Pulszky Ferenc

A jómódú köznemesi származású cselfalvi Pulszky család sarja. Édesapja cselfalvi és lubóczi Pulszky Károly Emmanuel (1756-1841), Sáros vármegyei táblabíró,^[1] édesanyja komlóskeresztesi Fejérváry Apollónia.^[2] Édesapja 1800. február 5.-én I. Ferenc magyar királytól szerzett birtokadományt és a "lubóczi" nemesi előnév adományozásában részesült, amelyet onnantól a "cselfalvi" mögé használt.^[3] Pulszky Ferenc, a tanulmányait Miskolcon, majd Eperjesen kezdte, diplomáját a Pesti Egyetem jogi karán szerezte. Még Eperjesen, életre szóló barátságot kötött Eötvös Józseffel, a későbbi vallás- és közoktatási miniszterrel. Fiatalkorában nagy hatással volt rá anyai nagybátyja Fejérváry Gábor (1780–1851), akivel többször beutazta Európát. A nagybácsi vonzódása a régiségek, műgyűjtés iránt átragadt a fiatal Pulszkyra is.

Az utazások után joggyakornok volt a pozsonyi országgyűlés mellett, ahol megismerkedett a reformkor jelentős alakjaival így Deákkal, Kölcseyvel. Pesten kapcsolatba került olyan irodalmi nagyságokkal, mint Vörösmarty, Bajza vagy Czuczor. 1834-ben Az ügyvédi vizsga letétele után Sáros vármegye aljegyzője volt. 1837-ben újabb utazást tett nagybátyjával Nyugat-Európában. 1839-től Sáros vármegye követe az országgyűlésben.

1844-ben feleségül vette egy bécsi bankár lányát, Walter Teréziát [1819–1866], akitől több gyermeke is született (így Ágost [1846–1901], Gábor Károly [1847–1866], Gyula/Giulio Sándor [1849–1863], Harriet/Henrietta [1850-1866], Károly [1853–1899], Polixénia [1857–1921] és Garibaldi [1861–1926]). 1886-ban feleségül vette Geszner Róza Teréziát [?–1939], aki Pulszky haláláig házastársa volt.

Mielőtt államtitkár lett, 1848. március 24-től április 20-ig az ideiglenes rendőri bizottmány tagja volt. Az első felelős kormányban előbb Kossuth mellett pénzügyi (1848. április 29 – május 3), majd Esterházy Pál, a király személye körüli miniszter mellett államtitkár volt Bécsben 1848 október közepéig, egyúttal államtitkárként szeptember 9-ig a király személye körüli minisztérium adminisztratív vezetője is. Szeptember 9-től október közepéig a király személye körüli minisztérium vezetője volt. Felmentése után visszatért Pestre, ahol a Honvédelmi Bizottmány földmívelés-, ipar és kereskedelmi ügyekkel megbízott tagja volt december 31-ig.^[4] 1849-ben Kossuth Londonba küldte, hogy próbáljon támogatókat szerezni a magyar függetlenségnek. Ez a küldetése ugyan sikertelen volt, de fontos szerepet játszott az emigráns magyarok támogatásában. 1851-1852-ben, miután Kossuth elhagyta Törökországot, csatlakozott hozzá és elkísérte európai, illetve amerikai körútján. Kapcsolatuk az 1860-as években romlott meg, miután Pulszky egyre inkább hajlott a magyarországi kiegyezés támogatására.

Az 1861-es választásokon Sáros vármegyében képviselőnek választották, de ekkor még nem léphetett magyar földre. Eötvös közbenjárására végül 1866-ban Pulszky is hazatérhetett Magyarországra, azzal a feltétellel, hogy nem akadályozza a kiegyezés folyamatát. A feltételt megtartotta, sőt támogatta is Deák politikáját az országgyűlésben, előbb Szentes, majd Szécsény követeként.

Tevékenyen részt vett az Esterházy-képtár és több más külföldi gyűjtemény állami megvásárlásának előmozdításában. Ezen gyűjteményekből jött létre az 1870-es években (Pulszky egyik barátjának, Ráth Györgynek a vezetése alatt álló) Iparművészeti, majd az 1880-as években a Szépművészeti Múzeum jogelődje, az Országos Képtár (melynek igazgatója Pulszky fia, Károly volt).

