Solténszky Tibor

Fehérgyarmaton nevelkedett, ahol édesapja, dr. Solténszky Tivadar ügyvédként dolgozott.^[4] A debreceni Tóth Árpád Gimnáziumban érettségizett. Középiskolásként a Magi István vezette diákszínjátszó egyesület tagja volt. Egyetemi tanulmányait 1972-ben a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán kezdte, majd a Paál István vezette Szegedi Egyetemi Színpad színésze, később diák-vezetője lett. A társulattal részt vett progresszív színházi fesztiválokon (Wrocław, Nancy, Parma, Villach, Belgrád, Zágráb, Łódź). Tanult Józef Szajna híres Stúdió Színházában, valamint Jerzy Grotowski Laboratórium Színházában is.

1978 december 1-től a Magyar Rádió bemondója volt. A nyolcvanas évek elején rövid ideig dolgozott a Stúdió K-ban is. 1982. január 1-től a Rádiószínház dramaturgja, 2003. január 1-től annak megszűnéséig: 2011. június 30-ig, vezetője. Rádiós művészeti tevékenysége mellett számtalan újságírói területen volt aktív: újságot szerkesztett és cikkeket írt, olvasószerkesztőként dolgozott, rádióban és tévében egyaránt riporterkedett, miközben színházaknál is dolgozott dramaturgként, rendezőként. Egy ideig a POSZT válogató szakembere is volt, a Magyar Szín-Játékos Szövetség egyik alapítója, majd elnöke, a Színházi Dramaturgok Céhének elnöke volt.

Az 1990-es évektől oktatási projekteket, szakmai táborokat vezetett. Kurzusokat vezetett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, az Eötvös Loránd Tudományegyetem média szakán. Tanított a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskolában, a KIMI-ben, Kárpáti Péter drámaíró iskolájában, a Soltis Lajos Színház stúdiójában es a felvidékre is rendszeresen járt. Oktatóként nyári táborokban is részt vett. A Magyar Versmondó Egyesület szakmai felkészítő műhelyét irányította. Válogatóként és előadóként folyamatosan részt vett a kazincbarcikai Ifj. Horváth István Nemzetközi Színjátszó Fesztiválon. A londoni Nemzeti Színház Kelet-Európának szánt színházi és drámapedagógiai szakmai továbbképzéseinek magyarországi koordinátora volt.

Tanított Dublinban, az EDERED európai ifjúsági színházi kurzusán, az Interplay ’98 drámaíró fesztiválon Berlinben, ennek a fesztiválnak 2002-ben magyarországi szakmai igazgatójaként is bemutatkozott. Észtországban, Szlovákiában, Romániában, Horvátországban a King Baudouin Foundation és az Európai Kulturális Alapítvány megbízásából vezetett szakmai tréningeket.

Több színházi képzési szakanyag kidolgozásában vagy lektorálásában vett részt (OKJ, színész szakmai vizsga, dráma érettségi követelmény-rendszer). A MASZK Színészkamarai Egyesület színészvizsgáin számos alkalommal működött közre vizsgabiztosként.

Több verslemez szerkesztő-rendezője volt. Számos drámai művet írt és adaptált színpadra, rádióra.

• Kékszakáll (Max Frisch kisregényéből)
• Pogány tűz (Kodolányi János színdarabjából)
• Az üzlettárs (Joseph Conrad nyomán)
• Sába királynője (Szomory Dezső színművéből)
• Senkise (Jerzy Andrzejewski posztumusz regényéből)
• Az aranyecset (Nemes Nagy Ágnes meseregényéből)
• Szalmabábuk lázadása (Páskándi Géza regényéből)
• A kétfejű fenevad (Weöres Sándor drámájából)

Fontosabb színpadi rendezései:

