Tárcsafék

A tárcsaféket működtetheti:

• Tokos huzal (bowden) – elsősorban kerékpárokon, motorkerékpárokon
• Hidraulikus szerkezet – elsősorban személyautókon
• Pneumatikus szerkezet – elsősorban tehergépkocsikon, autóbuszokon

• A dobfékkel szemben a szabadon forgó féktárcsa jelentősen nagyobb energia felemésztésére (hővé alakítására) képes, kisebb tömeg mellett (a nyomóerő nagyobb lehet, alakváltozás veszélye nélkül).
• Az örvényáramú fékkel ellentétben, alkalmas a kerekek állóra fékezésére
• Jobb szellőzés – jobb hűtés

Mivel a féktárcsa ki van téve az időjárásnak, hajlamos a rozsdásodásra, ami kiszámíthatatlan fékezést okozhat.

A fékpofák, és a féktárcsák élettartama alacsonyabb, mint a dobféké.

Mechanikus vezérlésnél gyakoribb utánállítás szükséges, mint a dobfékek esetén.

• Kis és közepes teljesítményű személyautókon az első kerekek fékezésére;
• Nagy teljesítményű személyautókon mind a négy keréken;
• Nagy igénybevételű kerékpárokon (downhill), ahol a magasabb árat elfogadhatóvá teszi a nagy teljesítmény, és a talajtól való nagy távolság;
• Tehergépkocsikon, autóbuszokon, vasúti járműveken sűrített levegős működtetéssel.

• Ternai Zoltán: A gépkocsi (Közlekedési Kiadó, Budapest, 1954)