Maga Pulszky Ferenc, akit a dualizmus kultúrpápájának is neveznek, 1869-től 25 éven át a Nemzeti Múzeum igazgatója volt. Nyugdíjazása után, 1872-től a magyarországi múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője lett. Emellett számos egyéb társaságnál volt vezető (Régészeti Társaság, Országos Magyar Képzőművészeti Társulat) vagy tag (Kisfaludy Társaság, Petőfi Társaság). A Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező (1838), majd rendes (1840), illetve tiszteleti tagja (1841), később igazgató tagja (1873-tól), 1886–1895 között osztályelnöke, végül pedig másodelnöke volt (1895-től haláláig).

Feltehetőleg nagybátyjától és pártfogójától, a szabadgondolkozó Fejérváry Gábortól nyerte az első indíttatást a szabadkőművesség felé vezető útján. Az olasz „Dante Alighieri” nevű páholy vette fel emigrációja alatt 1862-63 körül Torinóban és páholytagsága is segítette széles körű nemzetközi kapcsolatrendszerének kiépítést, többek között Garibaldival és Bakunyinnal. Hamarosan elérte a skót rítus 33. fokát, hazatérése után itthon részt vett a szabadkőművesség újjáélesztésében.

1868-ban az „Einigkeit in Vaterland” (Egység a hazában) angol orientációjú páholy főmestere lett, később megválasztották a „Szent István” páholy örökös tiszteletbeli főmesterének. Az 1870. január 30-án létrejött „Magyarországi Jánosrendi Nagy-páholy” első nagymestere lett, majd az 1886-ban a két nagypáholy (a jánosrendi és Magyarország Nagy-Oriense) egyesülésével létrejött „Magyarországi Symbolikus Nagypáholy” első nagymesterévé vált.^[6].

A magyarországi szabadkőművességen belül primátusa és tekintélye megkérdőjelezhetetlen volt, valóságos kultusz alakult ki körülötte, 15 jánosrendi páholynak volt tiszteleti tagja, a „3 világgolyóhoz” címzett nagy német anyapáholynak a képviselője, s a Bayreuthi Nagypáholynak is tiszteleti tagja^[7] volt.

1875-ben támogatta Hadik-Barkóczy Ilona felvételét az ungvári Egyenlőség páholyba (Magyarország Nagy-Oriense), ezért egy évig nem lehetett nagymester a Jánosrendi Nagypáholyban^[8].

• Aus dem Tagebuche eines in Grossbritannien reisenden Ungarn (Pest, 1837) – Nagy-Britanniai útleírás
• Töredékes észrevételek a Dunaszbályozás s keleti kérdés iránt; Schid Ny., Pozsony, 1840
• Actenstücke zur Geschichte des ungarischen Schutzvereines; Brockhaus, Leipzig, 1847
• The Jacobins in Hungary; or The Conspiracy of the Abbot. A Tale of Austrian Opression, 1-2.; Colburn, London, 1851
• Die Jacobiner in Ungarn oder Die Verschwörung des Abts. Originalroman, 1-3.; Verlags–Comptoir, Grimma–Leipzig, 1851 (Europäische Bibliothek der neuen belletristischen Literatur VI.)
• Francis Pulszky–Theresa Pulszky: White, red, black. Sketches of American society in the United States during the visit of their guests, 1-3.; Trübner et Co., London, 1853 – feleségével közösen kiadott naplójegyzetek az amerikai utazásról
• Francis Pulszky–Theresa Pulszky: Weiss, roth, schwarz. Skizzen aus der amerikanischen Gesellschaft in den Vereinigten Staaten; Fischer, Kassel, 1853
• The tricolor on the atlas; or Algeria and the French conquest; németről angolra ford. Moritz Wagner; Nelson, London–Edinburgh–New York, 1854
• A magyar jacobinusok. Történeti regény, 1-2.; németről ford. Beniczky Emil; Engel-Mandello, Pest, 1862
• Francis Pulski: Un drame en Hongrie; franciára ford. Amédée Pichot; Michel Lévy Freéres, Paris, 1862
• Pulszky Teréz–Pulszky Ágost–Pulszky Ferenc: Regék Olaszföldről; Emich, Pest, 1866
• A magyarországi avar leletekről (Bp., 1874)
• Franz Deák. Ein Charakterskizze; németről ford. Neugebauer László; Wigand, Leipzig, 1876
• Die Krise; Rautmann, Bp., 1878
• A polgárdi ezüst triposz 1879
• A kelta uralom emlékei Magyarországban 1879
• Eszmék Magyarország története philosophiájához (Bp., 1880) Online
• Életem és korom, 1-4.; Ráth, Bp., 1880-1882
• Meine Zeit, mein Leben, 1-4.; Druck Wigand, Stampfel, Pressburg–Leipzig, 1880-1883
• Martinovics és társai (Bp., 1882)
• Felsülés. Vígjáték; Athenaeum, Bp., 1882
• A rézkor Magyarországban (Bp., 1883)
• Számkivetés alatt Olaszországban; Ráth, Bp., 1887
• Publicistikai dolgozatok; Gross, Győr 1888 (Egyetemes könyvtár)
• Ábránd és valóság, 1-3.; Aigner, Bp., 1888
  • 1. Mese a csillagfiról és a királyfiról
  • 2. Jellemrajzok Eötvös, Széchenyi, Deák, Dessewffy Aurél
  • 3. Úti-vázlatok / Visszaemlékezések
• Tanulmányok a népvándorlás korának emlékeiről. I-II. (Bp., 1888-89)
• A magyar pogány sirleletek (Bp., 1891)
• Magyarország archeológiája (I-II., Bp., 1897-98)
• Pulszky Ferencz kisebb dolgozatai (Bp., 1914) (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata)
• Életem és korom, 1-2.; sajtó alá rend., bev., jegyz. Oltványi Ambrus; Szépirodalmi, Bp., 1958 (Magyar századok)

