Ron Flockhart (autóversenyző)

brit autóversenyző
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. január 17. 1 változtatás vár ellenőrzésre.

Ron Flockhart (Edinburgh, 1923. június 6.Melbourne, 1962. április 12.) brit autóversenyző, aki összesen 13 világbajnoki futamon indult a Formula–1-ben és kétszer nyerte meg a Le Mans-i 24 órás autóversenyt.

Ron Flockhart
Életrajzi adatai
Született1923. június 6.
Edinburgh, Skócia
Elhunyt1962. április 12. (38 évesen)
Melbourne, Ausztrália
NemzetiségeUK brit
Pályafutása
KategóriaFormula–1-es világbajnokság
Aktív évei1954, 1956 - 1960
CsapataMaserati, BRM, Connaught, Cooper, Lotus
Nagydíjak száma14 (13 rajt)
Világbajnoki címek0
Győzelmek0
Dobogós helyezések1
Első rajtkockák0
Leggyorsabb körök0
Első nagydíjUK 1954-es brit nagydíj
Legutolsó nagydíjUSA 1960-as amerikai nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Ron Flockhart témájú médiaállományokat.

Pályafutása

szerkesztés

A Formula–1 előtt

szerkesztés

Katonai szolgálata alatt Egyiptomban és Olaszországban töltötte ezen időszak nagy részét, és miután parancsnokká nevezték ki, olykor itt is maradt ideje arra, hogy motorra pattanva hódoljon szenvedélyének. 1951-ben kezdett versenyezni egy Formula–3-as autóval, majd két évre rá az akkoriban igen népszerű Voiturette sorozatban egy vásárolt, és saját maga tuningolt autóval gyári csapatok ellen szerepelt sikeresen.

A Formula–1-ben

szerkesztés

A Goodwoodban aratott győzelmével hívta fel igazán magára a figyelmet, és 1954-ben egy futam erejéig Bira herceg csapatában és autójában, egy Maseratit vezetve a Formula–1-es világbajnokságban is bemutatkozott. A brit nagydíjon azonban nem sikerült az áttörés, egy baleset miatt mindössze kért kört tudott megtenni.

Ezután két évig sportautókkal versenyzett, de az 1956-os brit nagydíjon ismét rajthoz tudott állni, ezúttal egy BRM volánjánál. Ekkor sem volt szerencséje, újra csak két kört mehetett, mert tönkrement a motorja. Két hét múlva pedig immár Le Mansban versenyzett, és az Ecurie Ecosse csapattal, a szintén skót Ninian Sanderson párjaként megnyerte a 24 órás viadalt. Még ebben az évben az olasz nagydíjon indult, és a 23. rajtpozícióból végül feljött a harmadik helyre, megszerezve Formula–1-es pályafutása egyetlen dobogós helyezését.[1]

1957-ben két futamon a BRM színeiben indult a világbajnokságban, ám egyiket sem sikerült befejeznie. Nem úgy, mint Le Mansban, ahol az előző évi diadalt megismételve, ezúttal az angol Ivor Bueb társaként ismét győzelmet aratott. 1958-ban egy, 1959-ben öt további világbajnoki futamon indult a BRM-mel, 1960-ban pedig két viadalon vett részt, a Team Lotus illetve a Cooper színeiben. Az 1960-as francia nagydíjon hatodik lett, ez volt a második, egyben utolsó pontszerző helyezése.[2]

A Formula–1 után

szerkesztés

Ezután felhagyott az autóversenyzéssel, és másik szenvedélyének, a repülésnek kezdett hódolni. Egy átalakított, II. világháborús Mustang vadászgéppel a London-Sydney távolság időrekordját akarta megdönteni. A próbálkozást 1961. február 28-án ejtette meg, és tudta, hogy sikerrel kell járnia, hiszen március 11-ére volt kitűzve az esküvője Londonban.[3] A rossz időjárás miatt azonban néhány napos csúszással indult a rekordkísérlet, majd pedig a célegyenesbe érkezve, Athénban fel kellett adnia a próbálkozást motorhiba miatt. Az esküvőjére azért végül sikerült időben megérkeznie. 1962-re újabb próbálkozást tűzött ki maga elé, immár egy másik géppel, egy CAC Mustanggal. Még mielőtt nekivágott volna hosszú útnak Sydney-ből, néhány tesztrepülést hajtott végre, ám április 12-én nem sokkal a felszállás után problémát jelzett a rádión a központ felé, miszerint a gépben nem működik az iránytű, és sűrű felhők közé keveredett. Ez volt az utolsó üzenet tőle, a Mustang ugyanis lezuhant a Victoria államban található Kallista közelében.[4]

Emlékezete

szerkesztés

Skóciában az egykori kettős-pilóta emléke máig él, az egyik győztes versenyautójáról származó felnit ugyanis a Skót Motorsport Klub vándordíjként ítéli oda fiatal tehetségeknek, így korábban megkapta például Dario Franchitti, David Coulthard és Allan McNish is.

Eredményei

szerkesztés

Teljes Formula–1-es eredménylistája

szerkesztés

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat Modell Motor 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Helyezés Pont
1954 "B. Bira" Maserati 250F Maserati Straight-6 ARG
500
BEL
FRA
GBR
Ki*
GER
SUI
ITA
ESP
NC 0
1956 Owen Racing Organisation BRM P25 BRM L4 ARG
MON
500
BEL
FRA
GBR
Ki
GER
14. 4
Connaught Engineering Connaught B Type Alta L4 ITA
3
1957 Owen Racing Organisation BRM P25 BRM L4 ARG
MON
Ki
500
FRA
Ki
GBR
GER
PES
ITA
NC 0
1958 Owen Racing Organisation BRM P25 BRM L4 ARG
MON
nk
NED
500
BEL
FRA
GBR
GER
POR
ITA
MOR
Ki
NC 0
1959 Owen Racing Organisation BRM P25 BRM L4 MON
Ki
500
NED
FRA
6
GBR
Ki
GER
POR
7
ITA
13
USA
NC 0
1960 Team Lotus Lotus 18 Climax L4 ARG
MON
500
NED
BEL
FRA
6
GBR
POR
ITA
Ni
USA
25. 1
Cooper Car Company Cooper T51 Climax L4 USA
Ki

* Megosztva vezetett Prince Bira-val.

Le Mans-i 24 órás autóverseny

szerkesztés
Év Csapat Autó Csapattárs Helyezés
1955   Lotus Engineering Lotus Mk9   Colin Chapman kiesett
1956   Ecurie Ecosse Jaguar D-Type   Ninian Sanderson 1.
1957   Ecurie Ecosse Jaguar D-Type   Ivor Bueb 1.
1959   Ecurie Ecosse Tojeiro   John Lawrence kiesett
1960   Ecurie Ecosse Jaguar D-Type   Bruce Halford kiesett
1961   Border Reivers Aston Martin DBR1/300   Jim Clark kiesett
  1. Retro - Legyen inkább a csapattársam bajnok!. formula.hu, 2015. szeptember 2.
  2. Drivers: Ron Flockhart. grandprix.com, 2012. március 7.
  3. Retro - Aki az F1-ből a fellegekbe vágyott. formula.hu, 2015. június 15.
  4. Ron Flockhart. f1tortenelem.hu, 2015. június 15. (Hozzáférés: 2016. február 2.)

Külső hivatkozások

szerkesztés