RMI–8
Az RMI–8 (Repülő Műszaki Intézet) egy kísérleti vadászrepülőgép, mely X/V kódjelzés alatt 1943–1945 során Marton Vilmos, Marton Dezső és Varga László vezetése alatt folyt kísérleti munka eredménye.
RMI–8 | |
Dioráma egy X/V makettel, jól vissza adja a gép méreteit és formavilágát, de a modell terepminta színösszetétele nem felel meg az akkor használt magyar festési rendszernek | |
Funkció | vadászrepülőgép |
A Wikimédia Commons tartalmaz RMI–8 témájú médiaállományokat. |
Története
szerkesztésA repülőgép a Magyarországon akkor a Rábában gyártott Bf 109G (főként G–6 változat) fő elemeit felhasználó négysebességű, erősen felfegyverzett vadászgépnek készült, mellyel az angolszász és szovjet, vadászgépekkel kísért bombázócsoportokat kívánták támadni. Ilyen értelemben a Me 210 és a Bf 109G harci gépek részleges közös váltótípusa lett volna. A gép egyúttal a magyarországi repülőgép-fejlesztés csúcsa volt.[1]
Mivel erősebb motor nem állt rendelkezésre, két Daimler-Benz DB 605A–1 erőforrást kívántak alkalmazni, toló-húzó elrendezésben, hogy minimalizálják a légellenállást. A német Do 335-el ellentétben azonban a toló légcsavar nem a repülőgép végén helyezkedett el, hanem közvetlenül a motor mögött, így az irányító felületeket két csőszerű tartó hordta. A repülőgép tehát megjelenésében hasonlított így a Saab 21, és a Vampire vadászrepülőgépekre. A két hajtóművel a teljesen fémépítésű repülőgép meglehetősen nagy sebesség elérésére lehetett volna alkalmas, akár 800 km/h vmax is lehetséges lett volna MW50 gyorsítók nélkül is.[2][3]
A hátsó légcsavar miatt a pilóta hagyományos úton nem tudta volna elhagyni a repülőgépet, ezért egy rugós rendszerű katapultszéket építettek be. A jó fordulékonyság (manőverező légi harc) érdekében kis méretűre tervezték a gépet, ezért viszonylag csekély mennyiségű üzemanyagot és fegyverzetet hordozhatott, azaz két géppuska mellett kettő, a szárnyakban lévő gépágyú kapott volna helyet. Fegyverzetét és aerodinamikai sajátosságait figyelembe véve egy rendkívül potens harci repülő lett volna, amely a siker reményében vehette volna fel a harcot a legkorszerűbb ellenséges vadászgépekkel és bombázókkal szemben is, ráadásul a hátsó erőforrás némi védelmet nyújtott volna a találatok ellen a pilótának és az első motornak, ezáltal a típus túlélőképessége magas lett volna.[4]
Az elkészült XV+01 jelzésű prototípus azonban a próbarepülések előtt megsemmisült egy bombázás során 1944. április 13-án, újabb gép elkészítésére a beálló hadi helyzet miatt lehetőség már nem volt és 1945 után a típus hosszú időre feledésbe merült.[5]
A repülőgép vonalvezetése (all-aero.com): [1] Archiválva 2021. április 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
Műszaki adatok[6]
szerkesztés- Feladatkör: elfogó vadászrepülőgép
- Személyzet: 1 fő
- Fesztáv: 11,8 m
- Hossz: 10,2 m
- Magasság: 3,5 m
- Felszálló tömeg: 3800 kg (az adat több hazai kötetben megjelent, de bizonyosan téves, mert egy feltöltött Bf 109G-6 törzs és két DB motor együttes tömege is meghaladja ezt az értéket, a plusz fegyverzet nélkül is 3904 kg)
- Max. sebesség: 800 km/h (elméleti számítások)
- Hatótáv: 1000 km (póttartály)
- Repülési magasság: 11 500 m
- Fegyverzet: 2 db 8 mm-es Gebauer vagy 13 mm-es MG 131 légcsavarkörön át tüzelő géppuska a törzsben, az első motor fölött, 2 db 30 mm-es MK-108-as gépágyú a szárnyakban.
- Motor: 2 db Daimler-Benz DB 605 A-1, 2x1475 LE
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Marton X/V. www.airwar.ru. (Hozzáférés: 2018. július 30.)
- ↑ Comments:. Безумная авиация, 2009. március 28. (Hozzáférés: 2018. július 30.)
- ↑ Dr. Hegedűs Ernő - Ozsváth Sándor (2013): Többfeladatú harci repülőgépek rendszeresítésének hatása a német és magyar repülőipari kapacitások kihasználtságára a második világháborúban. - Katonai Logisztika II. pp. 149-177.
- ↑ „RMI-8 X/V -” (Hozzáférés: 2018. július 30.)
- ↑ RS Models 1/72 Marton X/V Heavy Fighter (angol nyelven). www.internetmodeler.com. (Hozzáférés: 2018. július 30.)
- ↑ Bonhardt Attila - Sárhidai Gyula - Winkler László (1992): A Magyar Királyi Honvédség fegyverzete. Zrínyi, Budapest. pp. 450–451. ISBN 963-327-182-7