Sínzeppelin
A Sínzeppelin légcsavaros hajtású német kísérleti vasúti jármű volt.
Sínzeppelin | |
Sínzeppelin | |
Általános adatok | |
Gyártó | Kruckenberg |
Gyártásban | 1930 |
Selejtezés | 1939 |
Darabszám | 1 db |
Műszaki adatok | |
Tengelyelrendezés | AA |
Nyomtávolság | 1 435 mm |
Hajtókerék-átmérő | 1 000 mm |
Engedélyezett legnagyobb sebesség | 230 km/h |
Hossz | 25 850 mm |
Teljes tengelytávolság | 19 600 mm |
Üres tömeg | 20,3 t |
Gőzvontatás | |
Teljesítmény | 324 kW |
Kocsi / Motorkocsi | |
Összes férőhely száma | 40 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sínzeppelin témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Története
szerkesztésA motorkocsit 1930 kezdetén építették a német Birodalmi Vasút, a "Deutsche Reichsbahn", Hannover-Leinhausen gyáraiban. A munka még abban az évben, ősszel befejeződött. A vonat sokáig 25,85 méter hosszú és 2,8 méter magas volt, tengelytávolsága 19,6 méteres volt. Összesen 2 tengelye volt AA tengelyelrendezéssel. Súlya pedig mindössze 20,3 t volt.
Eredetileg a motorja egy 600-as BMW VI 12 repülőgép benzinmotor volt. A jármű hátuljánál pedig egy kőrisfából készült légcsavar volt. A kardántengely a vízszinteshez képest 7 fokkal volt magasabb, hogy a járművet lefelé szorítsa. A kocsi külsejét áramvonalasra tervezték, amely hasonlított a korszak zeppelin léghajóihoz. A belseje egyszerű volt.
1931. május 10-én a vonat elsőként érte el a 200 kilométer per órás sebességet. 1931. június 21-én a vasúti szerelvény egy újabb, 230 kilométeres új vasúti gyorsasági világrekordot ért el a Berlin-Hamburg vasútvonalon, Karstädt és Dergenthin között. Ezt a rekordot csak 1954-ben sikerült felülmúlni. A motorkocsi még mindig tartja a földi gyorsasági rekordot, amivel benzinüzemű vasúti jármű haladt. Ezt az alacsony súlyának is köszönhette.
1932-ben a tervező Franz Kruckenberg elkezdett egy új projektet a vasúti kocsival, ami jelentős módosításokkal járt. A módosításokat 1932 novemberéig befejezték. A repülőgépmotort továbbra is használták. A járműnek ez a verziója 1933 kezdetén elérte 180 km/h-t. A sok probléma miatt a Sínzeppelin csak prototípus maradt. A Deutsche Reichsbahn úgy döntött, hogy más úton folytatja a nagy sebességű vasútfejlesztést. 1933-ban a DRG megépítette a saját terve alapján a nagysebességű motorkocsiját, a Repülő Hamburgit. A DRG új terve alkalmas volt rendszeres szolgáltatásra és a későbbi motorkocsi fejlesztések alapjaként szolgált. A Kruckenberg ötletek közül sok elősegítette a későbbi motorkocsi fejlesztéseket.
1934 kezdetén a vonatot újjáépítették és egy Maybach GO 5 motort szereltek bele. 1934 júliusában eladták a Deutsche Reichsbahnnak. Öt évvel később, 1939-ben a vasúti zeppelint végül szétbontották, mert az anyagára szüksége volt a német hadseregnek.
Korlátozások
szerkesztésA motorkocsin számos korlátozás volt érvényben. Különleges kialakítása miatt nem vontathatott kocsikat, nem alkothatott vonatot. Meredekebb emelkedőkre a légcsavar nem volt képes feljuttatni a sínzeppelint és csak egy irányba tudott közlekedni. Nagyon veszélyes volt nagyméretű, forgó légcsavarja miatt. A keletkező légörvény felkaphatta a sín zúzottkövét, amely zsúfolt, forgalmas állomáson nagyon balesetveszélyes volt.
Modellvasutak
szerkesztésA Sínzeppelin több verzióját is kiadta a német Märklin vasúti modellgyártó, Z és H0-s méretarányban. Az egyetlen eredeti verzió a z méretű modell, amit korlátozott darabszámban gyártottak 1982-ben, hogy ünnepelje a 10. évfordulóját a z méretaránynak.
Érdekességek
szerkesztésA Ferrero és a Deutsche Bahn 2013-ban közösen kiadott egy limitált Kinder tojás sorozatot öt jelentős német vasúti járművel. Az öt jármű közül az egyik a Sínzeppelin volt.[1]
Lásd még
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés- Franz Kruckenbergs Schienenzeppelin (németül)
- FRANZ KRUCHENBERG SCHIENENZEPPELIN (engl.) (németül)
- Echolog: Der Schienenzeppelin von Franz Kruckenberg (németül)
Irodalom
szerkesztés- Mezei István. Mozdonyok, 1984 (magyar nyelven), Móra Könyvkiadó, 64. o.. ISBN 963-11376-3-5
- Alfred Gottwaldt: Der Schienenzeppelin - Franz Kruckenberg und die Reichsbahn-Schnelltriebwagen der Vorkriegszeit 1929-1939 EK-Verlag, Freiburg 2006, ISBN 978-3-88255-134-1