Okság
| Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Az okság[1] vagy kauzalitás (néha oksági összefüggés, ok–okozati összefüggés vagy okozati összefüggés néven is említik) jelentése valamely végső okra vonatkozó, okozati viszonyban lévő dolog vagy jelenség; filozófiai kategória, olyan egymással összefüggésben lévő események jelölésére, amelyben az egyik esemény (az ok) kiváltja a másikat (az okozatot).[2] Az okság összefüggése a büntetőjognak is az egyik alapvető fogalma. (Az okságot gyakran nevezik ok-okozati összefüggésnek is; régiesen kauzális nexus).
A filozófiában
szerkesztésA filozófia területén az okozati összefüggés két vagy több jelenség, történés, hatás, dolog között állhat fenn, amelyben valamely jelenség (stb.) kiváltó vagy végső oka egy vagy több másik jelenségnek (stb.).
A jogban
szerkesztés- A büntetőjogban az okságnak döntő szerepe van a bűnösség megállapításában.
- A polgári jogban az okozati összefüggés a kár megtérítésénél úgy jut szerephez, hogy a jogellenes magatartás és a kár között okozati összefüggésnek kell fennállnia.
A teológiában
szerkesztésPlatón formáló elvnek az ideákat tekintette, ebből fejlesztette ki Arisztotelész a négy okról (mozgás, anyag, forma, cél) szóló klasszikus tanítását, amelyet aztán átvett a skolasztikus filozófia, leginkább Aquinói Szent Tamás.
Az irányítástechnikában
szerkesztésA generált kimenőjel egy adott időpontban nem függ a bemenőjel jövőjétől. Ha a kimenőjel csak a bemenőjel múltjától függ, akkor a rendszert szigorúan kauzálisnak nevezzük.[3]