Sutjeska Nemzeti Park

A parkot 1962-ben alapították meg, ez Bosznia-Hercegovinában a legnagyobb területű és a legkorábban létrehozott nemzeti park. Létrehozása azonban inkább azon alapult, hogy a Jugoszlávia számára fontos történelmi csaták helyszíne, nem pedig a természetvédelmi értékeinek.^[4][5]

A nemzeti parkban található Perućica erdőrezervátumot 1952-ben hozták létre mint természeti rezervátum tudományos és oktatási célokra. Perućica, amely az utolsó két őserdő egyike Európában, Bosznia-Hercegovinában az öt szigorúan védett terület egyike.

A park arról is híres, hogy a Sutjeska-völgyi csata helyszíne volt, amely a második világháború idején 1943. május 15-től június 16-ig tartott, és a partizánok győzedelmeskedtek a német megszálló erők felett. A csatában a partizánokat Josip Broz Tito marsall vezette, akik sikeresen kitörtek a bekerítésből, habár elveszítették embereik egyharmadát. Számos nagy méretű partizán emlékmű és szobor emlékezik meg erről az eseményről a park északi szélén Tjentišténél, a Perućica erdőrezervátum felé vezető úton.^[6][7]

A boszniai hábor�� idején a nagyobb hadműveletek elkerülték a térséget, így napjainkban viszonylag alacsony a taposóaknák okozta veszély.^[2]

A park mintegy 17 500 hektáros területen terül el. Keletről az 1775 méteres Pivska planina-hegy és a Piva-folyó határolja Šćepan poljéig, és tovább a Drina folyó mentén egészen a Sutjeska folyó torkolatáig. Nyugatról a 2014 méteres Zelengora-hegy a 2032 méteres Lelija-heggyel, délkeleten pedig a Maglić, a 2337 méter magas Volujak-hegy és a 2388 méteres Bioč-hegy jelenti a nemzeti park határát. A terület határainak növelésére irányuló bővítési terv korábban 8 331 hektárnyi területre terjed ki, beleértve a Tara folyó kanyonja felé vezető 3500 hektárt is. Ezzel a bővítéssel a Sutjeska Nemzeti Park nemcsak a Boszniai Szerb Köztársaságban, hanem az egész országban is a legnagyobb védett területté vált.^[8] A boszniai Sutjeska Nemzeti Park és a szomszédos északnyugat-montenegrói Durmitor Nemzeti Park a határokon átnyúló védett területek közötti együttműködés egyik példája az egykori Jugoszlávia területén.^[9]

A park az év nagy részében látogatható, de a tél egy részében csak bizonyos korlátozásokkal járható be. Közúton Szarajevótól 110 kilométerre, a horvátországi Dubrovniktól pedig 142 kilométerre fekszik. A parkot a Belgrád–Višegrad–Herceg Novi összekötőútról lehet megközelíteni. A Trebinje– Foča út a kanyonfalak mentén halad a helyszín felé vezető széles erdőkön keresztül. A völgy a védett terület északi szélén nyílik. Foča város, a montenegrói határ közelében, 20 km-re található a parktól, a legközelebbi város pedig Mratinje. Az ország legmagasabb csúcsa, a Maglić közvetlenül a montenegrói határon magasodik, és kihívást jelentő mászást jelent még tapasztalt túrázók számára is. A Zelengora-hegy népszerű a túrázók körében, lejtőin több újonnan felújított hegyi kunyhó található. A Tara folyó híres a vadvízi evezést kedvelők körében.^[10]

A parkban található Perućica erdőrezervátum 6 kilométer hosszú, 1-3 kilométer széles és 1400 hektáros területtel rendelkezik. Az erdőben sok olyan fa él, amelyek életkora meghaladja a 300 évet, az őserdő korát pedig 20 000 évre becsülik. Az állomány különlegességei a világ legmagasabbjai közé tartozó közönséges lucfenyők, amelyek magassága meghaladja az 57 métert.^[11][12] Néhány szakaszon a sűrű erdő szinte áthatolhatatlan, emellett viszonylag sok szürke farkas és barna medve él a környéken.^[13][14] A területet kizárólag a nemzeti park szakembereinek kíséretében lehet látogatni.

A Skakavac-vízesést egy kis hegyi patak alakította ki, amely a Perućica őserdő mélyén található, és ezért szigorúan védett területnek számít. Ez az ország egyik legmagasabb vízesése, magassága mintegy 75 méter, és a sűrű bükkösökből és lucfenyvesekből álló őserdő szegélyezi a völgyét. Az évezredek során a Perućica-patak átvágta magát az erdőn és a Maglić meredek lejtőin, majd egy felső völgyből az alsó völgyig látványos vízesésként bukik át nagy karsztos mészkőgerincen egy 75 méter mély szakadékba. A vízesés után a Perućica-patak a Tjentište-völgynél lévő Sutjeska folyóba torkollik. Mivel a vízesés közvetlenül nem látogatható, így egy látványos panorámájú kilátópontról csodálhatják meg a turisták.^[2]

A park növényzete erdőkből (66%) hegyi legelőkből, rétekből és az ezek feletti sziklagyepekből áll. Különösen az északnyugati lejtőkön fordulnak elő fenyvesek és bükkösök 1600 méteres magasságig, míg a többi irányban a lejtők nagyon meredekek, kopárak és sziklásak. A legelők 1600 méter feletti magasságban találhatók a fennsíkon.^[15] A lágyszárú flóra 2600 edényes növényfajból áll (sok közülük ritka és endemikus), emellett körülbelül 100 ehető gombafaj is él a területen.^[16] A perućicai erdő 60 méteres vagy annál magasabb, körülbelül 150 centiméteres kerületű bükkfákból áll, valamint endemikus alfajú feketefenyőkből, amelyek a sziklás felületeken telepedtek meg, és védelmet nyújtanak az ősi erdő számára az egész völgyben.^[17] A perućicai őserdő fáit még soha nem használták fakitermelésre, és néhányuk akár 300 éves kort is meghaladja.

Az állatpopuláció igen változatos és jelentős. Számos védett fajt, pl. barna medvét, zergét, vaddisznót, szürke farkast, nyestet és nyusztot, vadmacskát, vörös rókát és vadkecskét észleltek a parkban, különösen a perućicai erdőkben.^[16][18] A balkáni zerge (Rupicapra rupicapra balcanica) állománykezelését a parkból származó egyedekkel végezték Európa-szerte. 1963–1987 között Bosznia-Hercegovinába, Horvátországba, valamint 13 másik területre 256 zerge került sikeres betelepítéssel.^[19] A parkban több mint 300 madárfaj található a tavak (a parkban a Zelengora hegyláncának 9 tava) és vizes élőhelyek területein. A perućicai erdőkből jelentett madárfajok közül néhány jelentősebb az szirti sas, a vándorsólyom, a szirtifogoly és több fajdformájú faj.

•  
  Kilátás a Maglićról
•  
  A Skakavac-vízesés
•  
  A Sutjeska folyó szurdokvölgye
•  
  Panoráma a kilátópontról, háttérben a Perućica
•  
  Háttérben a Maglić
•  
  Látványos völgy

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Sutjeska National Park című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.