• Toepler Zoltán: Ó Molière (Soltis Lajos Színház)
• A nők hatalma (Soltis Lajos Színház)
• Mandragóra (Soltis Lajos Színház)
• Erdős Virág: Pimpáré és Vakvarjúcska... (Soltis Lajos Színház)
• Vargánya apó csodái (Honvéd Táncszínház)
• Molière: A fösvény (Zentai Magyar Kamaraszínház)
• Toldi (Janus Egyetemi Színház)
• Garaczi László: Ovibrader (Trainingspot Társulat – MU Színház)
• Play Faust (Felolvasószínház – Művészetek és Irodalom Háza)
• A merénylet
• Hambipipőke
• Depi-depihentagyúakezekakortársírók (Merlin Színház)
• Ámor és Psziché
• Karvai Orfeum
• Magyar staféta
• Pentheszileia
• Leonce és Léna
• Szépet fogtok álmodni

"Fontosabb rádiórendezéseim leginkább kortárs szerzők művei: Andrejewski, Erdős Virág, Papp Zoltán, Pataki Éva, Páskándi Géza, Péterfy Gergely, Thuróczy Katalin, Toepler Zoltán, Vajda Miklós, Vathy Zsuzsa, Vörös István és mások."^[5] – nyilatkozta korábban.

• Friedrich Dürrenmatt nyomán: Pillanatkép egy bolygóról (Újvidék)
• Móricz Zsigmond nyomán: Lúdas Matyi (Rigó Béla verseivel, Darvas Ferenc zenéjével – Egri Gárdonyi Géza Színház)
• John Updike regényéből: Eastwicki boszorkányok (GNM Színistúdió, Keleti István Művészeti Iskola – Kolibri Színház)
• Tranzit. Váró (Panboro Színház)
• Kosztolányi Dezső nyomán: Édes Anna (Komáromi Jókai Színház, Marosvásárhelyi Nemzeti Színház)
• József (Káva Színházi Nevelési Társulat)
• Toldi (Jibraki Színtársulat)
• A gyáva kistigris (Budapest Bábszínház)
• A nők hatalma, A mandragóra (Soltis Lajos Színház – Celldömölk)
• Vargánya apó csodái (Honvéd Táncszínház).

"Színházi dramaturgként dolgoztam Miskolcon, Egerben, Újvidéken, a budakeszi Kompániával, Celldömölkön, a szlovákiai Komáromban, Budapesten a Vígszínházban, a Szkéné Színházban, a Pinceszínházban, a Katona József Színházban, a Budapest Bábszínházban, a Traingspot társulattal a Bakelitben, és az Egyesült Államokban (Portland, Oregon, Artists Repertory Theatre)..."- mondta egy korábbi interjúban^[5]

• Max (filmdráma, színész)(2002)...Régiségkereskedő
• Chico (film, szereplő) (2002)...utas
• 56 villanás (filmdráma, színész)(2007)...Rendőr főtiszt
• Soltis 30 (dokumentumfilm, szereplő) (2011)
• Kaleidoszkóp Versfesztivál (szereplő)
• Kisszínpadon nagy színház (dokumentumfilm, riporter, társszerkesztő)
• Fazekas Bence: Hajnóczy (film, dramaturg)
• Fazekas Bence: Márta meséi (animációs sorozat, dramaturg)

• Zsöllye
• Játékos – A Magyar Színjátékos Szövetség és a Szabad Színjátszásért Egyesület lapja
• Pagoda – A Magyar Rádió Szakmai lapja
• Médiakönyv – Médiakönyv 1-2. (1998, 1999, stb.)
• Új Folyosó – A Rádiós Kamara körüli lap
• Magyar honvédsorsok (Rádiódrámák és dokumentumműsorok)

Az Országos Diákszínjátszó Egyesület (ODE) fennállása jubileumi, harmincadik évében 2019-ben, évente átadásra kerülő díjakat alapított. A Solténszky Tibor-díjat azon személyek kaphatják meg, akik munkásságukkal kiemelkedő eredményeket értek el a drámapedagógia és a diákszínjátszás területén.^[6]

• Regős János interjúja Solténszky Tiborral [1]
• Meghalt Solténszky Tibor- Magyar Nemzet [2] Archiválva 2018. április 10-i dátummal a Wayback Machine-ben