Orlai Petrich Soma

Felvidéki eredetű evangélikus családban született, anyai ágon Petőfi Sándor másod-unokatestvére. Középiskoláit Mezőberényben, Szarvason és Sopronban végezte, Pápán pedig jogi végzettséget szerzett. Tanulmányai egy részét Petőfivel és Jókaival töltötte, hatásukra írogatott is. 1846-tól festészeti tanulmányokat folytatott Bécsben Ferdinand Georg Waldmüllernél, Münchenben Wilhelm von Kaulbachnál, később Rómában és Párizsban. Egy ideig Debrecenben arcképfestésből jól megélt, majd ismét Bécsben telepedett le, de a pesti állandó műtárlat megalakulása után 1855-ben Pestre költözött. 1851-től használta az Orlai nevet, de csak 1853-ban vehette fel hivatalosan. 1854-ben feleségül vette Névery Annát (Ninát). 1861-től az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgató-választmányi tagja, olyan neves festők társaságában, mint Barabás Miklós, Zichy Jenő, Than Mór.^[6]

Bár szellemi erejét a megújuló fejgörcsei folytonosan zsibbasztották, szorgalmasabb festőnk alig volt nála; 1851-től, mikor Szent István ébredése című kompozícióját a műegyesületben kiállította, úgyszólván utolsó napjáig folyton dolgozott.

• II. Lajos király holttestének megtalálása a Csele patakban (1851)
• Búcsú a csata előtt (1853)
• Hagyjátok hozzám jönni a kisdedeket (1854) oltárkép a mezőberényi evangélikus templomban
• Szerelmi dalnok (1855)
• Milton az Elveszett paradicsomot tollba mondja (e műve ihlette Munkácsyt később világhírű Miltonjának megfestésére).
• Kazinczy Ferenc és Kisfaludy Károly első találkozása (1859)
• Záh Felicián (1860)
• Vak Béla (1864)
• Attila és Vigil (1864)
• Attila halála (1867)
• Erzsébet és Mária királynők a novigrádi fogságban (1864)
• Coriolanus (utolsó nagyobb műve)

•  
  Anyám c. festménye, Salkovics Karolina arcképe
•  
  Petőfi Sándor
•  
  Petőfi a szüleinél
•  
  A költő szülei
•  
  Milton Elveszett paradicsomát három leánya körében tollba mondja (1862)
•  
  Salamon királyt anyja megátkozza (1855–1857)
•  
  Perényiné a mohácsi csata után összeszedi a halottakat
•  
  ]] nádor és Tinódi (1855)

Ezeken kívül festett számos arcképet, s megfestette Petőfi Debrecenben című képét, amely a nyomor és nélkülözések napjaiban, fűtetlen szobában, verseit rongyos szalmaszéken írva ábrázolja a nagy költőt. Az ecset mellett a tollat is gyakran forgatta, tanulmányt írt arról a befolyásról, melyet Shakespeare költészete gyakorolt a festészetre, s utolsó éveiben gondosan följegyezte azokat az adatokat, amelyek Petőfire vonatkoznak.

• Bokor József (szerk.). Orlay, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Magyar Protestáns Panteon
• Képzőművészet Magyarországon

• Mezőberény
• Orlai Petrics Soma festményei – TerminArtors.com^{[halott link]}
• Keserü Katalin: Orlai Petrics Soma, Képzőművészeti Kiadó, Bp. 1984.
• Körösi Mihály: Képek Orlai Petrics Soma életéből, Kiadó: magán, Mezőberény, 2005.