Sugár Rezső

Édesapja a Feneketlen-tónál lévő Szent Imre plébániatemplom karnagya, orgonistája volt. Gyermekévei után 1937-ben kezdte meg tanulmányait az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia zeneszerzés szakán, Budapesten, ahol Kodály Zoltán tanítványa volt. 1942-ben megszerezte a tanári oklevelet, majd 1943-ban tanítóképző-intézeti oklevelet szerzett.

Az iskolák elvégzése után tanítani kezdett: 1943 és 1946 között középiskolai tanárként, 1946 és 1949 között a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában dolgozott. 1949-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, 1966-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképzőjének budapesti tagozatán tanított, majd 1968-tól a Zeneakadémia zeneszerzés tanszékvezető tanáraként dolgozott 1979-ig.

Sugár Rezső a Kodály-tanítványok későbbi nemzedékéhez tartozik, kompozícióiban ezért természetes módon jelenik meg a kodályi hatás. A zene számos műfajában alkotott, szimfonikus és kamarazene-művek, oratóriumok, zongoradarabok, dalok, kórusművek stb. találhatók életművében. Sugár – stílusában – tagadhatatlanul magyar zeneszerző, e hagyományok folytatója, a magyar nemzeti stílus továbbvivője; művei – az egyéni jelleg mellett – gyakran népzenei ihletésűek. Egyik legismertebb műve a Romhányi József szövegére írt Hősi ének című oratórium, amelyet először a Magyar Rádió mutatott be 1952 októberében, a Rádiózenekar előadásában. Zeneszerzői korszakának második szakasza az 1950-es évek végétől bontakozott ki. Munkái elismeréseként és tiszteletére nevét viseli a Sugár Rezső Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Dabason.

Fia Sugár Miklós zeneszerző, karmester.

• Vonóstrió (1941–1942)
• Szerenád (két hegedű, brácsa, 1943)
• Hegedű-zongora szonáta (1946)
• Három vonósnégyes (1947, 1950, 1969)
• Divertimento (1948)
• M. Hunyadi (Hősi ének) (oratórium, 1951)
• Szvit (1954)
• Nyitány (1954)
• Szimfonietta (1955)
• Kőmíves Kelemen (kantáta, 1958)
• Frammenti Musicali (szextett: fúvósötös, zongora, 1958)
• Rapszódia (gordonka, zongora, 1959)
• A tenger lánya (balett, 1961)
• Concerto, in memoriam Béla Bartók (1962)
• Metamorfosis (1966)
• Partita (1967)
• Sinfonia a variazione (1970)
• Epilogus (1973)
• Paraszti háború (oratórium, 1975)
• Concertino (kamarazenekar, 1976)
• Pasztorál és rondó (1978)
• Savonarola (oratórium, 1979)

• Erkel Ferenc-díj (1953)
• Kossuth-díj (1954)
• Kiváló tanár (1965)
• Érdemes művész (1976)
• Bartók–Pásztory-díj (1986)

• Concerto in memoriam Bélæ Bartók / Sinfonia a variazione / Epilogue, HCD 31189, 1996
• Savonarola – oratorio, HCD 12518, 1997
• Hunyadi – Hősi ének szólóénekesekre, kórusra és zenekarra (heroic song for solos, chorus & orchestra), HCD 31794, 2000
• Arany felhők – Kortárs magyar dalok (Golden Clouds – Hungarian Contemporary Songs), 2000
• Barokk szonatina / 2. és 3. Vonósnégyes / Szonáta hegedűre és zongorára / Frammenti Musicali (Baroque Sonatina / Quartetti Nos. 2 & 3 / Sonata per violino e pianoforte / Frammenti Musicali), HCD 32029, 2003
• Partita vonószenekarra / Metamorfosi / Szvit (Partita for string orchestra / Metamorfosi / Suite), HCD 32487, 2008

• Sugár Rezső: Szonáta hegedűre és zongorára (1959)
• Sugár Rezső: Hunyadi. Hősi ének – Ein Heldengesang (1961)
• Sugár Rezső: Partita per archi (1974)

• Székely András szerk.: Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Zeneműkiadó, Budapest, 1988. ISBN 9633306728
• Hegyvidék– Budapest, XII. kerületi újság, 2010. április 20.
• Magyar életrajzi lexikon – Sugár Rezső
• BMC – Sugár Rezső
• HZO – Sugár Rezső. hzo.hu. [2013. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 21.)

• YouTube – Sugár Rezső: Rondó (zongorára és vonósokra, az ifjúság számára)
• YouTube – Sugár Rezső: 2. vonósnégyes
• Szekeres Kálmán–Sz. Farkas Márta: Sugár Rezső; Mágus, Budapest, 2002 (Magyar zeneszerzők)