Jakabfalvy Gyula

Jakabfalvy Ferenc megyei aljegyzőnek és thuriki Thuránszky Teréziának fia. Tanulmányait Lőcsén, Késmárkon, Eperjesen, Sárospatakon és a pesti egyetemen végezvén, letette az ügyvédi vizsgát. Az 1848-49. évi szabadságharcban mint honvédtüzér vett részt és sebet is kapott. 1867-ben királyi táblai fogalmazó, 1889-ben táblai bíró, 1892-ben kúriai bíró volt; később nyugalomba vonult.

Nevét, úgy a többi Jakabfalvyakét is többször Jakabfalvaynak írják.

Cikkei a Pesti Hirnökben (1861. 29. sz. Választási qualificatio), a Sürgönyben (1862. 111. és 115. sz. Két fejedelmi arczkép jogi keretben, 115., 116., 121. sz. könyvism.), a Nővilágban (1862. A nők befolyása a társadalomra), az Ország-Tükrében (1864. Hermogenes egy csodálatraméltó szónok emléke), a Főv. Lapokban (1864. Pope a franczia kritika törvényszéke előtt), a Törvényszéki Csarnokban (1867. 77. és köv. sz. A codificatio alkalmából, 1869. jan. 8. és 12. könyvism.); a Jogtudományi Szemlében (1869. Igazságszolgáltatásunk reformkérdéséhez).

• Xenophon mint államgazda. Pest, 1862.

Kiadta nagybátyjának Jakabfalvy Andrásnak Egyházi politika c. munkáját (Bpest, 1886) és életrajzot is írt hozzá.

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában