Herbert Baker

angol építész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. január 18.

Sir Herbert Baker (Cobham, Kent, 1862. június 9. – Cobham, 1946. február 4.) angol építész, számos háborús emlékmű tervezője.

Sir Herbert Baker
Született1862. június 9.
Cobham, Kent
Elhunyt1946. február 4.
Cobham
Állampolgárságabrit
Nemzetiségeangol
HázastársaFlorence Edmeades
GyermekeiAnn
Henry
Allaire
Alfred
SzüleiThomas Henry
Baker Frances Baker
Foglalkozásaépítész
IskoláiTonbridge School
Kitüntetései
  • Knight Commander of the Order of the Indian Empire
  • Fellow of the Royal Institute of British Architects
  • honorary doctor of the University of the Witwatersrand
  • Knight Bachelor (1926)
  • Royal Academician (1927)
  • Royal Gold Medal (1927)
SírhelyeWestminsteri apátság
A Wikimédia Commons tartalmaz Sir Herbert Baker témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Magánélete

szerkesztés

1862. június 9-én született Thomas Henry Baker és Frances Baker fiaként. Tizenegy testvére volt. A Tonbridge Schoolban tanult, majd a nagybátyjánál, Arthur Bakernél volt fizető segéd. Járt órákra a Királyi Akadémia építészeti társaságához. Egy ideig Sir George Gilbert Scott, a viktoriánus gótika kiemelkedő alkotójától tanult.[1][2] 1904. június 21-én feleségül vette Florence Edmeades-t, és a frigyből négy gyerek született: Ann, Henry, Allaire és Alfred.[2]

Pályafutása

szerkesztés

Tanoncévei befejezése után, 1882-ben Ernest George és Harold Peto építészirodájában helyezkedett el. Az akadémia Burlington House-i intézményében szerzett építészvégzettséget, és megkapta az Aspitel-díjat. Ezután az európai kontinensen tanult tovább.[1] 1890-ben megnyitotta saját irodáját Gravesendben.[3] Két év múlva Dél-Afrikába utazott, hogy segédkezzen egyik bátyjának egy gyümölcsöst vásárolni.[1]

A következő húsz évet ott töltötte, és számos közintézményt, vallási célú épületet és magánházat tervezett. Első épületét 1983-ban tervezte James Rose-Innes igazságügy-miniszternek, majd megismerkedett Cecil Rhodes-zal, aki megbízta a háza, a Groote Schuur átépítésével. Két év múlva közös céget alapított Francis Masey angol építésszel. Irodájuk építette a fokvárosi Szent György-katedrálist. Baker később megtervezte a városi klubot és Rudyard Kipling nyári otthonát.[1] A második búr háború befejezése után Johannesburgba költözött, és az ��jjáépítésen dolgozott.[3][4]

1912-ben csatlakozott Edwin Lutyenshez Indiában, ahol a Delhibe tervezett új kormányzati épületeken kezdett dolgozni. Rövidesen megromlott a kapcsolata Luytensszel, amikor kiderült, hogy tervezett épületei rontják a rálátást a társa által épített alkirályi palotára és a törvényhozásra. Luytens később, a waterlooi csatára utalva saját Bakerloo-jának nevezte az esetet.[3]

Ezt követően Herbert Baker számos temetőt, emlékhelyet tervezett a nemzetközösségi hadisírokat gondozó bizottságnak (Imperial War Graves Commission) Belgiumban és Franciaországban.[3] Dolgozott Kenyában is.[2] Miután visszaköltözött Londonba, a Barton Streeten nyitott irodát abban az épületben, amelynek a felső szintjén Thomas Edward Lawrence lakott. 1926-ban lovaggá ütötték.[2]

Több épületet emelt az Egyesült Királyságban, közülük néhány vegyes fogadtatást kapott, így a londoni India-ház és Dél-Afrika-ház. Ő tervezte Millicent Fawcett emlékművét. A Bank of England átépítése tönkretette reputációját, mivel túl sok korábbi elemét semmisítette meg a John Soane által tervezett épületnek. Hamvait a Westminsteri apátságban helyezték örök nyugalomra, és az esperes a Nemzetközösség építészeként emlékezett rá..[3]

Híresebb munkái

szerkesztés

Baker alkotásai

szerkesztés