Königsberg-Devau repülőtér

A repülőtér a Königsberg központjától 1,5 km-re északkeletre található Devau falu, majd később városrész mellett, a városból Labiau (ma Polesszk – Полесск) és Tilsit (ma Szovjetszk – Советск) felé kivezető Labiauer Straße (ma Jurij Gagarin utca – Ул. Юрия Гагарина) mentén található.

Königsberg 1920-ban megnyílt légikikötője egyike volt a világ első polgári repülőtereinek. A várostól északkeletre fekvő Devau falu mellett található egykori porosz katonai gyakorlóteret már az I. világháború folyamán alakították át repülőtérré. A háborút lezáró 1919-es versailles-i béke értelmében az ún. „lengyel (vagy danzigi) korridor" által a birodalom többi részétől elválasztott Kelet-Poroszország számára stratégiai fontosságúvá vált a polgári légiközlekedés beindítása. Az 1922-23 között Hans Hopp építész tervei szerint a kor dekoratív expresszionista stílusában megépült a repülőtér főépülete, melyet 1924-től már villamosvonal is kiszolgált. A belföldi Königsberg–Danzig–Berlin járatok elindulása után 1922-ben megindult a Szovjetunió első nemzetközi légiösszeköttetése a Moszkvát Szmolenszken és a litvániai Kaunason át Königsberggel összekötő vonalán, amely 1936-os beszüntetéséig heti kétszer tette meg az akkori körülmények közt szokatlanul hosszúnak számító több mint 1200 km-es távolságot. 1928-tól megindult a légiközlekedés Berlin és Leningrád között Danzig, Königsberg, Riga és Tallinn érintésével. Mindkét járatot a közös szovjet-német Deruluft légitársaság üzemeltette. 1926-tól a Deutsche Luft Hansa (a későbbi Lufthansa) légitársaság is járatokat létesít Königsbergből Danzigon át Berlinbe és Tilsiten át Memelbe, illetve megindul a Berlin-Königsberg éjszakai repülőjárat, mely a világon elsőként kivált egy éjszakai vonat járatot, ebben az esetben a Deutsche Reichsbahn Berlin-Königsberg éjszakai járatát. A II. világháború kitörésével folyamatosan ritkított járatok közül 1944-re már csak a berlini közlekedett. A háborús harcokban súlyosan megrongálódott repülőteret a szovjetek már nem használták a Kalinyingrádra átnevezett, immár szovjet város fő légikikötőjeként. Devau ma sportrepülőtérként szolgál, Kalinyingrád reptere ma a várostól nyugatra, Hrabrovo település mellett üzemel.

1930-ra Königsberg már Németország belföldi és nemzetközi légiforgalmának keleti kapujaként számos fontos légifolyosó metszéspontjában fekszik:

• 3a vonal: Berlin – Danzig – Königsberg – Kaunas (Kowno) – Szmolenszk – Moszkva
• 3b vonal: Berlin – Danzig – Königsberg – Tilsit – Riga – Tallinn (Reval) – Leningrád
  • 1937/39: Berlin – Danzig – Königsberg – Tilsit – Riga – Tallinn – Helsinki
• 4b vonal: Berlin – Danzig – Königsberg
• 137-es vonal: Berlin – Stolp – Danzig – Marienburg – Elbing – Königsberg – Insterburg

• Ezen cikk részben a német nyelvű Wikipédia Flughafen Devau című cikkje alapján készült
• Ludwig von Baczko: Versuch einer Geschichte und Beschreibung von Königsberg. Königsberg 1804.
• Hans Behrendt: Luftkreuz Königsberg-Devau. 1954.
• Maria Biolik: Hydronymia Europaea, Die Namen der fließenden Gewässer im Flußgebiet des Pregel. Stuttgart 1996, ISBN 3-515-06933-X.
• Grasilda Blažiene: Hydronymia Europaea, Sonderband II, Die baltischen Ortsnamen im Samland. Wolfgang Schmid Hrsg., Steiner Verlag, Stuttgart 2000, ISBN 3-515-07830-4.
• Fritz Gause: Königsberg in Preußen. Rautenberg, Leer 1987, ISBN 3-7921-0345-1.
• Georg Gerullis: Die altpreußischen Ortsnamen. Berlin/ Leipzig 1922.
• Heinz J. Nowarra: 60 Jahre deutsche Verkehrsflughäfen. Hoffmann, Mainz 1969.
• Karl Ries, Wolfgang Dierich: Fliegerhorste und Einsatzhäfen der Luftwaffe. Motorbuch Verlag, Stuttgart 1993, ISBN 3-613-01486-6.