Merész Fülöp (gyógypedagógus)

Pályakezdőként a siketek budapesti intézetébe került és mindvégig ott tanított (1907-1933). Szabad idejét tanulmányi célokból rendszeresen külföldön töltötte. Főként Németországban tanulmányozta a gyógypedagógiai intézményeket, részt vett hazai és nemzetközi konferenciákon és publikált. Egyidejűleg a Gyógypedagógiai Tanácsadó logopédusa, a Gyógypedagógiai Intézetek Országos Szaktanácsának tagja és 1923-tól a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola előadó tanára. Beszédpedagógiai munkássága maradandó, a német szakirodalomban ma is idézett szerző.

• A siketnémák gondolkodása és beszéde. M. Siketnéma-oktatás, 1921. 1-8. 2-6. 9-10. 2-6.;
• A siketnémák beszédjének ästhetikája. Magyar Siketnéma-oktatás, 1923. 11-12. 40-46., 1924. 1-3. 2-9.;
• Új beszédtani eljárások. Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1924. 10-12. 27-31. 1925. 1-3. 6-11. 4-6. 36-41., 7-10. 1-7.;
• Blick in die Zukunft des Bildungswesens Gehörloser. in: Samuel-Heinicke-Jubiläums-Tagung. Leipzig, 1927. 164-185.;
• A tanterv tana. Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1928. 10. 149-162.;
• A siketek számtantanításának módszertana. in: Schnell J. (szerk.): Psychologiai tanulmányok prof. dr. Ranschburg Pál tiszteletére. Budapest, 1929. 183-192.

• Gordosné Szabó Anna: Merész Fülöp. In: Pedagógiai Lexikon. 2. köt. Főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván. Budapest, Keraban Könyvkiadó. 1997. 459. p.
• Merész Fülöp^{[halott link]}

• Puha L.: Merész Fülöp. Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1933. 1-2. 31-32.;
• Löwe A.: Hörgeschädigtenpädagogik international. Heidelberg, 1992. 215.

1. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html