Iszap

Az iszap olyan a vízben lebegtetett hordalékból kiülepedő vagy a jégár alatt szállított laza üledék, amely tömegének több mint a fele kőzetliszt. Az iszapok kötöttsége szerint megkülönböztetjük a vízben széteső, laza aleuritot az erősebben kötött, tömör aleurolittól. Ezek neve a görög aleuron (= liszt) és lithosz (kő) szavak összevonásából származik. Az aleurit még egyértelműen laza üledék, az aleurolitot már üledékes kőzetnek tekinthetjük.

Keletkezése, üledékföldtani csoportosítása

A törmelékesnek nevezett szemcsék közül a homok és az kőzetliszt zömmel a fizikai, az agyag a kémiai mállás terméke. Ezeket a szemcséket vagy a szél vagy a víz elszállítja eredeti helyükről (előfordul, hogy e két folyamat többször is váltja egymást). A lerakott, laza üledék szövetét, szerkezetét döntően meghatározza, hogy milyen szállító közegből ülepedett ki, és ennek megfelelően máshogyan is nevezzük őket: a szélfútta, zömmel kőzetliszt méretű szemcsékből álló üledék a lösz; a vízből ülepedő, zömmel kőzetliszt méretű szemcsékből álló üledék az iszap. Lerakódásuk környezete szerint megkülönböztetünk:

folyóvízi,

A Nagy-Küküllő partfala Székelykeresztúrnál

tavi,
glaciális,
tengerparti és
sekélytengeri

iszapokat.

Szemcsék és kötőanyag

A törmelékanyag mállása a vízi szállítás közben folyamatos, ezért a vízből lerakódott üledékben túlsúlyba kerülnek a kémiai mállásnak leginkább ellenálló ásványok:

Járulékos ásványok:

Az iszap pórusaiban (szemcseközi terében) kiváló másodlagos ásványok összeragasztják, összekötik a törmelékes szemcséket, ezért ezeket az iszapból keletkező aleurolit kötőanyagának (cementjének) nevezzük. Az aleurolit kötőanyagában a leggyakrabban az alábbi ásványok fordulnak elő:

agyagásványok,
karbonátásványok,
kova,
vas-oxi-hidroxidok,
szulfátásványok,
szerves anyagok.

Kémiai összetétele

Ásványtani összetételéből adódóan az iszap legjelentősebb kémiai összetevője a szilícium-dioxid. Az alumínium jellemzően a törmelékes szilikátokban (főleg a földpátokban) és az agyagásványokban fordul elő, a vas a színes szilikátokban (amfibolok, piroxének), az opak ásványokban (magnetit, ilmenit, hematit) és a cement oxi-hidroxidjaiban, a magnézium a kloritban és a dolomitban, a kalcium kisebbrészt törmelékes kalcitszemcsékben, nagyobbrészt a meszes cementben. A nátrium többnyire nagyobbrészt földpátokban és kisebbrészt agyagásványokban, a kálium nagyobbrészt agyagásványokban és kisebbrészt a káliföldpát maradványaiban van jelen; a kén főleg piritben, anhidritben és gipszben lehet.

Iszap a talajmechanikában

Ugyancsak az iszap megnevezést használjuk talajok szemnagyság szerinti osztályozásakor a 0,063 és 0,002 mm közötti szemnagyságú frakcióra. A talajmegnevezések sorában a homok (2 mm–0,063 mm) és az agyag (0,002 mm-nél kisebb) között foglal helyet.

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Iszap témájú médiaállományokat.

Balogh Kálmán et al.: Szedimentológia II. (Akadémiai Kiadó, 1991) 181-182. o.
MSZ 14043-2:2006 Talajok megnevezése talajmechanikai szempontból