Magyarkéc

Margittától északra, Szalacs, Szilágypér és Genyéte közt fekvő település.

Magyarkéc nevét 1397-ben már említette egy oklevél Kech néven, mint a Csáky család birtokát.

1406-ban Gecz, 1421-ben Keech, 1475-ben Eghazaskeecz, 1913-ban Magyarkécz néven írták. 1642-ben I. Rákóczi György birtokaként említették. 1851-ben a Károlyi család, majd gróf Károlyi Gyula örököseinek birtoka lett. A Károlyiaknak a 19. század elején híres pálinkafőzőj��k volt itt, valamint ekkor még a Rákóczy-korból, egy kb. 500 négyszögöl kiterjedésű pincze is megtalálható volt itt. A község lakosainak egy része orosz települtekből állott, akik az idők folyamán teljesen megmagyarosodtak. A település régi helynevei: Malomhely, Vajdakert és Csókáj nevű dülők elnevezései a 20. század elején még közismertek voltak. A községhez tartoztak még Fancsal, Gyugyori és Cserépszin puszták is. 1910-ben 1057 lakosából 643 magyar, 411 román volt. Ebből 73 római katolikus, 486 görögkatolikus, 471 református volt. 2002-ben 1145 lakosból 593-at (52%) regisztráltak magyarként. A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Margittai járásához tartozott.

• Református temploma – 1863-ban épült az ősi egyház helyén.
• Görögkatolikus temploma – 1872-ben épült.

• Bihar vármegye és Nagyvárad. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1901.  
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.