Wikipédia

Történettudomány

az emberi történelem rendszerbe foglalásával foglalkozó tudomány
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. december 11.

A történettudomány az emberi történelem rendszerbe foglalásával foglalkozó tudomány. A történelem a megvalósult emberi történet leírása. A történetírók művelik. A modern történettudomány a 19. században született.

Történettudomány
Historia
Kleió, a történetírás múzsája (Pierre Mignard olajfestménye, 1689 körül)
Kleió, a történetírás múzsája
(Pierre Mignard olajfestménye, 1689 körül)
Tárgyaaz emberiség múltja
Ágai
Jelentős művelőiHérodotosz, Livius, Tacitus, Beda Venerabilis, Ibn Khaldún, Jules Michelet, Leopold von Ranke, Vere Gordon Childe
Jelentős kézikönyveiKávássy Sándor: Bevezetés a történettudományba (Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1986)
– Társadalomtudományok –

A történettudomány kialakulása

szerkesztés
 Bővebben: Historiográfia

Az régebbi korokban is népszerű tevékenység volt a történelmi tárgyú művek készítése, amit történetírásnak nevezünk. A történetírás elsősorban a közeli vagy távolabbi múlt eseményeinek időrendi sorrendben való feljegyzését jelentette. A legelterjedtebb műfaja a krónika volt. Az események elbeszélése nem volt feltétlenül objektív, függött attól, hogy ki írja le azokat, továbbá attól, hogy az író mit vett be a „múlt” fogalmába, és hogyan magyarázta az emberi társadalom működését. A történetírás történetét, a történészi munkák alakulását és fejlődését, kapcsolatukat az aktuális történelmi időszakkal a historiográfia tudománya vizsgálja.

A történettudomány forrásai

szerkesztés

A történelem tanulmányozását a történettudomány művelői, a történészek elsősorban az írott források, de a kutatás kiterjed az élet melléktermékeként keletkező tárgyi emlékekre is. A forrásokat sokféleképpen csoportosíthatjuk. Az egyik legfontosabb felosztás szerint egyrészt léteznek olyan forrásanyagok, amelyek a társadalmi élet melléktermékeként a különböző intézmények működése vagy bármilyen egyéni tevékenység során keletkeznek (pl. a levéltárakban őrzött hivatalos, jogi, közigazgatási dokumentumok), másrészt léteznek narratív (elbeszélő jellegű) források, amelyek keletkezésének célja az, hogy beszámoljanak valamilyen eseményről. Ezek lehetnek pl. naplók, személyes levelek, de lehetnek maguk a régebbi korok történetírói művei, krónikái is.

A történettudomány pártatlansága

szerkesztés

Az írott források nem mindig állják ki az objektivitás próbáját, tekintve, hogy igen fontos történelmi következménnyel járó események maradhatnak lejegyezetlenül, a feljegyzések elveszhetnek vagy megsemmisíthetik őket, ami által sokszor lényeges összefüggésekre nem derül fény. Emellett az emlékeket befolyásolja a szemtanúk hite, egészségi és lelki állapota, politikai beállítottsága.

Ahhoz, hogy minél inkább objektív képet kaphassunk a különböző történelmi események lefolyásáról, azt kell megállapítanunk, hogy a forrásaink valóban eredetiek-e vagy pedig hamisítványok. A narratív forrásoknál azt is meg kell állapítani, hogy azok szerzője, az események elbeszélője valóban az igazságot akarta-e közölni, vagy egyáltalán volt-e lehetősége arra, hogy valós információkhoz jusson az adott eseményről. Természetesen sokszor megtörténik, hogy a történelmi események feljegyzése nem objektív módon történik. A legtöbb esetben a narratív források csupán kísérletek a leírt események igazolására, magyarázatára, esetleg elferdítésére, a szerzőjük vagy a megbízója személyes érdekeitől függően.

Napóleon azon állítása, miszerint a „történelmet mindig a győztesek írják”, az áltudományos érvelések egyike. Ez azt jelenti, hogy a történetírásnak a legtöbb esetben célja van, ezen célok közül pedig az egyik legfontosabb a propaganda. Ezt a történetírást azonban általában nem történészek, hanem propagandisták végzik. Az a történész, amelyik beáll a propaganda szolgálatába, utólag egészen biztosan elveszti a történettudományban a történészi jelzőt, ahogyan azt például a náci Németország akkori történészeinél történt. Ezért Napóleon fent idézett szállóigéje nem a történettudományt minősíti, hanem annak felhasználóit, és többnyire azok szokták ezt emlegetni, akik a történettudomány lejáratásán dolgoznak. Napóleon nemhogy történész nem volt, de semmilyen tudományos képzettséggel nem rendelkezett, így semmiféle tudományt érintő megállapítást releváns módon nem is tehetett.

A mai történészek fontos feladata, hogy egy bizonyos történelmi távlatból figyelve az eseményeket (legalább 50 év, habár ez is rendkívül csekély idő) igyekezzenek a különböző források alapján objektíven rekonstruálni a múlt eseményeit. Az objektivitás a történettudományban nem a források objektivitását jelenti, hanem a feldolgozás módszertanát.

Fontosabb történelemtudományi folyóiratok

szerkesztés
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.


Kapcsolódó irodalom

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Történettudomány&oldid=26557831”