A forradalom és szabadságharc leverése után Angliában írt és adott ki egy regényt a magyar jakobinusokról, amely először 1862-ben jelent meg Magyarországon Beniczky Emil fordításában. Később a Franklin Társulat is kiadta a történeti regényt (1909-ben), melyhez Mikszáth Kálmán írt a szerzőről bevezetőt, s ebben szellemesen ezt írja: "Pulszky Ferencz nem volt regényíró, vagy ha volt, csak annyira volt, amennyire poéta például a hold. A hold ugyanis nem írt egyetlen verset se, hanem annyi versnek a megírására hangolta a költőket, hogy egy kis jóakarattal ő is költőnek vehető, mint ahogy tudóssá vált a bagoly, ott lévén folyton a Minerva lábainál."^[9]

• Borsos József: Pulszky Ferenc arcképe (1841)
• Böhm, Wolfgang: Pulszky Ferenc képmása (1849) – megtekinthető a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Arcképcsarnokában

• Concha Győző: Pulszky Ferencz. Bp, Franklin, 1910. Online
• Lábán Antal 1914: Pulszky Ferenc kisebb dolgozatai. Budapest.
• Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség, a szerző kiadása, Argumentum, 2005.
• Jászberényi József: „Iránta való szeretetünk szilárd és örök” , Kelet, 2004/1, 50-56
• Kupa László 1998: Pulszky Ferenc emlékezete, NMMÉ XXI.
• ↑ Jászberényi 2004: Jászberényi József: A jánosrendi Szent István szabadkőműves páholy története, 2004, Budapest, szerzői kiadás
• ↑ Vári 2014: Vári László: A szabadkőműves Pulszky, Előadás a Magyarországi Nagyoriens, a Pulszky Ferenc Társaság és a Nemzeti Múzeum közös megemlékezésén 2015. október 4-én délután öt órakor a Nemzeti Múzeum nagytermében. (magyar nyelven). Academia.edu
• ↑ Vári 2012: Vári László: Hadik-Barkóczy Ilona és a szabadkőművesek. Aetas, XXVII. évf. 3. sz. (2012) 49–62. o.

• Pulszky Ferencz művei a REAL-EOD-ban
• Pulszky Társaság honlapja
• Sulinet: Egy ifjú liberális Magyarországon
• Pulszky Ferenc: A magyar jacobinusok (MEK)
• Concha Győző: Pulszky Ferencz (MEK
• Pulszky Ferenc. Szabadkőműves Wiki. (Hozzáférés: 2013. január 14.)

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjainak listája (L–R)
• Magyar szabadkőművesek listája