Firmin Boissin
Simon Firmin Boissin (Vernon, 1835. december 17. – Ardèche megye, 1893. július 13.) francia katolikus író, újságíró,[4] rózsakeresztes volt. Az 1866 és 1901 között megjelent Le Messager de Toulouse napilap[5] főszerkesztője, a Jan de la Lune novella írója.[6][4]
Firmin Boissin | |
Született | 1835. december 17.[1][2] |
Elhunyt | 1893. július 13. (57 évesen)[1][2] |
Álneve | Simon Brugal |
Állampolgársága | francia |
Foglalkozása | |
Iskolái | Montpellier-i Egyetem |
Kitüntetései | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Firmin Boissin témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztésEgyházi iskoláit Aubenasban és Viviers-ben végezte. A Montpellier-i Egyetemen szerzett bölcsész diplomát, mely után nyelvtantanárként dolgozott Cavaillonban és Avignonban. Később egy rövid ideig Spanyolországban élt, ahol az írói pálya mellett döntött.
Visszatérve, Párizsban, a Bibliothèque de l'Arsenal könyvtárban helyezkedett el, ahol egy földije, Paul-Mathieu Laurent (1793-1877) volt a kurátor. Itt magazinoknak, folyóiratoknak írt cikkeket, és ahol első műveit is kiadta Simon Brugal[* 1] álnéven.[7]
1871-ben a toulouse-i Le Messager de Toulouse szerkesztője lett. Habár élete nagy részét innentől Toulousban töltötte, kapcsolatban maradt szülőföldjével, a történelmi Vivarais régióval, ahol számos történelmi témájú novellát írt, melyek közül a legismertebb a Jan de la Lune, mely ellenforradalmi témájú. E mellett irodalomkritikusként is tevékenykedett.[8]
1887-ben Toulouse-ban az - 1694-ben alapított, 40-fős - Académie des jeux floraux nevű irodalmi akadémia 38. székének birtokosává választották.[9]
Rózsakeresztesség
szerkesztésMindemellett tagja volt a Rózsakeresztes Rendnek.[10] A Rend toulousi perjele[* 2], illetve a Rend kommendátora[* 3] és a 14-ek Tanácsának elöljárója[* 4] volt.[11] Boissin avatta tagjaik közé 1858-ban Joséphin Péladan bátyját, Adrien Péladant.[12]
Rajta kívül még két rendtag neve maradt fent: Vicomte de Lapasse és a titokzatos Arcade d'Orient, mely utóbbi szabadkőműves terminológia lehet.[13]
Firmin Boissint e mellett kapcsolatba hozzák egyrészt a szabadkőművességgel, másrészt pápapárti attitűddel.[13] Erre utalhatnak a kitüntetései is.
Utolsó évek
szerkesztésFirmin Boissin látási problémákkal küzdött, ezért visszavonult szülőföldjére, Ardèche megyébe. Unokatestvére, Camille Vielfaure megyei képviselőházi tag volt ebben az időszakban.[14] Itt érte a halál 1893-ban, 58-évesen.[10] Az ugyanebben az évben alapított Revue du Vivarais közreműködőként tünteti fel őt.[15]
Művei
szerkesztés- 1867 : Opinion d'un catholique sur les idées de Madame Aubray (francia nyelven). Párizs: bureau du mémorial catholique [1867]
- 1868 : Nos prédicateurs – Portraits et silhouettes (francia nyelven). Párizs: bureaux du journal des villes et campagnes [1868]
- 1868 : Études artistiques – Salon de 1868 (francia nyelven). Párizs: Douniol [1868]. Hozzáférés ideje: 2020. január 29.
- 1868 : L'œuvre d'une libre croyante (francia nyelven). Párizs & Toulouse: P. Daffis [1868] (1875)
- 1869 : Des étrennes du point de vue symbolique (francia nyelven). Orléans: Ainé [1869]
- 1869 : Visionnaires et illuminés (francia nyelven). Párizs: Liepmannssohn et Dufour [1869]. Hozzáférés ideje: 2020. január 29.
- 1875 : Restif de la Bretonne (francia nyelven). Párizs: Paul Daffin [1875]
- 1878 : Le Vivarais et le Dauphiné aux Jeux floraux de Toulouse [archivált változat] (francia nyelven). Vienne: E.-J. Savigné [1878]. Hozzáférés ideje: 2020. január 30. [archiválás ideje: 2020. január 30.]
- 1879 : Frédéric Mistral et les Félibres (francia nyelven). Vienne: E.-J. Savigné [1879]. Hozzáférés ideje: 2020. január 29.
- 1883 : La Jacquerie dans le Vivarais de 1789 à 1793 (francia nyelven). Nantes: Vincent Forest et Émile Grimaud [1883]. Hozzáférés ideje: 2020. január 29.
- 1883 : Un épisode de la Révolution dans le Bas-Vivarais (francia nyelven). Vincent Forest et Emile Grimaud [1883]
- 1885 : Les Camps de Jalès (francia nyelven). P.-Ch. Hervé [1885] (1896)
- 1887 : Jan de la Lune, Anthologie Contemporaine V. (francia nyelven) [1887]. Hozzáférés ideje: 2020. január 29.↑ Lune:
- 1888 : Le paysan dans la littérature contemporaine (francia nyelven). secrétariat de la société d'économie sociale [1888]
- 1889 : Le Schisme constitutionnel dans l'Ardèche (francia nyelven). Lafont-Savine [1889] (1977)
- 1890 : Excentriques Disparus (francia nyelven). Bassac: Plein chant [1890] (1995). Hozzáférés ideje: 2020. január 29.
Megjegyzések
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b GeneaStar
- ↑ a b c http://www.lebistrotdelarosecroix.com/2018/12/firmin-boissin-un-clin-d-oeil-de-la-rose-croix-toulousaine.html
- ↑ a b Simon Firmin Boissin (francia nyelven). gw.geneanet.org . (Hozzáférés: 2020. január 29.)
- ↑ Le Messager de Toulouse (Toulouse) (francia nyelven). data.bnf.fr . (Hozzáférés: 2020. január 29.)
- ↑ Lune
- ↑ Eugène Crépet. Charles Baudelaire (francia nyelven). A. Messein, 84. o. (1906). Hozzáférés ideje: 2020. január 29.
- ↑ OKRC
- ↑ Titulaires des Quarante Fauteuils (francia nyelven). jeuxfloraux.fr . [2020. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
- ↑ a b Commémoration de Firmin Boissin (francia nyelven). (Hozzáférés: 2020. január 26.)
- ↑ Laurant 43.o.
- ↑ Laurant 48.o.
- ↑ a b Bistrot
- ↑ Firmin Boissin: lettre autographe (francia nyelven), 1881. augusztus 24. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
- ↑ La Revue du Vivarais (francia nyelven). revueduvivarais.fr . (Hozzáférés: 2020. január 29.)
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésForrások
szerkesztés- ↑ Laurant: Jean-Pierre Laurant, Victor Nguyen. Les Péladan (francia nyelven). L'age D'homme (1990). ISBN 2825100765. Hozzáférés ideje: 2020. január 29.
- ↑ OKRC: Firmin Boissin (francia nyelven). okrc.org . (Hozzáférés: 2020. január 29.)
- ↑ Bistrot: Firmin Boissin (francia nyelven). lebistrotdelarosecroix.com , 2018. december 14. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Firmin Boissin című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.