoron jeleníti meg mindazt, amit a kijelzők tudnak.

2015. május 23-án a VI. Csapat-világbajnokság (Speichersdorf) döntője előtt jelentette be az NBC elnöke, hogy a Nemzetközi Teke Szövetség „Hírességek Csarnoka” első tagja Csányi Béla, minden idők egyik legeredményesebb versenyzője, edzője.

1949-ben nem hivatalos Európa-bajnokságot rendeztek, majd 1956-tól 1964-ig már hivatalosakat. Világbajnokságokat 1953-tól, világkupát 1989-től rendeznek. 2005 óta a csapat- és az egyéni világbajnokságot már nem azonos időben és helyszínen, hanem eltérő években rendezik. 1936-ban 100 teli, majd 2002-ig a férfiaknak 200, a nőknek 100 vegyes, 2004-től mindkét nemnek 120 (4 × 30) vegyes a versenytáv.

* az Esemény oszlopban: VB=világbajnokság, EB=Európa-bajnokság, VK=világkupa

1969-től 1981-ig rendeztek Európa-bajnokságot, világbajnokságot 1983 óta, világkupát 1999 óta rendeznek.

1993-tól 1995-ig rendeztek Európa-bajnokságot (egyet már 1981-ben az ifjúsági Eb-vel együtt is), világbajnokságot 1996 óta, világkupát 1997 óta rendeznek.

Férfiak részére 1969, nők részére (magyar javaslatra) 1973 óta írják ki (1988-ig Bajnokcsapatok Európa-kupája volt a neve), az országos bajnokok indulhatnak benne.

Férfiak részére 1966, nők részére 1979 óta írják ki (1988-ig Duna-kupa volt a neve), az országos bajnokságok második helyezettjei indulhatnak benne (1969-ig, amíg nem indult el a BEK, a bajnokcsapatok indultak). A kupát magyar kezdeményezésre alapították mind a férfiak, mind a nők részére. 1983-ig csak osztrák, csehszlovák és magyar csapatok vettek részt, utána a német és jugoszláv csapatok is bekapcsolódtak, 1989 óta pedig minden ország indulhat.

2002 óta írják ki, az országos bajnokságok harmadik, vagy további helyezettjei indulhatnak benne.

2002 óta írják ki, az európai klubkupákban legjobban szereplő együttesek indulhatnak benne (a Világkupa 1-7., az Európa-kupa 1-5. valamint az NBC-kupa 1-3. helyezettjei).

* az Esemény oszlopban: VB=világbajnokság, EB=Európa-bajnokság, EK=Európa-kupa

• 1934–1948 Somogyi Béla
• 1948–1950 Apró Antal
• 1950–1963 Kelemen Béla
• 1963–1967 Besztercán János
• 1967–1971 Becz Imre
• 1971–1980 Hermann József
• 1980–1989 Bíró Lajos
• 1989–1996 Gál János
• 1996–1997 Fekete Mihály
• 1997–1999 Horányi Ervin
• 1999–2001 Makk Ferenc
• 2001–2001 Budai Géza
• 2001–2009 Makk Ferenc
• 2009–2013 Lengyel József
• 2013–2013 dr. Simon Zoltán
• 2013– Pintyőke Marcell

• 1947–1948 Varga József
• 1948–1971 Hermann József
• 1971–1989 Bihari Tibor
• 1989–1992 Janovszki László
• 1992–1994 Bihari Tibor
• 1994–1996 Torma Gábor
• 1996–2000 Kustán Jánosné
• 2000–2002 Bogoly István
• 2002–2003 Kovács István
• 2003–2004 Hárshegyi János
• 2004–2008 Rózsa Balázs
• 2008–2014 Dávid Veronika
• 2014–2017 Szántha István
• 2017–2019 Tóth László
• 2019– Bátor Gábor László

Hermann József: 1948-ban kormánybiztosként került a szövetségbe, majd főtitkára lett 1971-ig. 1980-ig a Szövetség elnökeként – és a FIQ alelnökeként – sokat tett a magyar teke felemelkedéséért, elismeréséért. Nagyon jó kapcsolatot ápolt Ausztriával, hiszen az első válogatott mérkőzéstől kezdve velük próbáltunk ki mindent.

• 1949-ben az első férfi válogatott mérkőzés.
• 1954-ben az első női válogatott mérkőzés.
• 1959-ben javaslatára vezette be a FIQ a mai napig érvényes időhatárt (50 vegyes gurítás 20 perc alatt).
• 1964-ben elsőként rendeztünk a felnőtt válogatott mérkőzés előtt ifjúsági mérkőzést is.
• 1966-ban javaslatára elindult a Duna-kupa sorozat (1979-től – szintén az Ő javaslatára – a nők is bekapcsolódtak).
• 1968-ban Európa-bajnokságot rendezhettünk.
• 1974-ben elsőnek rendeztünk nemzetközi ifjúsági egyéni (nyílt) bajnokságot.
• 1979-ben az Ikarusz pályán 4 × 30 vegyes, azaz 120 gurításos versenyt rendeztek.

Haide János: A Budapesti Tekézők Szövetsége elnöke 1962-ben a FIQ Számviteli és Ellenőrző Bizottságának tagja volt.

Szilágyi Péter: 1992-ben a FIQ Sportbizottságába választották azzal a feladattal, hogy dolgozzák ki a megnövekedett létszámnak megfelelő lebonyolítási formát a világbajnokságokra, világkupákra. Azóta is azt a szisztémát használják.

Bogoly István: Nemzetközi játékvezetőnket 1997-ben a FIQ Versenybizottsága vezetőjének választják Tőketerebesen.

Dávid Veronika: Volt főtitkárunk a 2009-es budapesti csapat-világkupán lett a FIQ-WNBA alelnöke. 2011 őszétől a WTBA dopping-ellenőrző bizottság vezetője.

• Teke, Teke-lap (a Magyar Teke Szövetség havi kiadványai 1958 óta)
• Borbély Tibor: A világhírű magyar teke 1-2.
• Borbély Tibor: 80 éves a Magyar Teke Szövetség
• Sport A-tól Z-ig – Teke és bowling
• A tekesport története
• Magyar Bowling és Teke Szövetség – Teke Szakági Szövetség
• Budapesti Tekézők Szövetsége
• World Bowling Archiválva 2020. november 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
• WNBA NBC Archiválva 2020. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben