A müezzin az iszlám vallásban a mecsetnek az az alkalmazottja, aki az imára hívó szöveget (adzán) elénekli a pénteki közösségi ima, valamint a napi ötszöri – hajnali, déli, kora délutáni, napnyugtakori és esti – imádság (szalát) előtt.

Bilál ibn Ribáh, az első müezzin, akit Mohamed próféta bízott meg az imára hívással

Míg a zsidók sófárt, a keresztények pedig harangot, a muszlimok énekhangot használnak az imára híváshoz. A müezzint erényes természete alapján választják ki erre a feladatra.

A kis mecsetekben az ajtóban vagy a fal mellett állva, a nagyokban a minaretről énekli el szövegét. Sorban elfordul mind a négy égtáj felé: keletre, nyugatra, északra, délre. Minden irányba ezt kiáltja:

„„Allah a legnagyobb! (Allah akbár).
Tanúsítom, hogy nincs más isten, csak Allah.
Tanúsítom, hogy Mohamed Allah prófétája.
Gyertek imádkozni!
Gyertek az üdvösségre!
Allah a legnagyobb.
Nincs más isten, csak Allah.”

A síitáknál a müezzin a „Gyertek az üdvösségre!” szavak után hozzáteszi:

„„Gyertek a legjobb munkára![1]

Etimológia

szerkesztés

Az eredeti arab muaddzin (مؤذن – mu’aḏḏin) kifejezés török közvetítéssel került a magyar nyelvbe.

A Wikimédia Commons tartalmaz Müezzin témájú médiaállományokat.