Horváth János (filológus)
(1911–1977) magyar klasszika-filológus, irodalomtörténész, egyetemi tanár
Ifj. Horváth János (Budapest, 1911. október 7. – Budapest, 1977. február 3.) Kossuth-díjas (1955) magyar klasszika-filológus, irodalomtörténész, egyetemi tanár.
| Horváth János | |
| Született | 1911. október 7.[1] Budapest |
| Elhunyt | 1977. február 3. (65 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1935) |
| Kitüntetései | Kossuth-díj (1955) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (37/2-1-68)[2][3] |
| Tudományos pályafutása | |
| Tudományos fokozat |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztés1935-ben diplomázott a Budapesti Tudományegyetemen. 1941-ben doktorált.
1938-tól a Budapesti Egyetemen volt előadó. 1941-1942 között a müncheni egyetemen tanult középkori latin filológiát. 1962-től az ELTE tanára volt. 1972-től a latin tanszék vezetője volt Budapesten.
Főleg a magyarországi latin irodalommal foglalkozott, e területen úttörő munkásságot fejtett ki.
Művei
szerkesztés- Calanus püspök és a Vita Attilae (1941)
- Árpád-kori latin nyelvű irodalmunk stílusproblémái (1954)
- Legrégibb magyarországi latin verses emlékeink (1956)
- A Gellért-legendák forrásértéke (1958)
- P. mester és műve (1966)
- Hess András: Chronica Hungarorum (műfordítás, 1973)
- Középkori kútfőink kritikus kérdései (szerkesztő, 1974)
- Anonymus és a Kassai kódex (1974)
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 963-8607-10-6
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? könyvkuckó kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
