Magyar Sion

Magyar Sionnak nevezik képletesen Esztergom városát, amennyiben benne székel Magyarország hercegprímása, mint a magyar katolikus egyház feje.

Magyarországon az egyházi és iskolai lapok sorát a Magyar Sion nyitotta meg, amelyet Gyarmathy János szerkesztett 1838-tól Pesten; a II. félévben Szionra változtatta a címét és 1840-ben megszűnt Anastasia című melléklapjával együtt.

A nevezetesebb Magyar Sion katolikus egyháztörténeti folyóirat volt 1863 és 1904 között. Knauz Nándor alapította. Célja volt: kutatni a magyar egyház múltját, monográfiákban feltüntetni annak egyes jelenségeit stb., hogy ezeknek segítségével a magyar egyháztörténelmet meg lehessen írni. Knauz Nándortól 1870-ben Zádori János és Fraknói Vilmos vették át a szerkesztését és az egyházirodalomra is kiterjedő folyóirat nevét Új Magyar Sionra változtatták. 1887-től ismét a régebbi címet használták. Szerkesztője Kereszty Viktor dr. volt, akinek Prohászka Ottokár, Walter Gyula dr. és egy időben Horváth Ferenc dr. segítettek. A Magyar Sion Repertoriumát a folyóirat 30 éves fennállása alkalmából Kereszty Viktor dr. állította össze.

1934 és 1944 októbere között hetilapként jelent meg.

2007-ben egyházi tudományos folyóiratként újraindult; évente két szám jelenik meg. A szerkesztőség Esztergomban a Szent Adalbert Központban működik.^[1]

• Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014. ISBN 963-361-626-3   [1]
• A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X  

• szentadalbert.hu/magyarsion – a lap hivatalos weboldala
• epa.oszk.hu/magyar_sion – a lap letölthető formátumban
• katolikus.hu – cikk a lap (újra)indulásáról (2007-03-27)
• A Magyar Sion és az Új magyar Sion (1863–1904) repertóriuma; összeáll. Saliga Irén; PPKE BTK Szlavisztika – Közép-Európa Intézet Szt. Adalbert Közép-Európa Kutatócsoport, Piliscsaba–Esztergom, 2007 (Pons Strigoniensis. Fontes)