Mekis József

(1910-1984) vas- és fémesztergályos, politikus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. február 18.

Mekis József (Budapest, 1910. március 10.Budapest, 1984. február 11.) vas- és fémesztergályos, politikus.

Mekis József
Született1910. március 10.
Budapest
Elhunyt1984. február 11. (73 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • politikus
  • esztergályos
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1949. május 15. – 1953. május 7.)
  • a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja (1951. május 15. – 1953. július 3.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1953. május 7. – 1956)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1956 – 1958. szeptember 26.)
  • Magyarország munkaügyi minisztere (1957. január 26. – 1957. május 9.)
  • miniszterhelyettes (1957. január 26. – 1966. szeptember 29., Munkaügyi Minisztérium)
  • elnök (1966–1984, Szakszervezetek Országos Tanácsa)
KitüntetéseiKossuth-díj (1948)
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Az elemi után a vas- és fémesztergályos szakmát tanulta ki. 1926-tól a Hofherr gyár alkalmazta szakmunkásként, amelynek 1945-ben párttitkára lett. 1932-ben belépett a Vasas Szakszervezetbe, 1944-ben a Magyar Kommunista Pártba. 19461948-ban a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. acélgyárának volt a vezérigazgatója, 1948–1950-ben a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára (1952 és 1954 között elnöke), 1950–1953-ban a Csepel Vas- és Fémművek igazgatója, 1954–1955-ben a SZOT elnöke volt.

1946 és 1948 között az MKP KB póttagja, 1948-tól az MDP KV tagja. 1952-ben a Vasas Szakszervezet elnökévé választották. 1951. május 15-től 1953. július 3-ig az Elnöki Tanács tagja, 1953. július 3-tól 1955. április 18-ig az országgyűlés alelnöke, 1955. április 18-tól 1956. október 24-ig a Minisztertanács elnökhelyettese, 1957. január 26-tól 1964. június 5-től munkaügyi miniszterhelyettes (január 26-tól május 9-ig a minisztérium megbízott irányítója), 1964. június 5-től 1966. szeptember 29-ig pedig a munkaügyi miniszter első helyettese volt. 1966. szeptember 29-én nyugdíjazták, haláláig a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának elnöki tisztségét töltötte be.

Díjai, elismerései

szerkesztés

Kossuth-díj (1948)

Emlékezete

szerkesztés

A Fiumei Úti Sírkertben, a nagy munkásmozgalmi parcellában temették el.[1]

  • Megvédjük a békét: Révai József beszéde. Jóboru Magda megnyitója és zárszava, Mekis József, Bereczky Albert, stb. hozzászólásai. 1949. márc. 25-én; Magyar Értelmiség Nemzeti Bizottsága, Bp., 1949
  1. 06.2 12-0 Nagy munkásmozgalmi parcella. fszek.hu (Hozzáférés ideje: 2016. február 21.)

További információk

szerkesztés
  • Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–2004. Az 1987–2004 közötti időszakot feldolgozta és sajtó alá rendezte Hubai László. 5. bővített és javított kiadás. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2004. ISBN 963-05-8106-X  
  • Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. 4. átd., bőv. kiad. Szerk. Hermann Péter. Budapest, Kossuth, 1981.
  • Magyar nagylexikon I–XIX. Főszerk. Bárány Lászlóné et al. Budapest: Akadémiai; (hely nélkül): Magyar Nagylexikon. 1993–2004. ISBN 963-05-6611-7  
  • Révai új lexikona I–XIX. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1996–2008. ISBN 963-901-594-6  
  • neb.hu