Louis Aragon válogatott versei

A kötethez írt Utószóban Somlyó György Aragon költészetében (1963-ig) négy korszakot különböztet meg, és a kötet anyagának beosztása is ehhez igazodik.

Az első a lázadó fiatal költő korszaka, melynek során Apollinaire-től indulva a dadaizmuson át eljut a szabad képalkotásra épülő, a prózát és a verset összemosó szürrealista művekig. A lázadó korszakot hosszan tartó szellemi vívódás, alkotói válság követte, valamint az életét és további költészetét meghatározó találkozása Elsa Triolet-vel (1928), későbbi feleségével, a híres Elza-versek ihletőjével.

A szürrealizmussal való szakítást „a személyi illegalitás és legszélesebb körű költői hatás korszaka” követi. Ez a fasizmus és az idegen hódítás elleni küzdelem (az ellenállás, a Resistance) időszaka. Ekkor születnek a hagyományos formákat követő, az olvasók legszélesebb köreiben közvetlen hatásra törekvő nagy költeményei; két legismertebb ellenállási verseskönyve az Elza szeme (Les Yeux d'Elsa) és a Szívszakadásig (Le Crève-cœur). Utóbbi kötetben jelent meg az Elza a tükör előtt, melyet Lengyel Balázs kritikus az életmű kulcsversének nevez.^[1]

Aragon működése mindig összekapcsolódott a politikával, és ő volt az, aki a szocialista realizmus igényével lépett fel Franciaországban. Költészetének a háború utáni a legkevésbé jelentékeny korszaka (1945–1954), ekkor csak két kisebb verseskönyve jelenik meg. Ez a közvetlen politikai szerepvállalás és a realista nagyregények írásának ideje.

A következő évtizedet (1963-ig) „a nagylélegzetű önéletrajzi költemények korszakának lehet nevezni.” Külön-külön kötetben közreadott nagy poémái: A szem és az emlék, A befejezetlen regény, az Elza, A költők és az Elza bolondja (az utóbbiból a kötetben három részlet olvasható) a legátfogóbb szintézist jelentik költői pályáján. A szürrealista szabadvers valamint „a hagyományt újjáteremtő szabályos forma és történelmi konkrétság egy, az eddiginél bonyolultabb és nagyobbszabású költői realizmusban forr össze, ahogy ifjúság és öregség a mindkettőt egyformán átizzító szerelem témájában…”^[2]

• Üldözött üldöző (Persécuté persécuteur)
• Szívszakadásig (Le Crève-cœur)
• Megint szívszakadásig (Le Nouveau Crève-cœur)
• A szem és az emlék (Les yeux et la mémoire)
• Befejezetlen regény (Le Roman inachevé)
• Elza (Elza)
• A költők (Les Poètes)
• Elza bolondja (Le Fou d'Elsa)

Mindegyik ciklus elején (az utolsó kivételével) az adott költői korszakot jellemző rövid prózai szemelvények olvashatók magától Aragontól, illetve méltatása egy-egy kortársától.

• Louis Aragon válogatott versei. Válogatta, szerkesztette és az utószót írta: Somlyó György. (Európa Kiadó, Budapest, 1964)
• Louis Aragon versei. Legeza Ilona honlapja.
• Lengyel Balázs: Elza és Aragon, avagy vázlat Aragonról egy Elza-vers ürügyén (1968)