Száz vers

Szerbnek az antológiára vonatkozó leveleiből^[5] kitűnik, hogy az anyag összeállítása 1943. augusztustól októberig tartott. Az író ekkor már munkaszolgálatos volt, de még Budapesten tartózkodhatott. Könyvtárba járni így nem volt módja, ezt mások végezték helyette, többek között a fiatal Nemes Nagy Ágnes, aki a következőképp emlékezett vissza: „Valami félelmetes képessége, érzéke volt a versekhez. Azt tudom, hogy a lágerben minden szabadidejében a Száz vers antológiával foglalkozott. Sanyarú sorsa közepette is a versek éltették, boldogították. S állítom, nagyban hozzájárultak ezek a versek az életbe vetett hitének megtartásához. Ahhoz, hogy egyszer megmenekül a fogságából, és a kötet megjelenik majd.”^[6] Szerb Antalt 1944 késő őszén Magyarország északnyugati határához vezényelték munkaszolgálatra, soha többé nem tért vissza Budapestre, és nem foghatta kézbe a Száz verset sem.

A nyomdai és kötészeti munkálatok novemberben zajlottak, így a Száz vers a következő hónap elején megjelent.^[7] Az első kritika 1943. december 10-én látott napvilágot a Magyar Nemzetben.^[8] A második kiadás 1944 első harmadában jelent meg. Nem csak betűtípusában, papírjában és kötésében tért el az elsőtől, hanem – néhány javítás és pár szövegromlás mellett – abban is, hogy az első nyomás még nem tartalmazta azokat a néhány soros költőéletrajzokat, amelyeket az 1944-es kiadás már igen. Az első folyóirat-recenzió a Katolikus Szemle 1944. márciusi számában olvasható.^[9]

A Szerb Antal-kutatók egybehangzó véleménye, hogy a Száz versnek két kiadása is megjelent 1943–44-ben. Ám az 1957-ben megjelent kiadás magát másodiknak nevezte, és az azóta megjelentek is e szerint számozódnak. Az első és valódi második kiadás pontos körülményeinek megállapítását nehezíti, hogy a kiadó több borítóval is megjelentette a művet. Az apróbb korrekciókon túl – amelyek a második nyomásra jellemzőek – a két kiadás mellett nyomós érv szól. Csak a második kiadásban szerepelnek a költők életrajzai – ezekkel, valószínűleg, Szerb nem készült el az első nyomás idejére. Az életrajzok igen tömörek; a legtöbbet idézett mindössze három szó: „Ő volt Goethe”.

Az antológiában százegy verset talál az olvasó. A mottóként szereplő Dickinson-versnek azonban szinte sohasem olvasható a fordítása.^[10] Ennek oka, hogy Szerb Somlyó Györgyöt bízta meg a munkával, aki nem készült el időben. Jóval később mégis lefordította,^[11] így 1999 óta ott lenne a helye a Száz vers kiadásaiban.

A felsorolás az Országos közös katalógus és könyvtárközi kölcsönzés^[12] adatai alapján készült. A könyv címét – nincs címváltozat – és a kiadás helyét – minden esetben Budapest – nem tüntettük fel. A könyv fordításokat tartalmaz, így a szerzői jog nemcsak a kötetben verssel szereplőket és a szerkesztő Szerb Antalt, hanem a fordítókat (és jogutódaikat) is védi a magyar törvénynek megfelelően.

• Officina, 1943,^[13] 1944^[14]
• Magvető Könyvkiadó, 1957, 1983 ISBN 9632718739, 1993 ISBN 9631419231, 2007 ISBN 9789631425925, 2020 ISBN 9789631440577
• Magyar Könyvklub, 1999 ISBN 9635488734

A Magvető 2020-as kiadásában Devecseri Gábor két fordítását (Catullus: Lesbiához és John Keats: Stancák) Kőrizs Imre, illetve Rakovszky Zsuzsa fordítására cserélte.

2021. október harmadikán a budapesti Radnóti Színház mutatta be Deák Krisztina rendezésében, Bálint András előadásában a Szerb Antal Száz verse – Bálint András estje darabot.^[15]

• Bibor Máté János (2017). „Kettő az egyben: A Száz vers első kiadásai”. Valóságos könyvtár – könyvtári valóság. Könyvtár- és információtudományi tanulmányok, Budapest, 103-109. o, Kiadó: ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet. (Hozzáférés: 2021. április 4.)